Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

§72 813. OTWtéfOB ülés 1898. jnnlug 14-én, kedden. Polónyi Géza T. ház l Itt már csakugyan bátran elmondhatom, hogy nemcsak szándékomban, de eszem ágában sem volt, hogy ezen kérdéshez hozzászóljak. És talán most is tartózkodnám a felszólalástól, ha azt láttam volna, hogy a t. pénzügyminiszter úr a történt felszólalás után a megfelelő felvilágosításokat és a nézetem szerint szükséges czáfolatot elő fogja terjeszteni. Magam is azok közé tartozom, a kik legnagyobb sajnálatukra és mély fájdalmukra látják a közéletben általánosan elterjedt igazságként érvényesülni azt a felfogást, hogy már az ilyen dolgok is, a milyenek most elmondattak, süket fülekre találnak az országban. De habár így is van, én a most történt felszólalást oly természetűnek tartöm, a mely a közmorál, a közérdek és a kormányzati tisztesség érdekében a legsürgősebb felvilágosítást és a legpontosabb vizsgálatot igényli. (Helyeslés balfelől) T. ház! Nekem azon adatok hitelt érdemlőségéről, melyeket most az előttem szólott képviselő úr előterjesztett, sejtelmem sines, tudomásom sincs, de annak a hitelérdemlőségéről van sejtelmem és tudomásom, a melyet egy országgyűlési képviselő a ház előtt igénybe vehet és igénybe kell, hogy vegyen; mert azt, a mit itt egy országgyűlési képviselő felhoz, fel kell tennem, hogy nemesak jóhiszemíüeg, de a tények teljes ismeretével úgy adja elő, hogy azokat a ház előtt bizonyítani is képes. Ha ellenkezőleg áll a dolog: úgy feltétlenül igaznak kell lennie annak, hogy ha egy képviselő a kormányzattal szemben ilyen súlyos váddal előáll, annak összes felelősségét egyénileg önmagának kelljen viselnie. Már most, t. képviselőház, mi a rövid rezüméje annak, a mit Sima Ferencz t. képviselő úr most elmondott? Azt mondotta, hogy volt a kormányzatnak egy közege, az állami üzemben alkalmazott igazgató, a ki hivatalos állását és pedig négy hónapi latidude alatt a kormány beleegyezésével vagy tudásával — már a latitudere értve a beleegyezést — arra használta fel, hogy az általa vezetett üzemnek, tehát az állami üzemnek nyilvános és flagráns, brutális megkárosításával nemcsak az ott őrzött technikai titkokat árulta el, másutt szerzett hivatalos állásért és pénzért, tehát a legnyomorultabb indokból, de azon kívül megtörtént, t. ház, hogy az államvasutak gépgyárának megrendeléseit átjátszotta egy oly gyár megrendelése javára, a melyhez ő most igazgatói minőségben pénzért szerződött. Azonkívül felhozatik, hogy az igazgató, a ki az állam részéről rendkívül nagy díjazásban részesült, egy ellentétes érdekű más részvénytársaságnak is igazgatója volt és éveken át inkompatibilis állást töltött be. Már most, t. ház, mi áll ezzel szemben ? Áll az, hogy ez az igazgató eltávozott onnan, és nem hallottam a képviselő úr előterjesztésében azt, hogy ezen ember ellen a fegyelmi vizsgálat megindult volna, vagy hogy az állam érdekeinek megóvása czéljából ellene bármiféle retorziós intézkedések életbeléptettek volna. Nem tudom, t. képviselőház, vájjon kapott-e ez az igazgató egy elbocsátási okiratot vagy sem. Fel kell tételeznem, hogy az az ember egy ily dekrétum nélkül egy szolgálatot, melyet évek óta az államnál betöltött, el nem hagyhatott, és viszont fel kell tételeznem azt is, hogy egy más társaság, a mely a kereskedelmi tisztességre csak a legtávolabbról is igényt tart, egy ily elbocsátási okirat nélkül őt igazgatójának nem szerződtethette. Már most az a kérdés, kapott-e egy ily elbocsátási okiratot és vájjon mit tartalmaz az a bizonyítvány, a melyet részére az állam kiszolgáltatott. Én szupponálom, t. ház, egy perczig, de nemesak egy perczig, hanem mindaddig, a míg ezen adatok és állítások megczáfolva nincsenek, hogy ezek valók ; az ily vádak előterjesztésénél nem lehet várni, t. ház, addig, a míg a vita berekesztetett. Itt a t. pénzügyminiszter úrnak annyival inkább, mivel ő közvetetlenül és személyileg talán nincsen is érdekelve, nem is ő a felelős ezekért, a vita bezárása előtt nyilatkoznia kell; vagy az illető szakminiszternek az ilyen vádakkal szemben a felvilágosítást nyomban meg kell adnia. Mert, t. ház, arról lehet vitatkozni jogászok között, hogy az ily állami üzemeknél alkalmazott igazgató a büntető törvénykönyv 461. §-a alapján közhivatalnoknak tekintendő-e vagy sem. E felett most disputálni nem akarok. De a mi kérdésen kivűl áll, az a következő: Itt van a büntető törvénykönyv 361. §-a, a mely a következőképen szól (olvassa): »A ki idegen vagyon kezelésével, gondozásával vagy felügyeletével yan megbízva és ezen minőségében annak, a kinek érdekeit előmozdítani kötelessége, tudva és akarva vagyoni kárt okoz, a hűtlen kezelés vétségét követi el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő. A bűnvádi eljárás esak a sértett fél indítványára indítható meg.« Vagyis ez a büntető törvénykönyv 112. §-a alapján három hónapi záros határidő alatt előterjesztendő panaszhoz van kötve az esetben, ha magánminőségben követtetett el, a mennyiben bűntettet képez, mert a 363. §. azt mondja: »Btíutettet képez és öt évig terjedhető börtönnel sújtandó, ha azon czélból követtetik el, hogy a tettes magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen.* Azt tartom, t. képviselőház, hogyha az a tényállás, a mely itt adva van, megfelel a valóságnak, — a mit nekem szupponálni kötelességem, — akkor itt nyilván valólag i