Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

44 295. oracágos Ölés 1898. május 1MB, kedden. tak e törekvések kielégítésére, másrészt pe­dig magában a társadalomban nem mutatkozott kellő erő a tisztán önmagukra hagyott szövet­kezetek kifejlesztésére, kénytelen volt a kor­mány e hitelszervezetek a legnehezebb problé­májának egyikével megküzdeni és egy oly javaslatot terjeszteni elé, a mely nemcsak a kellő alakú szövetkezeti jogbiztonságnak ad tör­vényes formát, hanem egyszersmind az első nehéz­ségek leküzdésére és az alakításoknál igénybe veendő erők meríthetésére még pénzbeli és er­kölcsi támogatást is nyújt. Beigazolta a tapasztalat továbbá azt, hogy tényleg nem lehet az ily szövetkezeteket ma­gukra hagyni; a múltból merített tanulság és ama sok visszaélés, a mely különösen a szövetke­zetek megalakulásakor előfordult, a midőn a tévútra vezetettek egyszersmind anyagilag is megkárosíttattak : a közkormányzat kötelességévé tették a bizonyos gondoskodás kifejtését és azt, hogy anyagilag is oly mértékű segítséget igye­kezzék nyújtani, hogy az első alakulásokra a kellő lökés megadassék. Azt hiszem, hogy mindazok, a kik a szö­vetkezetek eszményi tartalmával tisztában van­nak, határozottan visszautasítanának még több be­avatkozást, mint a mennyit e javaslat tervez. Hiszen sokan a szövetkezeti törvényjavaslat ezen formáját és az állam beavatkozásának ebben kontemplált mérvét már is soknak tartják. Magam részéről úgy vélekedem, hogy a mint e szövetkezetek egyes alakzatai a müveit külföldön tisztán csak ott tudtak virágzani, hol lehetőleg egynemű egyedeknek felvételét el tud­ták érni: most is csak úgy fognak prosperálni, ha kizárólag azon rétegzeteket ölelik fel, a melyek egyforma foglalkozású körökhöz tartoz­nak, és nem kevertetnek össze a heterogén ele­mek, nehogy elszívják olyanok az életerőt má­soktól, a kik között az együvé tartozás szoros érzete tulajdonképen nem áll fenn. (Élénk helyeslés.) Ennek biztosítását czélozta az 1895. év­ben általam tervezett törvényjavaslat, mely ak­kor kizárólag mezőgazdasági szövetkezetek meg­alakításával óhajtott foglalkozni. A jelen tör­vényjavaslati formát sem tekintem másnak, mint vagylagosnak, — mely a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek fogalmát csak úgy tárgyazhatja, ha ezek a külön jellegű szövetkezetek tényleg külön és önállóan alakúinak. (Élénk hetyeslés. Úgy van! Úgy van!) A mi Komjáthy Béla t. képviselő úr azon megjegyzését illeti, hogy hiszen a kisemberek anyagi erejének elégtelensége következtében ez az egész törvényjavaslat czélját és hatását el­hibázta: ezzel nem nem érthetek egyet, mert épen a legnagyobb tényezőt hagyta ki az egész számításból, a melyre súlyt kell helyeznünk, midőn hitelszövetkezetekről egyáltalában beszé­lünk, és a melyet ha kiejtünk a számításból, a szövetkezetnek létalapja, jogosultsága egyálta­lán nincsen: ez az öntárgulás révén létrejött szövetkezés azon bizalmat gerjesztő jogosult­sága, hogy az ily szövetkezet takarékbetéteket kezelhessen. (Élénk helyeslés.) A jóformán még a termékenyítő munka mele­gét magán hordó filléreknek a legközvetetlenebb helyről, a szövetkezeti működési térről való egybegyűjtése a leglényegesebb tényező, a mely fenn tudja tartani a szövetkezeteket, olcsó hitelt biztosít nekik és életképessé tudja tenni azokat, sőt ez szabja meg terjeszkedhetésének határait. Mindezt a javaslat lehetővé igyekszik tenni, és a magam részéről elismeréssel szól­hatok a kormánynak azon törekvéséről, hogy e hitelszövetkezeteket már keletkezésük alkalmá­ból életképessé óhajtja tenni és elismeréssel adózom a pénzügyminiszter úrnak, a ki már 1895-ben az akkor általam kidolgozott specziális szövetkezeti törvényjavaslatnak, a mely kizárólag csakis a mezőgazdasági czélokra akart létesülni, az egymillió korona alapot teljes készséggel hajlandó volt megadni. Azt hiszem, hogyha a tételt úgy állítjuk fel, mint Komjáthy Béla t. képviselőtársam és a mint ezt a tegnapi felszólalásoknak egyes ütemei is mutatták, — mely szerint az állam egyrészt nagyon belenyúl a szövetkezetek alakításába, másrészt pedig nem ád elég anyagi támogatást, — ezzel ezélt tévesztünk. Nem mondom, hogy a részleteknél nem volnának szükségesek egyes módosítások, mert hiszen egy gyakorlati kérdés körűi különböző lehet a felfogás; mert hiszen az ilyen törvény ugyanis nem egy általános érvényű átszűrt elméletnek csak egy határozott módon lehető tökéletes megoldása, hanem czélszerűségi szem­pontoknak egybefoglalása és figyelembevétele oly állapotoknak, melyeket mindig az illető ország vi­szonyaiban kell keresni. (Helyeslés a jobboldalon.) E törvényjavaslatnak a legnagyobb ereje, hogy csak a keretet szabja meg és meg­lehetős tág teret és a legnagyobb, legszebb alkalmazkodási képességet enged egyes szövet­kezeti alapszabályoknak, melyeknek az egyes helyi viszonyokhoz képest épen a legalsóbb, a legkisebb erejű néprétegek életviszonyaihoz kell simúlniok. (Igás! Ügy van! jobbfelól) Hiszen beszélhetünk elméletileg a korlátolt vagy korlátlan felelősség helyességéről, de ezek­nek mikor és mi módon leendő gyakorlati alkal­mazását mindig csak a körülmények dönthetik el. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annál szebb taglalásokat és eszméket, mint például, a melyeket e kérdésről León Say és Luzzati kifejtettek az irodalomban, alig találhatunk. Nagyon ajánlom

Next

/
Oldalképek
Tartalom