Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-311
311. országos ülés 1898. j iuiinis 11-én, szombaton. 347 telét a ház elhatározni méltóztatnék. Ezért ajánlom módosítványaim elfogadását. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Én kétségkívül nagyrabecsüíöm az előttem szólott t. képviselőtársam nemes, példaadó eljárását, a melylyel ő inczidentalíter bár, de a nyilvános betegápolás ezíme alatt a neveltetés és szegényügy kérdését is el akarja intéztetni. De nagyon sajnálom, ezt törvényhozási szempontból nem tartom egészen szerencsés gondolatnak, mert így kiragadni egyes kérdéseket és azokat tárgyalni, oda vezet, a hová t. képviselőtársam most felvetett indítványa feltétlenül vezetne, hogy így egy módosítás alatt, a mely néhány szóból áll, azt a két millió és néhány százezer forintot meghaladó terhet, a melyről ez a törvényjavaslat rendelkezik, körülbelül 10 millió forintra emelnők fel. Ha mi ezt a magában véve ártatlannak látszó módosítást most elfogadjuk, hogy a szegényügy tekintetében egy átmeneti ideiglenes illetőséget állapítunk meg, vagyis ha a szegényt azon községnek kel! ellátni, a hol az találtatik, például a fővárosban, és az keresse meg azután kompetenciáját annak a községnek, a hová az illető tartozik: akkor, t. képviselőház, ez röviden annyit jelent, hogy a legközelebbi stáczióban elérhető városokban azon emberek számára, a kik dolgozni vagy nem képesek, vagy nem akarnak, azilum nyittassék. Hova vezetne ez már a betegápolás szem pontjából is? Az úgynevezett helyi községi illetőségnek megállapítása oly irtóztató bonyodalomra vezetett, hogy mint a t. kormány helyesen bejelentette, ennek a törvényjavaslatnak egyik és kardinális czélja az volt, hogy ezeket az illetőségi vitákat telhetőleg rázzuk le a törvényhatóságok és községek nyakáról, mert az adminisztráezíót legnagyobbrészt ezek vették és veszik igénybe. Már most, ha a szegényügy terén akarunk ilyen átmeneti, tehát kétféle illetőséget megállapítani, méltóztatik tudni, t. képviselőtársam, hogy ez mit jelent? Ez jelentené a Budapest-fővárosi adminisztrácziónak 24 óra alatt yaló csődbejutását, mert akkor tessék egész külön magisztraíurát és hivatalnoki szakosztályt szervezni, a mely arra képes legyen, hogy itt a szegénység ürügye alatt ápolást és ellátást kereső emberek kompeteneziáját megállapította. Bocsánatot kérek, tudom én, hogy a t. képviselőtársamat nem ez az intenezió vezeti; tudom azt is, hogy neki ez már régi nézete és hogy ő az úgynevezett interimális illetőség megállapításának kérdésével foglalkozik. Nem is állítom, hogy ez valami képtelen eszme, távol áll ez tőlem; de így sporadicze intézkedni annyit jelentene, mint jogosulatlan és aránytalan megterheltetésnek oly módon való bevitele a községi életbe, a melyet a törvényhozás semmi körülmények között sem akczeptálhat. Méltóztassék csak megnézni, hogy oly államokban, a hol ezen intézmény fennáll, például Angliában, hány millió forint tőke áll a háta mögött ennek a dispozicziónak, a melylyel védik ezt az intézményt ! Nagyon valószínű tehát, talán nem is szabad kételkednem a felett, hogy a t. kormány serami áron sem járulhat hozxá ahhoz, hogy ilyen sporadikus módosítással a törvényt magát nemcsak a maga dispoziociójával, de saját ezímével is homlokegyenest ellenkező térre: a szegényügynek ily módon való felkarolására és elintézésére tereljük, és azt sarkaiból kiemeljük. Ha azonban ezen módosítás mégis elfogadtatni ezéloztatnék, tisztelettel kérem a képviselőház minden egyes tagját, különösen a városok képviselőit, méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy mit jelent ez ; mert ez nemcsak az adminisztrácziónak tönkretételét, hanem egyúttal azt is jelentené, hogy a szegényebb községek oly módon terheltessenek meg törvényhozási úton, a melyhez én a teherviselés arányossága érdekében semmi körülmények közt hozzá nem járulhatok. Ezeket voltam bátor elmondani Heltai Ferencz t. képviselő úr ezen módosítására .- onatkozólag és annak kijelentésével, hogy többi módosításaihoz magam részéről is hozzájárulok, annyival is inkább, mert hiszen meggyőződésem, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem is lehet, nem is volt más az intencziója, mint az, hogy tényleg a szegény betegekről és elmebajosokról gondoskodjék és nem a vagyonosokról. Végezetül azonban a magam részéről is adok be ezen szakasz legutolsó bekezdéséhez, vagyis a c) ponthoz egy irályinak látszó, de lényegében mégis érdemleges intézkedést tartalmazó módosítást. Irályinak látszik annyiban, a mennyiben itt az mondatik: »a cholera és pestis kivételével heveny fertőző betegségek elleni védekezés költségeinek felerészét viselni; továbbá a hevenyfertőző betegségek ellenében természetben teljesíthető szolgálmányokat előállítani.« Ez nincsen magyarán kifejezve, mert ez azt akarja jelenteni, hogy a betegség elleni védekezéshez természetben teljesíthető szolgálmányokat előállítani ; tehát nem a betegség ellenében, hanem a védekezéshez szükséges szolgálmányokat. Ezen stiláris módosítás azért is szükséges, mert ha ez a szöveg marad meg, hogy »a betegségek ellenében természetben teljesítendő szolgálmányokat* ez könnyen arra a félremagyarázásokra adhatna okot, hogy ez csak a betegségek ellen használható gyógyszerekre, az úgynevezett orvosságra vonatkozik, holott ennek a szakasznak nemcsak erre, hanem például a preventív intézkedésre is kell vonatkozni. Ennek a szakasznak tehát nézetem szerint úgy kell helyesen szövegeztetni, 44*
