Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

384 313. országos älés 1888. JUIÜHS 14 én, kedden. tudvalevőleg ezélba vették az ez idő szerint fennálló szesz- és italmérési adónak, valamint a czukorfogyasztási és részben a sör fogy ásatási adónak megszüntetését, illetőleg a szesz, czukor és sör előállításánál szedett adóval való összeolvasztását. Történt volna pedig ez oly módon, hogy azok a haszonbéri szerződések, melyek a nevezett adók jövedelmének biztosítására köttettek, már 1898. szeptember elsején megszűnjenek. Tekintettel azonban arra, hogy nincs kilátás a kiegyezési javaslatoknak gyors elintézésére, a kormány kénytelen a szóban forgó, nagyon jelentékeny állami bevételek biztosítására önálló intézkedéseket tenni, Ezek az önálíó intézkedések foglaltatnak abban a két javaslatban, mely előttünk van. Czéljuk, a mint a bizottsági jelentés is kifejezi, hogy a magyar fogyasztó terület jövedelmét teljes mértékben és más orszng intézkedésétől függetlenül a magyar kincstárnak biztosítsa. Biztosíthatjuk ezt a czélt vagy azon az úton, hogy a kiegyezési javaslatok létrejönnek, vagy ha a kiegyezési javaslatokból nem lenne törvény, a teljesen önálló rendelkezés útján. Mindenesetre ezek a javaslatok oly hidat jelentenek, a melyről akár az egyik, akár a másik irányban könnyen továbbhaladhatunk. A ki figyelemmel elolvasta a javaslatokat, különösen azt a részét, mely a határszélen berendezendő ellenőrzési apparátusról szól, belátja, hogy igen kevés nehézséggel járna ennek az apparátusnak olyképen való kibővítése, hogy összes fogyasztási adóinknak biztosítására alkalmas legyen A mi a belforgalmat illeti, ezek a javaslatok lényegbe vágó változást nem idéznek elő, a mennyiben maga az adótétel nem emelkedik, csak különböző adóknak összevonása lévén tervben. Bizonyos panaszok csak a sörgyárosok részéről hallatszottak. De hangsúlyozni kívánom, hogy a fogyasztó közönség szempontjából — és felfogásom szerint ez az első és mérvadó szempont -- a Jelen javaslatok abszolúte nem jelentenek új megterheítetést és a közönségnek e miatt nincs és nem lehet panasza. Panaszszal csakis a gyárosok lépnek fel. A nélkül, hogy egyelőre ezeknek a panaszoknak alaposságát bírálnám, megjegyzem, hogy a pénzügyminiszter e részben oly törvényhozási intézkedéseket helyezett kilátásba, melyek biztosítani fogják az érdekelteket, hogy az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetbe ne jussanak. Ettől eltekintve az adóbérletek megszüntetése a sörgyártásra nézve határozottan előnyös. Maga az adótétel különben sem itt, sem a szesznél, sem a ezukoruál nem változik. Változik azonban a beszedési módozat, a mennyiben az eddig fennállott adóbérletek megszűnnek. Az adóbérletek megszüntetését talán külön indokolnom is felesleges. Tudvalevő dolog, hogy alig van Magyarországon ennél népszerűtlenebb intézmény és hogy az adóbérleti rendszernek megszüntetését ezen ház minden oldaláról minden kínálkozó alkalommal sürgették. Ennek a kívánságnak felel meg a jelen törvényjavaslat. A tárgyalás alkalmával azonban a bizottság körében felmerült az a szempont, hogy az adóbérletek hirtelen megszüntetése következtében bizonyos zavaroknak lehetnek kitéve azok a városok és községek, melyek eddig adóbérlők voltak és ezen a czímen tetemes jövedelmeket húztak. (Igás! Úgy van! jobbról.) Ezek elkerülése kétségkívül közérdeknek, sőt bizonyos pontig a állami érdeknek is mondható. Hasonlóképen felmerült az a szempont, hogy az adóbérleti rendszer megszüntetése folytán néhány ezer, többnyire igen szegény család hirtelen elesik egyetlen keresetétől, hogy tehát méltányos volna az érdekelteknek, a kik hosszú éveken át a kincstárnak mégis csak jó szolgálatokat tettek, bizonyos átmeneti időt engedni, mely alatt más keresetforrás után nézhessenek. A pénzügyminiszter úr mindkét szempontot méltányolva, késznek nyilatkozott, a mint ez a bizottság jelentésében is ki van fejezve, beleegyezni abba, hogy ezen törvényeknek hatálya, csak jövő év január elsejétől kezdődjék. Ennek következtében aztán nem kellene a szerződéseket felmondani, miután ez év végével maguktól megszűnnek, Az adóbérlő városokat és községeket illetőleg a miniszter azt a nyilatkozatot tette, — a mely bizonyára a házban is ép oly rokonszenves visszhangra fog találni, mint a bizottságban — hogy hajlandó oly törvényjavaslatot beterjeszteni, a mely a városoknak és községeknek megfelelő kárpótlásáról intézkedik. Ez a kárpótlás a városokat és községeket attól az időponttól fogva illetné meg, a mikor a jelen törvény életbe lép. Magától értetik, hogy az ezen czímen adandó segély nem lehet nagyobb annál az összegnél, a melyet a városok és községek eddig is, mint tiszta jövedelmet az adóbérletből élveztek. A javaslatok technikai részére nem térek ki, miután a megfelelő szakaszok többnyire szórói-szóra a korábbi szesz-, czukor- és söradótörvényekből vannak átvéve és csak annyiban térnek el, a mennyiben a büntetések enyhébben vannak megszabva, mint az eddigi törvényekben. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a bizottság által megállapított szövegezésben elfogadni. (Élénk 'helyeslés jobbról.) Rakovszky István jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Azt hiszem, nem lesz szokatlan, ha azt a kérést intézem a