Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-303
303. országos ülés 1898. május 2i-én, szombaton. 213 azt, hogy a t. pénzügyminiszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy a 4 1 /2°/o-os titrek kibocsátásánál és értékesítésénél előálló árfolyam\ esztesöég 20 évre reparcziálandó és akkor ezen papirvesztesség a folyósított egyes kölcsönöknél körülbelül egynegyed százalékot fog kitenni. Ha 40 évre osztotta volna fel a t. pénzügyminiszter úr ezt a veszteséget, akkor nagyon természetesen még kisebb lett volna ez a veszteség. De azt kérdezem a t. pénzügyminiszter úrtól, hol veszi a jogot ahhoz, hogy 20 évre oszsza fel és kinek a terhére osztja fel azt 20 évre? Hiszen ez nem 20 éves törlesztési kölcsön! Ha 1899-ben elhelyez a t. pénzügyminiszter úr vezetése alatt az a szövetkezet 10 millió ilyen kötvényt, az ebből előálló veszteséget 20 évre reparcziálni már csak azért sem lehet, mert seukisem biztosít engem arról, hogy 20 esztendő múlva a központi szövetkezet még létezni fog, de nem biztosítja ma t. pénzügyminiszterurat sem senki arról, hogy öt esztendő múlva lesz-e még aztán csak egy szövetkezet is, mely a központi szövetkezet kötelékébe tartozik, s így a vessteséget viselheti. Természetes dolog, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak más expedieirse nem is volt, mert ezt a veszteséget ebből a számtani műveletből másképen eltüntetni nem is lehetséges. De ellentétben állanak a t. pénzügyminiszter úr álláspontjával azok, a miket én kifejtettem, hogy e kötvények kibocsátásánál a veszteség momentán, rövid lejárat kölcsönre, míg a záloglevél-kölcáönnél a fölmoudhatatlan kölesönnek megállapított törlesztési terv szerinti idejére esik és így itt elenyésző csekély, ott pedig érzékeny lesz a veszteség. És hogy a t. pénzügyminiszter úr itteni számításának téves voltát kimutassam, még csak egy tényezőre mutatok rá. A kötvénykibocsátással vele jár az a müvelet, meJy a némely kötvények biztosításáról szóló törvényből van átvéve, hogy tuduiillik a kibocsátott kötvények alapját képező szövetkezeti kötvények záradékolandók és ezen záradék hitelesítendő. Ez a hitelesítési költség azoknál a némely kötvényeknél, a hol 10.000 forintos, meg 20.000 forintos czímletek is létezhetnek, sőt leginkább ilyen nagy czímletekben bocsáttatnak is ki, ott törtszámot tesz ki; úgy, de itt más a kötvénykibocsátás! alap; azok a szövetkezeti kötvények állani foguak 20, 100, esetleg 200 forintos apró kötvényekből, s ha ezekre a kötvényekre a záradékot mindegyikre rá kell vezetni, mert ezen intézkedés átvétetik a némely kötvényekre szóló törvényből, mi történik akkor? A közjegyzői hitelesítés legalább 1 forint 25 krajczár, esetleg több, mert két igazgatósági tagnak aláírását kell hitelesíteni, s ha a bélyegmentesség megvan is, de a közjegyzői díjmentesség nincs meg és ki sem mondható, s ez a kötvényt fogja ter élni és pedig oly érzékenyen, hogy 100 forintos kötvénynél 1 forint 25 krajczárt véve, ez ^/áP/o-ot tesz. A t. pénzügyminiszter úr ezt kifelejtette a számításból. Lehetne azt mondani, hogy a közjegyzői hitelesítés mellőzésével a bírósági hitelesítés fog igénybe vétetni, csakhogy méltóztassék arra gondolni, hogy annak a 15 és 20 millió kötvénynek elhelyezése alapjául oly nagy légiója a kis vidéki kötvényeknek fog alapúi szolgálni, hogy ezeknek hitelesítésére külön járásbíróságokat kellene felállítani. Ezt csak annak illusztrálásául mondom, hogy époly joggal, mint a t. pénzügyminiszter úr arra hivatkozott, hogy mi csak arra veteitük azt a ÍO—12°/o-ot, a mibe a szövetkezet pénze kerülni fog, a míg az adós megkapja, époly joggal mondhatjuk, hogy a t. pénzügyminiszter ár oda vetette számos tényezőnek számításba vétele nélkül azt a kijelentését, hogy 6—7°/o-ába fog kerülni a vidéki embernek, a mikor a vidéki szövetkezettől már kivette a pénzét. Ezzel kapcsolatban, t. képviselőház, kénytelen vagyok mégreflectálni Mezei Mór t. képviselőtársamnak azon kijelentésére, hogy ő nem olyan indulgens ebben a kérdésben, a mely fel volt vetve, arra nézve, hogy a központi szövetkezet útján a postatakarékpénztár betétkészletei felhasználtassanak a szövetkezeti hiteligények kielégítésére, mint a t. pénzügyminiszter úr. Milyen szerencse Magyarországra nézve az, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak könnyelműségeit Mezei Mór t. képviselőtársam ellensúlyozza! (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen ha ő e tekintetben be nem avatkozik, akkor igazán ki lettünk volna téve annak, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr könnyelműen eltékozolja a postatakarékpénztár útján rábízott milliókat. (Derültség a baloldalon.) Egy hiba van azonban ebben a nagy buzgalomban és ez az, hogy én egyenesen megmondtam, — és határozati javaslatom elolvasását legalább is feltételezem arról, a ki kritizálja, — hogy én nem kérem, hogy ezen törvény keretébe beillesztessék az, a mi a határozati javaslatban benne van, mert úgy volt szövegezve a határozati javaslat, hogy kérem a házat, utasítsa a kormányt, hogy alkalmas módon gondoskodjék arról, hogy ezek az intézkndések, a melyeket három pontban foglaltam öss^e és a mälyeket most ismételni nem akarok, megvalósíttassanak. No, ehhez, t. képviselőház, azt hiszem, semmi néven nevezendő fékező nem szükséges, hogy a t. kormány valahogy a veszedelembe ne rohanjon, mert ha a határozati javaslat elfogadtatott volna is, minden külön figyelmeztetés nélkül is elég ideje és módja lett volna a t. kormánynak gondoskodnia arról, hogy milyen módokon akarja ezt megvalósítani. (Úgy van! a szélső ba 1 oldalon.)
