Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-294
22 g M- országos ülés 181 által volt zsenirozva abban hogy egészen visszavesse, és a javaslatban kontemplált új intézmény iránti boszúságból használta ezt a csípős kifejezést. Véletlennek alig tulajdonítom, és talán, t. képviselőház, nem is leszek nagyon malieziózus, ha azt mondom, hogy a pénzügyi bizottságnak ez az averziója a javaslatban kontemplált pénzÜgyi eszközök beszerzése ellen: ez volna talán az egyetlen ajánló levél arra nézve, hogy a javaslatot üdvösnek tartsam. (Tetszés a szélső baloldalon.) Meit hiszen tudjuk, hogy az a politika, a melynek képviselője és életet adó eleme a pénzügyi bizottság egy emberöltő óta volt, minden egyéb,, csak nem olyan, a mely a kis exisztencziák gyarapítására vezetett volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, mint fontos közgazdasági intézmény, nem képezheti ezen javaslat kizárólag pártpolitikai szempontból bírálat tárgyát. Én a magam részéről igyekezni fogok lehető jóindulattal foglalkozni a javaslat bírálatával, a nélkül, hogy a merev elutasítás terére lépnék pártpolitikai szempontból. Őszintén szólva, nem vagyok arról meggyőződve, hogy a kormánynak itt más ezétjai vannak, mint a melyeket hangoztat, és a békesség kedvéért konczedálom, hogy ennek a javaslatnak úgy az elsőrészbeni rendelkezései, mint a második ezímbeni intézkedései kizárólag csak azt az egy czélt tartják szem előtt, mely a javaslat czímében nyer kifejezést. Ezt konczedálom a békesség kedvéért és ezt vitatkozásom keretébe nem is fogom belevonni. Hanem igenis a legszelídebb bírálat mellett is, és a legnagyobb jóindulat mellett is, a melyiyel a bírálatba bocsátkozom, lehetetlenség elhallgatnom azon aggályaimat, a melyek ezen javaslat intézkedéseivel szemben eltöltenek, komoly aggályaimat, a melyeket ezen fontos és nagy horderejű javaslattal szemben kifejteni nemcsak jogom, de kötelességem is, már csak azért is, hogy ha majdan nem sikerül a kormánynak azokat az aggodalmakat eloszlatni, a melyek nemcsak engem, hanem azt hiszem, mindazokat, a kik a javaslat elfogulatlan bírálatával foglalkoznak, eltöltenek, lehessen hivatkoznunk arra, hogy ezen aggályainknak itt e házban kifejezést adtunk, a kormányt figyelmeztettük s a kormány a hozzá intézett figyelmezietésre azzal felelt, a mivel rendesen felelni szokott, hogy a mit ő csinál, az van jól csinálva, és semmi egyéb. (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk!) Aggályaim háromfélék. Először aggályom van arra nézve, hogy az öntevékenységet és a szövetkezeti tagoknak az önműködésre való buzgóságát, azt az önállóságát, a melynek fejlesztése volna feladata a szövetkezeti ügynek, ez a javaslat az első czímbeli rendelkezéseivel i. május 9-én, hétfőn. tetemesen megbénítja, akadályozza, a helyett, hogy könnyÜVé és átalánosíthatóvá tenné. Második aggályom az, hogy a javaslat második czímében körülírt szervezet, még abban a jelenlegi csiszolt alakjában is, túluagy mértékben veszélyezteti a közszabadsági garancziákat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem tisztán csak ellenzéki álláspontom, de a legjobb meggyőződésem szerint fogom bebizonyítani, hogy azok az intézkedések nem szükségesek ahhoz, hogy az a szervezet prosperáljon, és ha mégis benne vannak, ezeknek csak az lehet a feladatuk, hogy a közszabadságok korlátozásának egyik lánczszemét képezzék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, azokat az abban rejlő sérelmeket, a melyeket a 2. czím tartalmaz, ellensúlyozhatná egy erőteljes, önérzetes társadalom, de, t ház, azt talán nem kell bizonyítanom, hogy a mi enervált társadalmunk, úgy, a mint a most lefolyt 30 éves korszak alatt kifejlődött, erre az ellensúlyozásra nem képes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Főaggályom az, hogy az a kontemplált segély, a mely az ezen javaslat 2. czí mében tárgyazott operácziók útján fog nyújtatni, alakilag abszolúte helytelen, benső tartalmában és eredményeiben pedig elégtelen lesz. Legyen szabad egész röviden csak megjelölnöm azon szakaszokat, a melyek első, tudniillik a szövetkezetek szabad fejlődésére vonatkozó aggályomat indokolttá teszik A t. ház azon tagjai, a kik ezen javaslat iránt érdeklődtek, meg fognak elégedni azzal, ha ezen szakaszokra egyszerűen rámutatok, mert hiszen ezek annyi irányban lettek megjavítva, az igazságügyi terjedelmes vitatkozásai során annyiszor voltak említve, hogy bővebb magyarázatot talán nem igényelnek. (Halljuk ! Halljuk !) Az első részbeli kis szövetkezetek, vagyis a központhoz beszerzendő szövetkezetek alakítása körűi a 2., a 15., 30., 31., 42., 46. és 47. §-ok nagyon sérelmesek. Csak röviden fogom azokat jelezni. A 2. §. az alakításról beszél. Az, a mi eddig jó volt, ezután nem lesz jó. Egy országgyűlési képviselő nem fog szövetkezetet alakíthatni a szolgabíró vagy a jegyző közreműködése nélkül; a pap nem fog szövetkezetet alakítani községében, pedig leginkább képes megbírálni azt, hogy egy községben milyen szövetkezetekre van szükség és minő szövetkezetet lehet legjobban megalakítani. A 15. §-ban az előadó úr nagy haladást lát a jelenlegi szövegezés szerint, a midőn azt mondja e szakasz, hogy az ötszörös felelősséget, a mely apodikticze volt eredetileg a javaslatban, konczesszió útján tízszeresre lehet felemelni.