Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

294. országos ülés 1898. május 9-én, hétfőn. VI Az első kérdést, illetőleg az előbbi kormány egészen radikális alapra helyezkedett; kiindulva abból, hogy a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó iniézkedései, már a törvény alkotása alkalmával elhamarkodva készültek és különben is igen fogyatékosak, ezen intézkedéseket általános revizió alá akarta venni és az alkotandó törvényt általánosan kötelező erővel kívánta felruházni. Ezen szempontnak köszöni azon eladói javaslat létét, melyet a ház tisztelt elnöke Szilágyi Dezső akkori igazságügyi miniszter úr megbízásából Nagy Ferenez egyetemi tanár úr 1894-ben készített. Ettől eltérve a jelen javaslat azon álláspontra helyezkedik, hogy a kereskedelmi törvény minden hiányai daczára úgynevezett normatív rendszerével a szövetkezetek alakulását és azok szabadabb működését nagyban elősegíti, ott tehát, a hol a társadalmi erők elég hatályosak arra, hogy a kontemplált czélt minden külső befolyás nélkül elérhessék, ott azokat kényszerítő törvényeknél alávetni elhibázott eljárás volna. Ehhez járul, hogy a törvénynek egyéb részei is a revíziót hangosan követelik, egy parcziális revizió pedig a szükségelt egész revíziót könnyen hosszú időre elodázná. A javaslat szerint tehát a szövetkezetek továbbra is a kereskedelmi törvény alapján alakulhatnak, mely esetben egészen a jelen törvény keretén kivtíl esnek és természetesen az itt érintett kedvezményekben sem részesülnek. Viszont, pedig gondoskodva van arról is, hogy a már létező szövetkezetek a jelen törvény értelmében átalakulhassanak és annak előnyeiben részt vehessenek. (Helyeslés jőbbfélöl.) A mi pedig az állami segélynyújtás kérdését illeti, tudjuk, hogy azon tervezet, melyet Wekerle Sándor volt miniszterelnök mint pénzügyminiszter 1893-ban egy szaktanácskozmány elé terjesztett, a tiszta önsegély alapján állott, holott a jelen javaslat állami segélylyel kívánja a szövetkezeti ügyet felkarolni. A javaslat nem téveszti szem elől azon fontos önnevelési és egyéb erkölcsi erőt, mely az önsegélyben rejlik és tudatában van annak is, hogy Németországban és Angliában a szövetkezeti ügy, az önsegély emlőin növekedett nagygyá, de midőn fájdalmasan tapasztalja azt, hogy bár ezen erkölcsi erők léteznek társadalmunkban, mégis működni és hatni mindaddig nem birnak, míg kivUlről jövő segély által életre nem ébresztetnek, akkor bármily szép teória kedvéért a segítő kezet tőlük meg nem vonhatja. De midőn ezt teszi, nem esik azon szélsőségbe, hogy az egész szövetkezeti ügyet államosítsa, hanem csupán annyi segélyt kíván a tespedésben levő társadalmi erőknek nyújtani, a mennyi szükséges arra, hogy a maguk lábán KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. megállhassanak. A javaslat az önsegély eszményképét nem téveszti szem elől és azért intézkedései oda irányúinak, hogy ezt lehetővé tegye. Állami segély, de csakis az önsegély hathatósabb kifejlesztése végett képezi azon eszmét, mely a javaslat intézkedésein végigvonul. Tömöríteni a kis erőket is a közös czélra, tért engedni a társadalom széles rétegeinek, hogy úgyszólván a paczifikáezió ezen nagy munkájában közreműködjenek, állami anyagi segélyt nyújtani mindaddig, míg arra szükség van, aztán re bene gesta visszavonulni és a tért egészen a társadalomnak átengedni: ezen egészséges és üdvös alapokon nyugszik az egész javaslat. (Helyeslés jobb felől.) A mi végre a felelősség mérvét illeti, tagadhatatlan, mint már az igazságügyi bizottság jelentése is körülményesen kiemeli, hogy a korlátlan felelősség felel meg legjobban a szövetkezetek benső természetének és lényegének és tagadhatatlan az is, hogy azon nagy sikerek, melyeket a Schulze Delitzsch és a Raiffeisenféle szövetkezetek Németországban elértek, nagyrészt annak köszönhetők, hogy korlátlan egyetemleges felelősségre alakultak. Azonban tény az is, hogy Németországon kivűl sehol sem lett ezen felelősségi nem kötelezőleg előszabva, sőt 1889-óta Németországban is megengedik a korlátolt felelősségi szövetkezetek megalakítását; így látjuk, hogy Angliában, hol 1862-ig csak a korlátlan felelősséggel alakúit társaságok ismertettek el, az 1862. augusztus 7-iki törvénynyel a csak az üzletrészre szorított felelősség is lett meghonosítva. Az 1867-iki franczia törvény szabad választást enged a szövetkezeteknek: szabály szerint ott csak az üzletrészre szorított felelősség mellett alakulnak a szövetkezetek. Ugyanazon állásponton áll az olasz törvény. Az 1873-iki revideált belga törvény a korlátlan felelősség alapján áll ugyan, de más felelősségnek alapszabály szerinti megállapítását is megengedi; ugyanígy a portugálli, németalföldi és a sweizi szövetségi törvény. Nálunk, mint már az igazságügyi bizottság jelentése is kiemeli, a javaslatnak számolnia kellett a tényleges viszonyokkal, számolnia kellett azzal, hogy közönségünkben hiányzik a kölcsönös bizalom és erős összetartás érzete, mely a német szövetkezetek valódi szellemét képezi. De számolnia kellett azzal is, hogy a szövetkezetek körűi telt keserű tapasztalatok különöéen egynémely szédelgők üzelmei, bizalmatlanná tették az embereket. Hiszen mikor a pestmegyei községi hitelszövetkezetek a Raiffeisen-féle alapon megalakultak, kénytelenek voltak épen az érintett okokból a Raiífeisen féle elvek leglényegesebbikétől, tudniillik a korlátlan felelősségtől eltérni és a tagok felelősségét csupán a jegyzet üzletrészek kétszeresében megállapítani. 3