Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

313. országos ülés 1898. janiiig 14-én, kaidén. 369 magam részéről nem vagyok barátja annak, hogy egy iparszegény országban az állam maga a legfőbb gyáros legyen és a rendelkezésére álló óriási anyagi és erkölcsi erővel minden privát iizemtörekvést már a csirájában lehetet­lenné tegyen. Az állami gépgyárak kérdésével szemben is ez az én véleményem, azonban tekintettel arra, hogy az államnak közel 30 millió forint értéket képviselő gyárairól van itt szó és arról, hogy melyik minisztérium kezelje ezt, tehát egész őszintén és határozottan kijelentem, hogy bár az állami vasgyárak üzemben tartása : az azok feletti felügyelet a legilletékesebb helyen: a kereskedelemügyi minisztérium kezében v?n, de mindaddig, míg a minisztérium élén báró Dániel Ernő miniszter áll, sokkal nagyobb meg­nyugvással látom azt, ha az üzem kezelése és gondozása a pénzügyminisztérium kezelésébe megy át. Meg fogom, t. ház, mondani, hogy miért? Épen a t. előttem szólott képviselő úr statisztikai adatai azok, — ismételni egyáltalá­ban nem kivánom azokat — a melyek minden­kit eldisputálhatatlanúl győznek meg arról, hogy az államvasutak gépgyárának üzemeiben jövedel­mezőség tekintetében az utóbbi években oly óriási hanyatlás állott be az ott uralkodott gaz­dálkodás miatt, a melyet a kormánynak továbbra fentartani nem lehetett. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy épen a pénzügyminiszter űr az, a ki az ott uralkodott gazdálkodási rendszert szi­gorú kritika alá vette és azt a bő költekezéstj a mely nem csupán az üzemnek gazdasági fej­lesztésére és jövedelmezőségének fokozására, ha­nem jórészben személyi kultuszra volt fektetve és egyéni ambieziónak istápolására volt szánva, a mely egyáltalában nem állott arányban a gép­gyárakjövedelmezőségével, legrigorozusabb figye­lemnél kisérte és igyekezett lehetetlenné tenni azt, hogy az ott uralkodó rendszer továbbra is fentartassék. Meg vagyok arról is győződve, hogy ha a kereskedelmi miniszter úr egy pilla­natig is abban a véleményben lett volna, hogy az ő özemében, az ő felügyelete mellett gazdasá­gilag olyan jövedelmező eredményt mutat fel, a mely a kereskedelmi minisztériumnak gazdál­kodását és kormányzási működését itt a kép­viselőház előtt és az egész magyar közvélemény előtt kellemes színben tüntetheti fel, akkor a t. kereskedelemügyi minisztérium egy perezig sem habozott volna a lebatározottabb álláspontot fog­lalni el a mellett, hogy az az iparág, a mely neki dicsőséget hoz, az az ő kormányzatának keretében megmaradjon. Miután azonban tény az, hogy az utóbbi években mérhetetlen hanyat­lás állott be az államvasutak gépgyárában jöve­delmezőség tekintetében, kell, hogy egy egészen új gazdálkodási rendszer hozassék be, e tekin- j KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. tétben pedig a legilletékesebb és a leghelyesebb eljárás az, hogy ha épen az állami vasgyárak részére szükséges anyag előállításának üzemével foglalkozó minisztériumnak a kezébe tétetik le ennek a gépgyárnak a vezetése. Én tehát e tekintetben a kormánynak elő­terjesztését elfogadom és tudomásul veszem, hanem egy körülményt már itt felemlítek és hangsúlyozom, hogy az államvasuti gépgyárak körüli gazdálkodási rendszer az utóbbi időben nyilvánosan szellőztetve lévén, hivatalos adatok alapján lett kitüntetve, hogy az ott uralkodott gazdálkodási rendszerért maga a kereskedelem­ügyi miniszter a legkomolyabb felelősséggel tartozik a képviselőháznak és az egész magyar közvéleménynek. Áz eset a következő: Az államvasutak gépgyárának vezetése élén állt egy magasabb rangban lévő miniszteri hiva­talnok, Förster Nándor. Felemlítem az egész dolgot részletesen azért, mert szükségesnek tar­tom, hogy a t. ház és a kormány ezzel a kér­déssel foglalkozzék, különösen abból az okból, hogyha az államnak egyik vagy másik hivatal­noka, vagy egyik vagy másik üzemének alkal­mazottja a maga munkája és szorgalma, tehetsége után megfelelő méltatásban részesül exiszten­cziális szempontból, miért nem részesítik az állam­nak más munka- és foglalkozási körben alkal­mazott tisztviselőit is hasonló méltatásban. Itt ezen magasabb rangú hivatalnok az említett állami intézmény élén állva, kapott 12.000 fo­rint évi fizetést, épen annyit, mint egy minisz­ter. Remuneráczióban kapott 8000 forintot. Tehát 20.000 forintot évenként, annyit, mint a miniszter­elnök. Kapott lakást és e mellett személyes igé­nyeinek teljes ellátását, még pedig akkora luxus­sal, a milyent Magyarországnak mai nehéz viszonyai még az államvasutak gépgyárának igazgatója részére sem tarthatnak fenn. Hát, t. ház, én azt megengedhetlennek tar­tom, hogy mikor az állam minden tisztviselőjé­nek fizetése rangfokozat szerint van megállapítva, még pedig oly nyomorúságosan, hogy a keleti apróbb államoktól ettekintve a mívelt Európában egyetlenegy államában sincsenek oly silány fize­téssel ellátva az államtisztviselők; hogy mikor egy államtitkárnak fizetése 6000 forint, akkor az államvasutak gépgyárának igazgatója 12,000 forint fizetést kapjon, személyi igényeinek teljes luxusszerű ellátásával és külön szorgalom czí­mén 8000 forint jutalékot évenként, s hogy egyes kisebb rangú hivatalnokok a ktüönszoigálat czíméo kapott jutalékok segítségével államtitkári fize­tést élvezzenek. Én ezt megengedhetlen dolog­nak tartom. Épen azért felemlítem minden rekri­mináczió nélkül ezt a kérdést. De fel kell említenem és ki kell emelnem azt is, hogy a kereskedelmi miniszter úrnak minden­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom