Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-317

452 817, orsíágos Més 1898. jnnius I8-á% szombaton. előzetesen azon nő illetékes lelkészét, a girinesi — Zemplénmegye — római katholikus plébánost a halálesetről értesítette volna? 2. Ha nincs tudomása, szándékozik-e róla tudomást szerezni? 3. S ha ezt megtette, szándékozik-e a nevezett községi jegyzőnek ezen eljárását megtorolni, s egyúttal intézkedni, hogy a jövőben a hivatalos hatóságok közegei ilyen, mind a katholikus vallást, miud a humanitást sértő tetteket el ne kövessenek ?« T. ház! Ezen interpelláczió kézhez vétele után megtettem az intézkedéseket arra, hogy a tényállás a megejtendő vizsgálat alapján hozzám feljelentessék. Ezen feljelentésből azután megtudtam azt, hogy csakugyan egy Kárpi Mária nevű nő, a ki azért, mert a községet felgyújtással fenyegette, bosszúállásból ott szóváltás folytán egy községi lakos által agyonveretett, a tettes önmaga jelentkezett és a járásbíróság által letartóztattatott A hullának megvizsgálása ezéijából a közigazgatási hatóság meg a járásbíróság kiküldötte és az orvos a bonczolást megejtvén, miután hosszabb ideig ott feküdt a" hulla, a bíró egy fából összeállított koporsóban elföldeltette a nőt és csakugyan nem lett értesítve a dologról a lelkész. Miután arra nézve, hogy a mulasztás kit terhel, ezen vizsgálat folyamán bizonyítékok nem merültek annyira fel, hogy az megállapítható lett volna, a fegyelmi eljárást elrendeltem úgy a község bírája, mint a község jegyzője ellen, miután kétségtelen, hogy mulasztás forog fenn, és pedig olyan mulasztás, a mely a vallásos tekinteteket sérti. Ez az, a mit az interpeíláczióra válaszúi előadni kötelességem volt. És ezzel felszólalásomat be is fejezhetném, ha az interpelláló képviselő úr interpelláezióját indokoló beszédében általánosságokra is kiterjeszkedni jónak nem látta volna. Mert az interpelláló képviselő úr azzal kezdi, hogy (olvassa): »Nem kételkedem azon, hogy a t. belügyminiszter úr teljesen osztja t. kollegájának, a kultuszminiszter iirnak azon nézetét, a mely szerint eszeágában sincs azon álláspontra helyezkedni, a melynek értelmében az állam nem törődnék a vallásossággal és közönyös volna azzal szemben. Csak az a baj, t. ház, hogy míg egyrészt a t. kultuszminiszter ár olyan Posch-féle esetekkel dokumentálja ezen állítását, addig másrészt a t. belügyminiszter urnak közegei is hasonló eljárással szoktak azon szép theoriára reáczáf ölni.« Ázt hiszem, épen az a válasz, a mit adtam és megindított fegyelmi eljárás igazolja, hogy nem volt helyes álláspontja a képviselő úrnak, midőn ezt kifejtette. De a véletlen úgy akarta, hogy csaknem ugyanazon időben alig egyheti intervallumban történt egy másik eset, (Halljuk! Halljuk/ jóbbfelöl) a hol közegeim egy halálesetet, mely szívszélhűdés folytán következett be, bejelentettek egy plébánosnak, a plébános azonban a községi elöljáróságnak jelentésére írt indorszátával, azzal az indokolással, hogy mivel nincs egészen bebizonyítva, hogy a nő csakugyan katholikus lett volna, megtagadta az eltemetést. Tehát ne méltóztassék a képviselő úrnak vádjait olyan általánosságban tartani és különösen ne csupán a közigazgatási közegekre vonatkoztatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Tévedések, botlások mindenütt fordulhatnak elő, de ebből oly vádakat formálni a rendszer ellen, mint a képviselő úr szokta, sem indokoltnak, sem jogosultnak nem ismerhetem. (Helyeslés jobbfelől) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Molnár János: T. ház! Méltán mondhatom azt, a mivel kezdettem interpelláczióm indokolását, mert hiszen ilyen ügyben is, mint a milyen a jelen eset, ha jól emlékszem, már másodszor interpelláltam a múltkor. A mi pedig azt a lelkészt illeti, a kire a t. miniszter úr hivatkozott, én is tökéletesen azon a nézeten vagyok felőle, mint a melyen a t. belügyminiszter úr, hogy tudniillik az illető lelkész helytelenül járt el. Méltóztassék annak illetékes egyházhatóságához, püspökéhez folyamodni ós bizonyára igazságot talál a t. belügyminiszter úr. A mi pedig a választ illeti, nem tehetek mást, mint hogy azt a legnagyobb köszönettel — mert hiszen teljesen megnyugtató — tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter úr válaszát ? (Igen!) A ház tudomásul vette. Ezzel, t. ház, a mai ülés napirendje be van végezve. A továbbiakra nézve a következő javaslatokat teszem. (Halljuk ! Halljuk!) Először határozza el a ház, hogy szeptember 6-áig úgynevezett érdemleges ülést nem tart. (Helyeslés. Zaj.) Kérem, tessék mindent meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Másodszor felhatalmazza az elnököt arra, hogy úgynevezett formai üléseket időközben is a szükség szerint összehívhasson. (Helyeslés.) Harmadszor felhatalmazza az elnököt arra, hogy képviselői állásoknál esetleg bekövetkezett üresedések következtében új választások iránt intézkedhessek. (Helyeslés.) Végre felhatalmazza az elnökséget arra, hogy ő Felsége a királynak augusztus hó 18-án bekövetkező születésnapja alkalmából (Éljenzés.) a ház szerencsekivánatait a szokott úton tolmácsolja. (Helyeslés.) Ezek javaslataim. Ehhez még csak azt füg-