Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

410 314. oraeágos ülés 1898. janiiig 16-én, szerdán. gáltatnia kell annak a magyar király által is egy esztendőre ? De ettől eltekintve, a ki ezt a kérdést csak messziről is ismeri, tudni fogja, hogy az egyszerű képtelenség, gazdasági szempontból pedig óriási hátrány lenne, ezt a törvényjavaslatot csakugyan úgy kontemplálni, hogy az csak deezember végéig marad érvényben. Akarja-e a t. kormány azt, hogy a magyar cznkoripar abban a hátrányos helyzetben legyen, hogy az osztrák gyáros tudja, hogy ő neki az egész egy esztendei kampagne alatt rendelkezésére áll a 9 milliónyi prémium, a magyar czukorgyáros pedig ezt ne tudhassa, és neki csak deezember 31-ig van biztosítva a kampagne? A magyar törvényjavaslat nem mondja meg, hogy ő deezember 3í-én tál mit akar cselekedni, csak egy atyáskodó prófécziával mondja, hogy: »Alles Grute kommt von oben, wir werden sehon machen.« T. ház! Ez engem nem nyugtat meg, és a t. pénzügyminiszter úr is kénytelen lesz beismerni, hogy a cznkoripar érdekéhen vagy szükséges az a ezukorprémium vagy nem; de ha szükséges, akkor lehetetlenség, hogy az Magyarországon is rövidebb időre állapíttassák meg, mint egy esztendőre, ha Ausztriában addig érvényes. De ezzel a furcsa disztinkczióval még egy kérdés merül fel. Azt mondjuk, hogy mi prolongáljuk itt az 1897. évi XXIX., illetőleg az 1896. évi XIX. törvényezikk intézkedéseit addig, a mig az 1889. évi I. törvényezikk életben van, tehát deezember 31-éig. Mit jelent ez? Fél esztendőre adunk-e 9 millió forintnyi prémiumot, vagy pedig csak 4,500.000 forintnyi prémiumról van szó ? Ezt én nem értem; mert a törvényjavaslat szerint prolongáljuk a 9 milliónyi prémiumot, de azt mondjuk, hogy ez csak addig érvényes, mig az 1889. évi I. törvényezikk hatálya megszűnik, tehát január 1-éig és akkor hatálya megszűnik. Tehát január 1-éig a javaslat szerint 9 millió forintban lett a prémium egy évre megállapítva, most pedig a nélkül, hogy a törvényjavaslat disztinkeziót csinálna, megállapítja egy fél esztendőre a prémiumot. De nem mondja meg, hogy 4,500.000 forintban állapítja meg a prémiumot, sem azt nem mondja, hogy 9 millióban. Én igazán megmondom, hogy ha kapok egy csattanós felvilágosítást, (Nagy derültség.) én <s meg fogok nyugodni. (Derültség.) Bizonyára nem igy értettem, de nem is ajánlanám senkinek. A kettőnk közötti különbség mellett ez nem is jöhet számba. Szóval én attól a pénzügyminisztertől, a kit én egyénileg talán nem is tudja, mennyire tisztelek (Derültség jobhfelől.) és a kinek tudománya és készültsége előtt mindig szívesen és készséggel hajlok meg, attól a pénzügyminisztertől, a ki tudományára és politikai reputácziójára kell, hogy büszke legyen, a legkevesebb, a mit elvárhatok én és elvárhat mindenki, hogy az országot e kérdésekben kétségben ne hagyja. Én kérve-kérem a t. pénzügyminiszter urat, mi az a boldogság és jóság, a mivel január elsejére ezen ezukoriparosokat a prémium tekintetében kecsegteti? Mert ha létezik egy pénzügyi bizottság, a mely ilyen ígérettel beéri, ám legyen. De én azt hiszem, hogy a ezukoriparosok és ezukorgyárosok mégis <;sak azon véleményben vannak, hogy a prémium az egész esztendőre szól és ők kampagne-ukat kénytelenek igy berendezni. (A pénzügyminiszter igenléleg int.) Ha tehát igy van, a mint a fejbólintásból látom, akkor a mi ezukoripar-közösségünk jövő augusztus 1-éig mégis csak szent és békés Ausztriával. (Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) Nem? No hát akkor én ezt nem tudom megérteni, legyen szíves tehát a pénzügyminiszter úr ezt felvilágosítani, mert erre mellőzhetetlenül szükség van. Minthogy már most, t. képviselőház, ezen törvényjavaslat alkotmányjogi aggályaimat nemcsak hogy el nem oszlatja, de a mint voltam bátor kimutatni, még fokozza, miután én ezenkívül sajnálatraméltó törekvést látok arra nézve, hogy a magyar kormány segédkezet nyújt arra, hogy Ausztria alkotmányellenesen kormányoztassák (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) és miután nemcsak ez a törvényjavaslat, hanem az azzal semmiféle szervi összefüggésben nem álló egyéb törvényjavaslatok is hasonló nótát fújnak, természietes, hogy ahhoz sem általánosságban, sem részleteiben hozzá nem járulhatok. És hogy most a szesz- és fogyasztási adóról is mondjak valamit, hát, t. képviselőház, hallottam, hogy a kormány azzal vigasztalja a vidéki városokat, hogy majd őket kárpótolni fogja a költségvetéseikben kimutatóit jövedelemben előállott fogyaték erejéig. Hát, t. ház, érdekes azon urakra nézve, a kiknek választókerületeikben ilyen városok vannak, de még a községi képviselőknek is érdekes, hogy ezt a témát megértsék. Á kormány azt mondja: kárpótolni fogom a városokat a son összegek erejéig, a melyeket ők a költségvetésekben kimutatnak. Hát ki ne tudná, a pénzügyminiszter úr bizonyosan jobban tudja, mint én, hogy az nem szenved kétséget, hogy azok a városok, a melyek a fogyasztási adók bérletére vállalkoztak és azt meg is kapták, mindent elkövettek a világon arra, hogy a költségvetésekben a jövedelem valahogy ki ne tűnjék. B. Bánffy Dezső miniszterelnök:-E szerint csaltak?!