Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

314. országos illés 1898. junius 15-én, szerdán. 4Q5 árban, mely a termelési költségek megtérítésén felül nekik egy csekély jövedelmet biztosít. Míg a sörfogyasztási adóról szóló törvényeink nem láttak napvilágot, Szepesmegyének, — a melynek én egyik képviselője vagyok — minden városában van egy, sőt több sörfőzdéje, melyek az árpának legjobb és legbiztosabb vevői voltak és így mezőgazdáink könnyen túladhattak árpatermésükön. Azóta ezen sörfőzdéknek nagyobb része törvényeinknek általam jelzett káros hatása folytán kénytelen volt felhagyni a termeléssel. Ha már most a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat úgy, a hogy szerkesztve van, elfogadtatnék én ha ennek folytán a meg meglevő sörfőzdéink fenáílása kétessé válnék, akkor annak káros következményeit nemcsak a kinestár, hanem főleg mezőgazdáink éreznék. Mindezeknél fogva kérnem kell főleg azon képviselőtársaimat, a kiket Felső-Magyarország mezőgazdasági érdekei közvetlenül és közelebbről érintenek, támogassanak engem törekvésemben és mutassák meg, hogy Craus t. képviselőtársam igazat mondott, a midőn néhány nap előtt az előadói székből egy néppárti képviselővel polemizálva, azt mondta, hogy nem ott, hanem itt, a szabadelvtípárt körében kell keresni a népnek igaz barátait. Az igen tisztelt pénzügyminister úrhoz pedig, appellálva az ő közismeretű igazságszeretetére, azon kérelemmel fordulok, méltóztassék esetleg elfogulatlan szakkörök meghallgatása után az általam feihozottakat kellő figyelemre méltatni és nekem lehetővé térni, hogy a benyújtandó módosítványaim elfogadása reményében elfogadhassam a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jóbbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Előre is fogadalmat teszek, hogy legalább a következetesség szempontjából helyesebb úton akarok haladni, mint az előttem szólott t. képviselőtársam. A következetesség szempontjából azért, mert a politikai pártéletben legalább is sporadikus eset számba megy az a jelenség, hogy a t. képviselőtársam elmondja fájdalmait,rekrimináczióit,támadja a törvényjavaslatot egy hosszú beszédben, be is jelenti, hogy csak egy módosítás mellett, a mely homlokegyenest ellenkezik a törvény kardinális álláspontjával, fogadhatja el a javaslatot. T. képviselőház! Nem szándékozom ezzel a jelenséggel tovább foglalkozni, mert a parlamentarizmus olyan stádiumában, a milyen Magyarországon van, nem esik az ilyesmi csodaBzámba. De az a mód, a mint az általános vita ma folyik, minden érvnél fényesebben bizonyítja tegnap elfoglalt azon álláspontom helyességét, hogy de rebus omnibus et quibusdam alliis lehetetlenség komoly tárgyalást folytatni egy parlamentben akkép, hogy különféle természetű törvényjavaslatokat az általános vitában csoportosítunk és összesítőnk. Komjáthy Béla igen tisztelt képviselőtársam maga is kénytelen volt felszólalásának gerinczéűl a szeszadó kérdését választani és azzal behatóan foglalkozni. Már most felszólalt Kullman János igen tisztelt képviselőtársam, annak pedig a söripar lévén az ő metierje, hát foglalkozik azzal a kérdéssel és most előállók én, a ki a czukorba lévén ázereimes, foglalkozni fogok a czukoradóval és pedig kizárólag. Én nagyon tisztelni fogom azt a kormánypárti szónokot, a ki vállalkozni fog arra, ha ugyan vállalkozik, hogy azokat a különféle természetű heterogén kérdéseket helyesen csoportosított védőbeszédben megvédelmezze, vagy legalább a felvilágosításokat megadja, T. képviselőház! Ilyen khaosz mellett a parlamenti tárgyalás csak úgy képzelhető és csak úgy lehetséges, ha előre ismeretes, hogy a t. szabadelvtípárt, mint a kormányt támogató többség, előre el van tökélve arra, hogy akármit beszeljenek, mi arra nem hederítünk, hanem cselekszük azt, a mit jónak látunk. (Zaj.) T. képviselőház! Ily körülmények között, miután, a mint jelezni voltam bátor, de rebus omnibus et quibusdam alliis nem akarok beszélni, szinte feltolakodik a kérdés, hogy minek és kinek beszélek hát. T. képviselőház! Én nem tagadom, sajnálatosan észlelem, hogy ezen országgyűlésnek tartama alatt és kezdete óta nemcsak a magyar parlamentarizmus általánosságban, hanem különösen és kiválólag a magyar parlamentben levő ellenzék szereplése én rám a hagymázbeteg benyomását teszi, a ki folytonosan váltakozó, hol magasabb, hol alacsonyabb lázban egyes kitörésekre, talán álomlátásokra képes, de a komoly cselekvés, az igazi parlamentáris akczió, úgy látszik, majd csak szeptemberben fog a krízis azon pontjáig elérni, a hol a betegnek vagy halni vagy gyógyulni kell. Bár úgy legyen, hogy prognózisom oly értelemben váljék be, hogy ez tulajdonképen szélcsend, a mely egy egészséges, és minden miazmát kiseprő viharnak kedvező és szerencsés előjele, de, fájdalom, kevés a reménységem ahhoz, hogy ez a prognózis be is ^fog következni. De ám legyen bármiként, t. képviselőház, én megmérkőzöm azzal a nehéz feladattal is, hogy egy ilyen érzéketlen parlament előtt is elmondjam legalább röviden azokat az aggodalmakat, a melyek engem a most szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben vezetnek. A mint ki is jelentettem, nem szándékozom a határozat folytán tárgyalás alatt levő kérdések általános