Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-316
316. országos ülés Í898. június í7-én, pénteken. 437 bfíncselekvény forog fenn, annak megtorlását eszközölni. Ha utasítanék, hogy egyes ügyet különös figyelmére méltasson, ebből az következnék, hogy aztán oly bűncselekvényt, mely nem ajánltatott különös figyelmébe, megtorlás nélkül hagyna, a mi aztán visszásságokat eredményezne. Ezekben az interpelláczió szó szerinti szövegére meg is feleltem volna s bevégezhetném beszédemet. De az interpelláczió azt a benyomást teszi rám, hogy a képviselő úr nem is aze hírlap által szerinte elkövetett btíneselekvény megtorlását czélozza, hanem azt akarja tulajdonképen tudni, mi a kormány álláspontja a vallás és különösen a papi osztály ellen elkövetett btíncselekvények megtorlása tekintetében, tekintettel különösen a katholikus papságra? Hát e térre is szívesen rámegyek. Untalan azt halljuk, hogy a szabadelvű pártból kikerült kormányok és kivált ez a kormány a római katholikus papságot minden módon üldözi. Ez alap nélküli állítás, ráfogás. Már csak azon szempontból is, hogy ennek vége vettessék, nem tartom feleslegesnek e kérdésben a kormány álláspontját jelezni. Mint általában minden btíneselekvény, úgy a római katholikus papság ellen netán elkövetett s a büntető törvény szabványaiba vágó btíneselekvény üldözése tekintetében is a kormánynak az a határozott álláspontja, hogy az országra, az állam érdekére nézve a legnagyobb veszélyeket rejtené magában, ha a római katholikus papságnak a nép előtt való tekintélye csorbíttatnék, aláásatnék. Következőleg minden oly büncselekvényt, a mely erre irányai, a legerélyesebben megtoroltatni igyekszik mindazon eszközök utján, melyeket e részben a törvény rendelkezésére bocsát. (Helyeslés jobbról.) Csak legutóbb is volt alkalmam tapasztalni, hogy egy római katholikus pap azt a hirt terjesztette, hogy én mint igazságügy miniszter külön titkos rendeletet bocsátottam ki az ügyészekhez, hogy a római katholikus papságot minden módon üldözzék. Csodálatos dolog, hogy ilyen hihetetlen és értelmetlen ráfogás is nagyobb körben hitelre talált. Hogy az ily eljárás teljesen ellenkezik a kormány álláspontjával, mondanom is felesleges. Hogy az így van, annak bizonyítására hivatkozom arra, hogy ez év első négy hónapjában olyan sajtó útján elkövetett bííncselekvények miatt, melyek tárgya a katholikus papság elleni sértés volt, öt sajtóper volt folyamatban. Ez igen nagy szám, tekintve, hogy a sajtóperek megindítása terén igen nagy óvatossággal kell eljárni, és csak ott indíttatik meg a per, a hol minden valószínűsége fennforog annak, hogy az esküdtbiróságnál a vádhatóság vádjával czélt fog érni. Mondom, öt pör volt folyamatban; sajnosán kellett azonban tapasztalni, hogy ezen öt pörből az a három, mely időközben befejeztetett, az esküdtbíróság felmentő verdiktjével végződött. Nekem e helyről kötelességem az ily jelenség okait vizsgálni. Utasítottam az ügyészt is, hogy e tekintetben tapasztalatait velem közölje. Az ügyész jelentéséből és a magam tapasztalatából merítve, a kérdés következőleg áll: Van egynéhány lap ebben az országban, mely különböző nyelveken jelenik meg és néppárti lapnak vallja magát. Távol legyen tőlem ezen lapok czikkeivel, viselkedéseivel az interpelláló képviselő urat vagy párthíveit, kik itten a képviselőházban ülnek, szomorítani, vagy ezért őket felelőssé tenni. De nem mulaszthatom el épen a kérdésnek tisztán láthatása végett, hogy ezekből a lapokból egy pár idézettel a képviselőházat meg ne ismertessem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Itt van egy lap, mely magát magyar néplapnak czímezi, szerkesztik Lepsényi Miklós és Németh Gellért, tudtommal papok. Ennek a lapnak az első lapján van egy szentkép; aláírva: Első áldozás; a keresztény szeretetnek, a felebaráti szeretet, a türelmesség, a keresztény békének jelképe. Ugyanezen lapban egy későbbi lapon a következő kitételek foglaltatnak: »Az egész hajszát Zimándy ellen mondva csinálta az a náczió, mely csámpás lábakkal és csámpás lelkiismerettel jön a világra; most azonban egy csámpás zsidókölök elkezdett ordítani, utána a piszoksajtó összes pondrói üvöltöttek. (Derültség.) De ebben a mi zsidóországunkban, hol a zsidónak nagyobb a tekintélye, mint az Úristennek, itt látjuk, hogy a zsidósajtó ordítozása mit tud kivinni.« Milyen undort keltő észjárás ez! Ugyancsak egy másik lap, mely magát Krestannak nevezi, — szerkesztik: Lepsényi Miklós és Német Gellért, a következőket írja: »Nyeresség — katholikusok. Ezek a jó uracskák (liberálisok) szeretnének valamit eltenni, elvinni az oltárról. Azt hiszik az autonómia terített asztal, a hol falni, iszákoskodni, s szomjas gégéket öntözgetni lehet. Csakhogy a disznóban több a szerénység és a tisztesség, mint egynémely úgynevezett katholikusban.« »A liberális intelligenczia, a legaljasabb emberek gyülekezete, a kiknek sem erkölcsük, sem vallásosságuk, sem vallásuk, sem tiszteletük; a kik tudnak hazudni, csalni, lopni; a kik százakat és százakat, ezreket fosztanak meg kenyerüktől; a kik hazafisággal takaróznak, s ennek leple alatt a legnagyobb gazságokat követik el. Az ily kormányt nem szabad támogatnunk, a mely szabadságunktól foszt meg, közönséges gonosztevő, vagyonunkat lopja, ilyennel ki nem egyezünk, hanem átadjuk a büntető bíróságnak.