Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-314
314. országos illés 1898. június lö-én, szerdán. ggg XVI. és az 1878 : XXIV. törvényczikk által, az eredmény az lőn, hogy mi rögtön 55, az osztrákok 45 százalék perczentben particzipáltunk. De ez a kedvező perczent nap-nap után esik lejebb. Hiszen hogy Magyarországra nézve az átalányozási rendszer mily előnyös volt — pedig elvileg és gyakorlati szempontból egy önálló országban helytelenítem — annak legnagyobb bizonyítéka a kivitel. Mi például részt veszünk az összes kivitelben 1868-ban, mikor még az új törvény nem éreztette hatását, öl 1 /^ Ausztria 49°/o-ka3. De már 1878-ban mi particzipiáltunk a kivitelben 72°/o-kal, Ausztria csak 27"5 °/o-kal. Ezen időben, az átalányozási idő alatt, annyira haladt szesziparunk, hogy csak magába Ausztriába az akkori időben 100.000 hektolitert vittünk ki. Nem is csodálkozom rajta, ez az eredmény az osztrákoknak nem tetszett, tehát ez ellen mindent elkövettek, és nekünk ez ellen védekeznünk bajos volt; nem akadt szakember, ki az átalányozási rendszert tudta volna védelmezni, pedig az ránk nézve roppant előnyös volt. Hogy még jobban meggyőzzem a t. házat arról, hogy mily hatása lett az 1884-iki törvénynek, hogy Magyarországon a szeszipar milyen hátrányokat szenvedett, egy statisztikai kimuta tást kerestem ki — egy régibb törvényjavaslat indokolásából vettem ki, nem a mostaniból — azt hiszem, ahhoz tehát kétség nem fér. Abból indultam ki, hogy az 1884-iki terményadó behozatala mily hátrányos volt Magyarországra. Mig az átalányozási rendszer szeszgyárainknak kedvezett, addig a terményadó a mezőgazdasági kisebb szeszgyárak hátrányára volt. A törvény egész hatását bizonyítandó, a következő statisztikát állíthatjuk össze: Magyarországon volt 1883—84-ben egy szeszgyár, mely adót átalány gyanánt fizetett 569, terményadó alá eső 17. 1886—87-ben az 569 es szám leesett 474-re, a 17 felemekedett 34-re. Ugyanezen időben Ausztriában volt átalány szerint fizető 1002 szeszgyár s az nem hogy kevesebb lett, de felemelkedett 1026-ra, a terményadó, alá eső volt 36-os az felemelkedett 64-re. A szesztermelésadó volt 1883—84-ben, tehát a törvény alkotása előtt, Magyarországon hektoliterben számítva 603.227; 1886-ban már csak 184.225, tehát a törvény hatása alatt rögtön leapadt 419.000 hektoliterrel. A terményadó szerint fizetett, azelőtt, míg a törvény nem alkottatott meg, 68.770 hektoliter, a törvény megalkotása után 649,000 hekroliter, tehát rögtön 580.230 hektoliterrel több. Ha viszonyítjuk ezt az osztrák adatokkal, hát látjuk, hogy azok ellenkező módon ütöttek ki, met Ausztriában az átalány szerint fizető szeszgyárak száma emelkedett, a terményadó alá esők száma is emelkedett, de nem oly mértékben, mint nálunk. Átalányadó szerint fizettek 1884-ben 543.642 hektoliter után, már 1886—87-ben 69.000 rel kevesebb után. Terményadót fizetett csak 167 154-el több hektoliter után Ausztria, mikor mi 580.230 hektoliterrel fizettünk többet, a mit eltitkolni nem lehet. Mi lett az eredménye tehát az 1884-íki törvénynek, melyet tudományos szempontból csak helyeseim lehetett? Az, hogy szesztermelésünket megfojtotta. A terményadót fizette 1885 —86-ban Magyarországon a szesznek 7l-48°/o-a, Ausztriában csak 43'82°/o-a; az átalányozási Magyarországon igéuybe vehette ezen törvény szerint a szesznek csak 17'92°/o-a, Ausztriában 53'84°/o-a. Ezen világos számok kétségtetenííl bizonyítják azt, hogy az adórendszernek ilyetén, vagy amolyatén fordulata mily óriási hatással van szesziparunkra. Azt hiszem mindenkit meggyőztem arról, hogy nem vagyunk képesek azt felállítani, a mit helyesnek és üdvösnek tartunk. Mi a legszebben kigondolhatunk valamit akár mezőgazdasági, akár ipari szeszgyáraink érdekében, az hatásában sohasem számítható ki, mert akkor, a midőn magunkon akarunk segíteni, a konkurens Ausztriának segítségére jövünk és mindig csak szesziparunk hanyatlását mozdítjuk elő. Ennek lett azután eredménye, a mit azelőtt statisztikailag is kimutattam, hogy míg Magyarországon minden tényleges hektoliter szesz után az adó felmegy a 8 forint 20 krajczárra, Ausztriában ez csak 6 forint 20 krajczárt tesz ki. De ennek a 84-iki szesztörvénynek még más hatása is lett. Midőn ezt megalkottuk, itt Magyarországon, méltóztatnak talán visszaemlékezni, a kormány nagy garral hirdette, hogy most már nagy változás fog előállani, mert ez által mezőgazdasági szeszgyáraink fel fognak virágozni. De bizony, fájdalom, ennek nem az lett az eredménye, hanem az, hogy mi Ausztriának a területéről, a hova pedig volt idő, midőn 100.000 hektoliter szeszt tudtunk szállítani, tökéletesen kiszorultunk, a külföldre való kivitelünk pedig úgyszólván semmivé lett. Félek tőle, hogy ezt visszahódítani többé nem leszünk képesek. Hogy milyen a különbség Ausztria és a mi gyáraink között prosperálás tekintetében, kivitel szempontjából, erre nézve az is bizonyítékul szolgálhat,hogy akkor, mikor Ausztriában a kivitel 1889—90-ben 139.680 hektoliter volt s 1895—96ban 180.954 hektoliterre ment fel, ugyanakkor Magyarországon, mikor annak idején kivitelünk 159.840 hektolitert tett ki, az az utóbbi időben már 49.439 hektoliterre szállt le. Tehát látjuk, hogy nap-nap után és minden vonalon ezen törvény Magyarországra nézve milyen hátrányos következményekkel jár. Erre vonatkozólag engedje még meg a t. képviselőház, hogy az általam ismertetett 50*
