Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

294. országos ülés 1898. májas 9-én, hétfőn. Í'.!i napjaiban pénzzavarba hozták, s a mely zavarokból a társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődése, sokszor a közbejött mostoha idők miatt is, soha többé kibontakozni nem bírván ennélfogva a mezőgazdasági termelés fokozásában a változott viszonyok fejlődésével nemcsak, hogy lépést tartani nem tudott, hanem a legutóbbi időben határozott hanyatlást tanúsított. A falusi kisbirtokosok házánál ekképen állandósult pénz- és anyagi zavarok okozzák, hogy földjeik korántsem teremnek annyit, a mennyit teremniök kellene, hogy hiányosan használják ki a talajban rejlő erőket és anyagokat és keveset törődnek a mellékkeresettel, a mely pedig boldogulásuknak forrását képezné. Innen van az, hogy a talajt csak néhány hüvelyknyire szántják és a művelést általában hanyagul végzik, mert sok helyt nincsenek meg a jól szervezett földmívelési eszközök, másutt pedig a jó igáserő hiányzik. A réten, a hol a legkitűnőbb takarmány teremhetne, megtöri a posványos vízállást, szántóföldjeit nem trágyázza, mert nincsen elegendő szarvasmarhája; a mezőgazdasági mellékiparokkal, a milyenek a gyümölcstermelés, méhtenyésztés, kosárfűz-termelés, a falusi kisbirtokos alig törődik, pedig ezek sok helyt a legkitűnőbb jövedelmi forrást szolgáltatnák s ha mindezekre figyelmeztetjük kisgazdáinkat, válaszúi azt kapjuk, hogy ezen újításokhoz pénz kell, az pedig nincsen. És míg ennek folytán a kisember segélyforrásai teljesen elmaradnak, addig igényei a társadalmi fejlődés és kiadásai az állami és községi kötelezettségek folytán emelkednek; a fényűzés a ruházatban és házi eszközökben, a melyet az asszonynép produktív munkája épenséggel nem pótol, már a legfélreesettebb helyeken is terjed és sokan nem átallnak e czélra költekezni még akkor is, a mikor a mindennapi kenyérre sem telik egészen. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) És ezt a helyzetet még súlyosabbá teszik a gazdasági átalakulás különböző hatásai, a közlekedési eszközök fejlődése folytán a fuvarozás megszűnése, továbbá az, hogy a gazda cselédjének és munkásának szükségleteit, a melyek pedig a legutóbbi időkben olyan dolgokkal szaporodtak fel, a melyeket azelőtt hírből sem ismertek, nem a saját háztartásában előállított eszközökkel fedezi, hanem legnagyobbrészt készpénzért vásárolja, szóval a termény gazdálkodást a pénzgazdaság váltotta fel. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy ily körülmények között a mi egyoldalú gazdasági módunk és szeszélyes időjárásunk mellett a bevétel nem mindig fedezi a kiadásokat, azt úgy hiszem, bővebben indokolni felesleges, különösen ha meggondoljuk, hogy sok esetben az anyagi erőt meghaladó földszerzési vágyból eredt adósságok kamatai és törlesztési részletei oly időnként megújuló kiadásokat képeznek, a melyek a rendes évi jövedelem nagy részét felemésztik és a melyeknek fedezését azonban elhalasztani nem lehet. Mindezekhez hozzájárul, t. ház, a legveszedelmesebb, a falusi uzsora. (Úgy van! Úgy van!) Elismerem, hogy ezen a téren a legutóbbi évtizedben jelentékeny javulás észlelhető, mely különösen az államhatalom közbelépésének és a pénzintézetek közreműködésének tulajdonítható; de a javulásnak ebbeli tünetei korántsem oly mértékűek, a melyek megnyugtathatnának bennünket, sőt épen a némely vidéken elért kedvező eredmények sarkallnak mindnyájunkat arra, hogy a falusi uzsora, s annak legveszedelmesebb fajtája

; a gabnauzsora ellen az egész vonalon felvegyük a harezot, és én valóban örömmel üdvözlöm az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat, a ki ezen kezdeményező lépést a falusi és a gabonauzsora korlátozása szempontjából épen a múlt napokban megtette; mert szomorú azt látni, t. ház, és méltóztassanak megengedni, hogy ebben a kérdésben teljes őszinteséggel nyilatkozzam, mert én azt gondolom, hogy a dolgoknak nyílt és őszinte feltárása vezethet el bennünket egyedül a kibontakozás útjára, — mondom, szomorú azt látni, hogy az ország egyes vidékein a falusi uzsora miatt mint követi a tönkrejutásban egyik család a másikat. A kisembernek nincs módjában a haladás és az előmenetel eszközeit megszerezni, s midőn gazdaságára elemi csapások súlyosodtak, és a váltóra felvett adósság lejárt és aggódnia kell, hogy hajlék nélkül marad, ilyenkor a kisember olyan, mint a gyámoltalan hajótörött: hiába tekint körűi a hullámokon segedelem után, ha jön is a mentő csónak, annak révésze rendszerint uzsorás, a ki könyörületességből segít ugyan rajta, de úgy

v hogy azután végképen koldusbotra juttatja. És így lett nem egy vidéken a hajdani jobbágynak rosszabb helyzete, mint az úrbériség megszűnése előtt; napszámba nem megy, mert még mindig gazd' uramnak czímezik, de helyzete valósággal rosszabb a napszámosénál, mert új függési viszonyokba jutott, a melyek talán époly ellentétben állanak a jogállam lényegével, mint a jobbágyság rendszere, sőt bizonyos tekintetben ennél még veszélyesebbnek is mondhatók, mert míg a jobbágy patriarchális helyzeténél fogva az osztály ellentétet nem ismerte, addig a kisember anyagi bukásából eredő függőségi viszony megszülte az osztálygyűlöletet, a mint azt a szabolcsi mozgalom kétségtelenül igazolta. (Úgy van!) Alig szükséges hangsúlyoznom, t. ház, hogy a földmíves nép helyzete szoros összefüggésben áll a társadalom s különösen az egész állam