Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-295
295. orseágoe ülés 1898, jól esnek, és midőn nem fordítja arra pénzét, ebben van egy bizonyos fegyelmezettség, a mely a jövőt jobban biztosítja, a mely mérlegelni tudja a helyzetet, számol a jövővel, elvonja magát olyan mulatságoktól, a melyek kiadással járnak és így képes idejét produktív munkára fordítani. (Úgy van! Igás! a szélsőbalon.) A legfőbb eredmény tehát, midőn valaki a takarékosság terére lép s az, hogy képes igényét korlátozni. Ezt el lehet mondani úgy az egyes emberről, mint a társaságokról, országról, mert a jólét annál inkább biztosíttatik, minél inkább képes valaki igényeit erejéhez képest korlátozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen voltak eddig is ebben az országban kis emberek, magam is nagyon sokakat ismertem a vidéken, a kik felesleget tudtak gyűjteni, a kik megtakarított filléreiket nem költötték el; azonban azt is konstatálnom kell, és bizonyára a ház minden tagja igazat fog nekem adni abban, hogy ezen összegyűjtött fillérek olyan tőkét, a mely újabb jövedelemnek lett volna kútforrása, nem igen képeztek, mert olyan szövetkexetek, a melyek a megtakarított fillérek elhelyezésére, gyümölesöztetésére lettek volna hivatva, mindenütt ott helyben nem léteztek, és ezek a tőkék vagy a ládafiában maradtak, a mint ezt látjuk az Alföldön, vagy a női pipere oktalan kiterjesztésében találtak elhelyezést. Egyik ilyen követelmény, a mely szintén nagy horderejű, a melyet én a hitelszövetkezetektől várok, a hitelképesség emelése. A hitelképesség emelése a takarékosságtól függ és viszont a takarékosság megint a hitelképesség alapja, tehát e kettő együtt teremti meg azt a nagy erőt, a 'melyet különösen és elsősorban szövetkezetek által lehet elérni. Most, t. ház, azok, a kiknek nincsen tartalékalapjuk, a kiknek nincsen megtakarított fillérjük, a legelső válságesetében a kitelképesség kiterjesztése hiányában, hogy bajukból kibontakozást keressenek, rendesen magát a tőkealapot támadják meg. (Ügy vem! Űgy van ! a szélső baloldalon.) De még az előtt sem szabad szemet hunynunk, hogy a mostani viszonyok közt, ha egyik vagy másik kisebb exisztenczia a válságból való kibontakozás okából, va^y általában beruházási vagy befektetési alap teremthetése végett a hitelét akarja igénybe venni, nagyon sokszor könnyelműen teszi meg azt, és ha hitele van, ezt igénybe veszi, pedig a takarékpénztárak és más ilyen intézetek tisztán üzleti szempontból tekintik a dolgot; mert arra egyik sem ügyel, hogy vájjon a nyújtandó kölcsönre beruházás czéljából, vagy más ilyen czélra van-e szükség, mint a mire voltaképen a hitel hivatva van. Holott a szövetkezeteknél bírálat tárgyává fogják tenni azok, a kik felelősek, azt is, hogy a májas 10-én, kedden. gy hitelnek milyen mértékére van az illetőnek szüksége és ehhez képest fogják megszabni a hitel határait. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ilyen további követelmény, t. ház, a hitelnek olcsóbbá és könnyen hozzáférhetővé tétele, a minek megvalósítását én tisztán és csaknem kizárólag szintén a szövetkezetektől várom. Ma, ha valakinek kölesönre van szüksége, bármenynyire indokolt, jogosult legyen a hitel igénybevétele, idegen helyre, messze városokba kell elmennie és rendesen munkanapokon, tehát még elmulasztja a munkáját is, hogy hitelét megkeresse és sokszor ismeretlen ember ajtaján kell kopogtatnia, kétszer-háromszor is kell megfizetnie a díjakat, a melyek a közbenjárással járnak, és sokszor szerencsétlenségében még más embereknek hitelét is igénybe kell vennie. Ha pedig a szövetkezet megvan, akkor elvégezheti ezt odahaza és nemcsak a látható vagyon, de a munkásság, becsületesség, takarékosság és megbízhatóság is bázisa lesz jövő boldogulásának és így az egyénnek egészséges kidomborodása alapúi fog szolgálni arra, hogy a társadalom és abban az egyesek vagyonilag erősödjenek. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, egygyel legyünk tisztában — és közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy én mindig olcsó és szolid hitelről beszélek — az a hitel nagyon furcsa dolog: orvosság akkor, ha olcsó és szolid, méreg, ha drága, rövid időhöz kötött és felmondható. Ilyen főkövetelmény még továbbá a személyi hitelnek a legkisebb emberekre való kiterjesztése. Mert hogyan áll a helyzet ma ? Ha valakinek nincs látható vagyona, ha valaki nem képes egy felváltható és mindenki által megtapintható tárgyat lekötni, akkor egyáltalában nem juthat hitelhez. Ha pedig szövetkezetbe lépnek az emberek, mint előbb is mondottam, a munka, a szorgalom, a becsületesség, képesség, takarékosság a hitelnek mind alapjává válik, és minthogy közvetlen informáczió alapján fogják a szövetkezetek a hitelt megadni, előbb meggyőződést szereznek és akkor adják meg a kölcsönt az illetőnek, ha csakugyan látható jelét adja annak, hogy a hitel igénybevétele indokolt, így már maga az a tudat, hogy ha az a kisebb exisztenczia tisztában van azzal, hogy kisebb vagy nagyobb válgág esetén, vagy valamely megfelelő beruházás keresztülvitele czéljából van egy hely, a hol munkássága, becsületessége, takarékossága, megbízhatósága folytán hitele van és kölcsönt kaphat, előidézi azt, hogy szerencsétlenségében nem csügged el, ha nem sokkal nagyobb szorgalommal fog a munkába, dolgozik és takarékoskodik és ezzel a hazának javára lesz, és a mi a fő, megteremti nála az önbizalmat és képessé teszi őt, hogy a
