Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-316

316. országos ülés 1898. Elnök: Elfogadja a ház harmadszori olvasásban a javaslatot? (Igen!) Elfogadtatott. Át küldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a cznkor- és sörfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat. (írom. 432, 438) Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja-e a ház á törvényjavaslatot harmadszori olvasásban? (Igen! Nem!) A ház elfogadta. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Kérem a házat, hogy ezen három javaslatot harmadszori felolvasására vonatkozó jegyzőkönyvi pontokat meghallgatni, s azonnal hitelesíteni méltóztassék. Molnár Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyv vonatkozó pontjait). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyv felolvasott pontjaira? (Nincsen!) A jegyzőkönyvnek vonatkozó részei teiát hitelesíttetnek. Következik a boritaladóról szóló törvényjavaslat (írom. 441, 445) tárgyalása. Az előadó kivan szólani. Farbaky István, a pénzügyi bizottság előadója: Igen tisztelt ház! A tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat kiegészítő részét képezi azon törvényjavaslatoknak, a melyekkel a t. ház a múlt napokban foglalkozott. Ismeretes dolog, hogy Magyarországon 1892-ben összevonatott a boritalmérési adó a borfogyasztási adóval oly módon, hogy az új boritaladó épen azon összeget teszi ki, melyet a két adó, tudniillik az italmérési és fogyasztási adó kitett. Ismeretes tovébbá, hogy a borfogyasztási adó különböző népességű községekben különböző mértékben van megállapítva, s e tekintetben megkülönböztetés van téve a zárt városok, között, különösen Budapest és Pozsony egyrészről, másrészről pedig a községek és egyéb városok melyek három osztályba soroztattak. Az elsőbe tartoznak azon községek, melyek 20.000 lakosnál többet számlálnak, a másodikba azok, a melyeknek lakosai 10—20.000 között váltakoznak, a harmadikba pedig azok, a melyek 100.000 lakosnál kevesebbet számlálnak. E szerint a fogyasztási adó mennyisége is különféleképen határoztatott meg. Nem akarom itt azon táblázatot ismételni, a mely a törvény mellé van csatolva, röviden csak arra akarok utalni, hogy ez meglehetősen nagy határok közt váltakozik, a mennyiben a bornál a harmadosztálya városoknál 1*35 forint és az elsőosztályú városoknál 3°35 forint között tesz az ki hektoliterenként. Az italmérési adó egy tételben nyert kifejezést, és a borra nézve három forinttal a IÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. junta l?-én, pénteken. 4§g nyilt városokban és két forinttal a zárt városokban van megállapítva. A bormustra és szolőezefrére nézve ezen adótételek természetesen alacsonyabbak, de alacsonyabbak a gyümölcsborra nézve. Megjegyzem még, hogy az 1892 : XV. törvényczikk minálunk már megszüntette a bornál a kizárólagos italmérési jogosultságnak érvényét. Horvát-Szlavonországban némileg máskép állanak a dolgok. Ott ugyanis a borfogyasztási adó nem vonható be az 1868 : XXXV. cörvényezikk értelmében az állami adó közé, hanem evvel tisztán a községek rendelkeznek saját czéljaikra és saját szükségleteiknek fedezésére. FenálJ tehát csak a boritalmérési adó, mely azonban eltérőleg attól, a mint Magyarországban van, még mindig kizárólagos bérbeadbatás révén van értékesítve. A szőnyegen forgó törvényjavaslat ezt az anomáliát kívánja megszüntetni a nélkül, hogy Horvát-Szlavonországban a községekre jövőre az ital-borfogyasztási adó is kiterjesztetnék; ez érintetlenül hagyja és a boritalmérési adót ezentúl a boritaladóvá változtatta át oly módon, hogy hektoliterenként a bor után fizetendő lesz 3 forint, a bormust és szőlőczefre után 2 forint 25 és a gyümölcsbor után 1 forint. A fogyasztási adó azonban, a mint mondottam, ezentúl is a község saját szükségleteinek fedezésére fog maradni. Igen lényeges különbséget tesz azonban a mostani javaslat a múlt állapottal szemben a tekintetben, hogy a kizárólagosság elve ott is felhagyatik; ez képezi ugyanis Horvátországban a sérelem legfőbb tárgyát és ezért hiszem, hogy szívesen fogadják ott is a törvény létrejöttét. Én a magam részéről még csak azt akarom megemlíteni, hogy valamint az 1892 : XV. törvény czikk 3. szakaszában a kisgazdákra nézve nálunk a bor italmérési adó elejtetett és a boritaladó csak azon mértékben állapíttatott meg, a mint azt a borfogyasztási adó tételei meghatározták, úgy Horvátországban is az új törvényjavaslat szerint a szőlőtermelők, a kik bor aprólékos kimérésével nem foglalkoznak, boritaladót nem fizetnek, mert a boritalmérési adó sem szedetett tőlük. Ezt kívántam röviden megjegyezni és ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra. (Helyeslés johbfeUl.) Nyegre László jegyző: Popovics Vazul István! Popovics Vazul Istvánt T. ház! Horvátországban évek óta nagy a panasz ezen kizárólagos italmérési jogosultság ellen, mely az 1892: XV. törvényczíkk által Horvát- és Szlavonországokban továbbra is érvényben maradt. Nekem is kötelességem volt a múlt évben a pénzügyminiszter úr tárczájának tárgyalása alkalmával felszólalni a t. házban ezen kizárólagos jogosultság további fentartása ellen. Fel55