Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

313. országos ülés 18' hogy itt vállalatok nagy fejlődésnek örveudenek, mégis a pénzügyminiszter betegesnek találja az állapotot és intézkedik annak szanálásáról. Hát, t. képviselőház, igenis, a fejlődés igen jelentékeny volt ezeknél a gyáraknál; de épen azért, hogy ez a fejlődés yissza ne menjen, és épen azért, hogy azok a súrlódások, a melyek a dolog természetétől elválaszthatlanok, valahányszor különböző adminisztráczió alatt kezeltetnek összetartozó dolgok, hogy ezen súrlódások káros hatással ne legyenek a további fejlődésre, épen azért látszott az szükségesnek, és épen azért egyezett bele mindkét minisztérium azon transzakczióba, a melyről itt szó van. Ennélfogva itt nem lehet arról beszélni, hogy a pénzügyminiszter elvesz egy másik minisztérium ügyköréből valamely dolgot, hanem tisztán csak arról van ' szó, hogy itt mindkét fél belátván ezen intézkedés szükségét, kölcsönös megállapodás alapján terjeszti elő az erre vonatkozó javaslatot. A t. képviselő úr azután mély fejtegetésébe bocsátkozik a bányászati iparnak. Örömmel üdvözlöm őt a bányaszakértők sorában, (Derültség jóbhfeUl.) habár óhajtottam volna, hogy mielőtt ily erős kritikát gyakorol szakkérdésekben, talán szakismereteit még jobban kibővítette volna. (Derültség johbfelől.) Mert, t. ház, a fémbányászatot és kohászatot párhuzamba állítani a vasiparral, arra mutat, hogy a t. képviselő úr nincs egészen tisztában e két dolog belső természetével. A fémbányászat, t. ház, a goológiai fejlődéstől függő iparvállalat, a mely nek fejlődése vagy hanyatlása nem függ emberi hatalomtól, hanem a geológiai viszonyoktól és alakulatoktól. A vasbányászatnál és vasiparnál egészen másként áli a dolog. Ott a helyes iparpolitika, ha megvan a bázis, a mint hogy meg van a jelen viszonyok között . . . Polónyi Géza: Megvan a vaskő! Lukács László pénzügyminiszter: Ha megvan a vaskő, akkor igenis helyes politikával lehet a vasipart fejleszteni, de a fémbányászatot, ha nincs meg az arany, bármily helyes legyen az iparpolitika, fejleszteni nem lehet. Ez a különbség a kettő között. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a fémbányászat és kohászat folytonosan veszteséggel dolgozik, és ez kétségkívül arra vezethető vissza, hogy e dolgokat a pénzügyminiszter kezeli, mert ha egy másik minisztérium kezelné ezeket, akkor talán nagy nyereséget mutatnának fel. Itt a t. képviselő úr egy kis köriílményí figyelmen kivtíl hagyott, és ez az, hogy talán hallott valamit a képviselő úr arról, hogy fémbányászatunknak legnagyobb része ezüstbányászat, és tán arról is hallott valamit, hogy az ezüst árában az utóbbi időben bizonyos válto>. június 14-eii, kedden. 375 zások állottak be, a mennyiben az ezüst oly óriási értékcsökkenést szenvedett, a mely a világtörténelemben példátlanul áll és így daczára annak, hogy a mi ezüsttermelésünk a kincstári müvekben is folytonosan, évről-évre növekszik és így ebből nem lehet hanyatlásra következtetni, mégis, miután az értékcsökkenés sokkai nagyobb dimenziókban állott be, bármily helyesen vezettetik is a fémbányászat, az ezüst árcsökkenése következtében ott bizonyos veszteségek tényleg mutatkoznak. De ez a körülmény fennállna akkor is, t. ház, ha akármely minisztérium kezelné a fémbányászatot; az ezüst árának csökkenése bármely kormányzati ág kezében is épúgy éreztetné hatását. De méltóztassék a t. képviselő úrnak, ha igazságosan akar bírálni, megnézni azt, hogy daczára az ezüst árcsökkenésének, nem javult-e mégis a kincstári fémbányászat helyzete ? Méltóztassék tekintetbe venni, hogy minők voltak régebben magas ezüstár mellett a kincstári fémbányászat veszteségei, és méltóztassék összehasonlítani azokat a mostani alacsony ezüstárak melletti veszteségekkel, és akkor meg fog győződni róla, hogy ott sem stagnáczió, sem visszaesés, hanem igen jelentékeny haladás van, és hogyha az ezüst árhanyatlása érezteti hatását, az közgazdasági csapás, a mely azonban nem képes teljesen paralizálni a fémbányászatnál mutatkozó fejlődést. Beszélt azután a t. képviselő úr a pénzügyminisztérium ke&elése alatt álló vasműveknek a jövedelmezőségéről és kimutatja, hogy itt is rossz üzleteket csinál az államkincstár, mert a pénzügyminiszter tisztán fiskális szempontok által vezéreltetve kezeli a vasműveket. Itt bátor vagyok egyet megjegyezni s ez az, hogy minden ipari vállalatnál igen nagy mérvű befektetésekre van szükség s ez áll különösen a vasipari vállalatoknál. Ha a t. képviselő úr utána jár annak, hogy mennyi tiszta jövedelem fordíttatott a, vasnitíveknél beruházásokra, a nélkül, hogy külön preümináltattak volna az összegek a költségvetésben beruházási czélra, akkor meggyőződnék arról, hogy igenis vau fejlődés a vasműveknél, van tiszta jövedelem, sőt a tiszta jövedelem növekedő irányzatot mutat, csakhogy nem lévén preliminálva külön összegek a befektetésre, a tisztajövedelem vagy egészen, vagy annak jelentékeny része folytonosan felhasználtatott új és új inveszticziókra. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a vasárakban való differenczia, a mely a két csoport között felmerült, idézte elő ezt a változást. Kétségen kivtíl egyik oka ennek az is, hogy a vasárak tekintetében jövőre ilyen súrlódások fenn ne forogjanak, a mi úgy a pénzügyi, mint a kereskedelmi koraáayzat kezében levő üzemekre. csak hátrányosan hathatna, és épen azért, azt