Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

294, országos ülés 1898. május 9-őn, hétfőn. JO, tényezők és elemek érvényesülésének helyt adni egyáltalán nem lehet. Illetékes tényezők itt a javaslat által elfogadott rendszer szerint csakis az alapítók lehetnek, ezeknek pedig az első alakításnál alapítói üzletrészeik mérvéhez képest az állam alapítói üzletrészével szemben a teljes paritás fenn vau tartva. Ha pedig az alapítók csak gyéren vagy aránylag csekély üzletrészekkel fognának jelentkezni, akkor nem jogos és nem méltányos nekik oly nagy vagy talán még nagyobb befolyást az alakításnál biztosítani, mit a minő az államot nagy alapítói üzletrészénél fogva természetszerűen megilleti. (Úgy van! jóbbfelöl) Egy másik ellenvetés, t. ház, a javaslati II. ezímének rendszerére vonatkozott. Kifejezést adott ugyanis azon óhajnak, hogy az egyes szövetkezetek bizonyos kisebb-nag}^obb csoportokba egy vagy több megyére terjedő kötelékekbe foglaltassanak össze, melyek az érintkezést a központtal közvetítenék. Midőn az igazságügyi, valamint a pénzügyi bizottság ezen úgynevezett regionális rendszert mellőzte és a javaslat álláspontját elfogadta, szem előtt tartotta azt, hogy első sorban egy erőteljes, jól szervezett központra van szükség, melyet úgy kell felszerelni, hogy azon nagy feladatoknak, melyeknek szolgálni hivatva van, mindenekben eleget tehessen. Csak egy oly központtól, mely közvetlen felügyeleti és ellenőrzési joggal bír a kötelékébe lépett szövetkezelek felett, lehet remélleni azt, hogy képes lesz a kötvény kibocsátásánál azon óvatosságot és körültekintést kifejteni, mely ezen czímíetek elhelyezésének egyik fontos biztosítékát képezi. Ezen czentrumnak már elejétől fogva közbeeső forumokkal való gyengítése, mindenesetre egy nagyon kétes experimentum volna; ehhez járul, hogy az ily regionális kötelékek felállítása nagymérvű költségtöbbletet igényelne, melytől a szervezetet különösen fímkeziónálásának első idejében meg kell óvni. Ha egyszer a szoros központi szövetkezet be fog válni és a közbeeső kötelékek felállítása szükségesnek mutatkozik, azokat nagyobb nehézség nélkül a jelen rendszerbe be fogják illeszteni. Hiszen a közbeeső kötelékek rudimentumaira már a javaslatban kontemplált vidéki képviselőségekben akadunk ; az eszmének csirái tehát a javaslatban le van rakva és csak a hetyes időponttól függ, hogy életre keljenek. T. ház! A legnagyobb aggodalmak nyilvánultak a javaslat 23. §-a ellen, mely az országos központi hitelszövetkezet kötelékébe lépett szövetkezetnek saját tagjai ellen fennálló követeléseit végrehajtás és csőd esetén elsőbbségi kiváltsággal ruházza fel. (Halljuk! Halljuk!) Ezen aggodalmak részint az intézkedés czélszerűségére vonatkoztak, részint annak jogi konstrukczióját érintik. Felhozták ugyanis, hogy lehetetlen, hogy a kis gazdasági exisztencziákuak összes legitim hiteligénye a szövetkezet részéről teljes kielégítést nyerjen; lehetetlen, hogy a szövetkezet ezen egyéneknek egész gazdasági életét felölelje, már pedig alig képzelhető, hogy az itt szóba jövő szövetkezeti tag a 23. §-ban megállapított privilégium mellett a szövetkezet körén kivtíl, még a legjogosultabb hitelre is szert tehessen, ennek következménye pedig az lesz, hogy épen azon elemek fognak visszariadni a szövetkezetekbe való belépéstől, kiknek érdekében a javaslat készül. A mi pedig a kontemplált intézkedés jogi konstrukczióját illeti, rámutattatotí mindenek előtt arra, hogy a modern jogfejlődés a magánjogi kiváltságok megállapításától idegenkedik. A mai jogtudomány és a modern törvényhozás felruháznak ugyan bizonyos követeléseket elsőbbségi kiváltságokkal, ezt azonban csakis zálogjog alakjában, vagyis csak ott és csak annyiban teszik, a mennyiben a követelés azon vagyontárgygyal, a melyre az elsőbbség megadatik, bizonyos konnexitásban áll, vagyis a hol a hitelezőnek azon tárgyra, melyre elsőbbsége terjed, kisebb-nagyobb mérvű fizikai behatása van és ezen elsőbbség csakis ezen behatás határai között mozoghat. De oly követelési elsőbbséget, melynél a követelés a lekötendő vagyonnal semmi fizikai konnexitásban nem áll, a hol a lekötendő vagyontárgy nincs a hitelező birlalásában vagy legalább jogi birtokában, oly követelési elsőbbséget a magánjog nem ismer és azért ilyent jogilag konstruálni nem is lehet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezekkel szemben legyen nekem szabad azon szempontokat röviden jeleznem, melyek mindkét bizottságot arra indították, hogy a 23. §-t azon szövegezésben, melylyel jelenleg bír, a t. háznak elfogadására ajánlja. (Halljuk!) Ugyanis HZOII nagyfontosságú érdek, mely a javaslat szerint a központ kötvény-kibocsátási jogához fűződik, szükségessé teszi, hogy ezen kötvények a lehető legnagyobb biztosítékkal ellátassanak, hogy azok bonitása minden kétségen felül álljon. Ez az egész reform keretében már magában véve is oly domináló szempont, melynek kisebb jelentőségű érdekek alárendelendők. Igaz, hogy ezen kötvények szoliditása más biztosítékokkal is van ellátva, mert a szövetkezetek fölött gyakorlandó felügyelet és ellenőrzés, a biztosítéki alap és a pénzügyi bizottság által elfogadott azon módosítás, hogy a kötvények csak a követelés névértékének 80°/o-a erejéig bocsáthatók ki, mind megannyi garancziái a kötvények kelendőségének, mégis figyelmen kivűl nem hagyható, hogy az ellenőrzés és felügyelet sajátképen csak erkölcsi tényezők, a r