Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-302
192 302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. a módosításhoz, melyet Iváuka Oszkár t. képviselőtársam beterjesztett, a melyben az ötszörös biztosítás van minimumképen kimondva, de lehetővé teszi, hogy korlátlan felelősséggel is keletkezhessenek szövetkezetek azzal a kantél ával, mely szerint a központi szövetkezet jóváhagyása erre kikérendő. Engedje meg a t. ház, hogy ne álljak meg az eddig kijelentetteknél, hanem vonatkozással lehessek a múlt ülésen felszólalt Ferlitska Kálmán t. képviselőtársam és barátomnak beszédére, a ki ennél a szakasznál kiterjeszkedett az ipari viszonyokra, a melyekre az általános tárgyalásnál nekem is volt alkalmam reámutatni, és bizonyos tekintetben követeíőieg is fellépni. Ha csakugyan az ember e javaslat czímét elolvassa, hogy ez a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslat, méltán megütközéssel tekinthet az egész javaslatra; mert látja és meggyőződhetik, hogy tulajdonképen az ipari hitelszövetkezeteknek itt csak érintése van, de annak megtestesítése és formába öntése e javaslatból egyáltalában hiányzik. De másrészről, ha csakugyan az ipari hitelszövetkezetek felkarolására is volna hivatva ez a javaslat, az illető szakminiszter miért nem vett annak megalkotásában részt, mikor egy nagy testület hitelviszonyainak megjavításáról van szó, miért nem vettek részt e javaslat alkotásában azok a testületek, a melyek hivatva vannak az iparosok érdekeit megbírálni és felkarolni. Igen helyesen jegyezte meg Ferlitska Kálmán t, képviselőtársam, hogy e tekintetben senki megkérdezve nem lett. Már pedig a ki ismeri az iparosok szomorú helyzetét a hazában, úgy annak mindenesetre kétségbe kell esnie a felett, hogy mi lesz ezzel az osztálylyal, mennyire züllik az szét és mennyire ki van téve épen hitel szempontjából az uzsorának, úgy hogy összes munkásságát, erejét kénytelen áldozatul dobni az uzsorának. De másrészről nem alkalmas ez a javaslat, hogy az iparosok szövetkezetekbe társuljanak. Mert kisebb helyeken, mezővárosokban számarányukban igen csekély, úgy, hogy csakis megyei központokban, nagyobb városokban volna lehetséges hitelszövetkezetek alapítása. A ki pedig ismeri az iparosok anyagi helyzetét, tudja, hogy mily kevés alapja van egyiknek a másikba helyezett bizalomnak. Mert nagy különbség van iparos és iparos között nemcsak a vagyoni, de képesítési szempontokból is. Mert hisz a mostani rossz törvény megengedi, hogy valaki két évi segédeskedés után önálló legyen; ez az önállóság természetesen csak abban áll, hogy más műhelynek vagy gyárnak dolgozik. Az ipa rosok közötti az említett különbség lehetetlenné teszi, hogy társuljanak és egymásért az ötszörös felelősséget elvállalják. Azért igaza van Ferlicska képviselő urnak abban, hoí?y ez a törvény az iparosokra nézve nem létező törvény lesz, és az iparosok sorsát egy vonással sem fogja ezen törvény tovább vinni. Elszomorító, hogy midőn az egész ház tudja, hogy a kisiparosok a hitelviszonyok tekintetében hasonló, sőt merem mondani, rosszabb helyzetben vannak, mint a mezőgazdasággal foglalkozók: az ő hitelviszonyaikról ily hézagos törvény van hivatva gondoskodni, melynek csak czímében van szó iparosszövetkezetekről, és a melyben csak érintve van, hogy esetleg ilyenek is keletkezhetnek. Nagyon csodálom, hogy a szakminiszter úr nem vette ki részét ezen törvényjavaslat alkotásából. De ha a t. kereskedelmi miniszter úr más módon, azaz önálló alapon akarná megalakítani az iparosok hitelszövetkezeteit és evvel kapcsolatban a nyerstermelő és elárusító szövetkezeteket, csak gratulálhatnék ezen törekvésnek, azért nagyon szeretném, ha az igen tisztelt szakminiszter legalább felvilágosítással szolgálna az iránt, hogy vájjon e törvényjavaslatban találja-e az iparhitelviszonyok megjavításának megtestesítését, va gy — a m * n t kívánatos volna — önállóan, azaz külön törvényben kivánja-e elérni és megoldani. Ismétlem azt, mit már az általános vita alkalmával elmondott beszédemben említettem, hogy tudniillik kívánatos, hogy az iparosok hitelviszonyainak javítása czéljából az egész ipartörvény revízió alá vétessék, hogy az iparűzés a képesítés alapjára legyen fektetve és az ipartestületeknek, a melyek az iparosokat eddig is tömörítették, sokkal nagyobb autonóm hatáskör biztosíttassák. Az előadottakból önként következik, hogy ezen törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy az iparos-osztály hitelviszonyait megoldhassa, melynek már az ötszörös felelősség is útját állja; miért is egész más alapon kell az iparosok hitelviszonyait szervezni s így önálló törvénynyel kell ezt megoldani. Miért is igen kérem a t szakminiszter urat, hogy még e törvényjavaslat tárgyalása alatt adjon ez irányban megnyugtató váíaszr, a melyet joggal elvárhat nemcsak a t. ház, de elvárhat az ország létéért küzdő derék iparososztályunk. A mi pedig a 15. §. tartalmát és lényegét illeti, csatlakozom Ivánka Oszkár t. képviselőtársam módosításához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A törvényjavaslat e szakaszaihoz beadott öt módosítás szükségessé teszi, hogy a kérdéshez igen röviden én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) A bizottságokban épúgy, mint itt a képviselőházban folytatott vita tanúsítja, hogy a szövetkezetek felelőssége kérdésében a legelte-
