Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

1898. évi június hó 15-én, szerdán, Berzeviczy Albert, utóbb Láng Lajos elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Tóth Vilmos halála. — Kérvények bemutatása. — Lepsényi Miklós mentelmi ügye. — Pénzügyi bizottság jelentése a boritaladónak Horvát-Szlavonországokban leendő behozatala tárgyában. — Az indítvány- ós interpelácziós könyvek felolvasása. — A szeszadóról szóló 1888. évi XXIV. törvényczikk 3. §-ában, valamint a czukoradóról szóló 1896. évi XIX. törvényczikkben foglalt határozmányok érvényének meghosszabbítása. — A szeszforgalmi adó. — Á czukor- és sörfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat. — Vallás- ós közoktatásügyi minszter válaszol: Molnár János képviselő részéről hozzá és a belügyminiszterhez intézett interpelláczióra, a gútai óvoda ügyében. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Perczel Dezső, Erdély Sándor, b, Dániel Ernő, Wlassics Gyula, Darányi. Ignácz, b. Fejérváry Géza, Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző úr fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Nyegre László, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Lakatos Miklós jegyző úr jegyzi. Méltóztassék meghallgatni a múlt ülés jegyzőkönyvét. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1898. évi június M 14-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Nincs észrevétel a jegyzőkönyvre? Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Szomorú jelentéssel kell mai elnöki előterjesztésemet kezdenem. (Halljuk ! Halljuk f) Tóth Vilmos, a főrendiház elnöke, tegnap megszűnt élni. A megboldogult fényesen befutott képviselői pályán emelkedett magas állami méltóságra úgy a magyar, mint az Ausztriával közös kormányzat terén, míg végül a törvényhozás másik házának díszes elnöki tisztségét foglalta el. Mindezekben az állásokban jeles tehetségei, tiszta hazafiúi jelleme, a közügy iránti odaadó buzgalma és komoly kötelességtudása által ki tudta magának vivni királyának bizalmát és a nemzet elismerését, még politikai ellenfeleinek rokonszenves becsülését is„ A kik pedig közelebbről ismerték őt, azokat erősen vonzotta személyéhez, szellemének és nemes kedélyének varázsa. Azt hiszem, hogy az a kiváló állás, a melyet a megboldogult a magyar törvényhozás szervezetében legutóbb elfoglalt, nemkülönben fényes képviselői múltja és azok a személyes érzelmek, a melyekkel a képviselőház tagjainak nagyrésze irányában viseltetett, egyaránt indokolttá teszik, hogy a t. háznak javasoljam: méltóztassék Tóth Vilmos kimúlta feletti gyászát jegyzőkönyvileg kifejezni és erről a főrendiházat is értesíteni; (Általános helyeslés.) méltóztassék továbbá megbízni az elnökséget, bogy a képviselőház részvétének a megboldogult családjával szemben levélileg kifejezést adván, egyúttal ravatalára a ház nevében koszorú tétessék. (Helyeslés.) A temetés iránt eddig még közelebbi érte-