Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-302
302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. 189 most hirtelen és titokban tettek meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Soha nem bizonyította be, t. ház, ténykedésével jobban a delegáczió azt, hogy — a mint már előbb is jeleztem — nem más, mint egy hiányos, szükségtelen és káros intézmény, mint épen azzal, hogy ha ezt a 30 milliós póthitelt egyszerűen meg fogja szavazni, a mint hogy, fájdalom, biztos kilátás van rá, hogy megszavazza. Ez által azt bizonyítaná majd a delegáczió, mint a hogy bizonyította már az al bizottság, hogy egyszerű formalitásokra alacsonyul az egész delegáczió ténykedése. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy az ellenzéknek legnagyobb része a delegáczióban részt nem vesz, de kérdezem azt, t. ház, hogy (Halljuk! Halljuk!) annyira kihalt-e már a t. többségből a hazaszeretet, a kötelességérzés, hogy a t. többség ne lenne képes azt az ellenőrzést gyakorolni a delegáczióban, a melynek gyakorlására épen mint többség hivatva lenne és kérdem, vájjon szükséges-e, hogy az ellenzék egész erejével legyen képviselve a delegáczióban azért, hogy ez a kötelesség ott teljesíttessék. Ez, t. ház, egy új és nagyon szomorú tünemény, melyet a ház ezen oldaláról konstatálnunk kell. Még a Deák-párt idejében néha fel-felcsillámlott a kötelességérzet szikrája a delegáczióban is, most már nehéz és vastag hamuréteg lepi ott a hazafiság tüzét s mindent megszavaznak ott derííre-borúra, A t. miniszterelnök úr a delegáczió albizottságában kijelentette, hogy hozzájárul ahhoz, hogy ezen 30 milliónyi óriási összeg elköltessék, a nélkül, hogy meg lett volna szavazva. A miniszterelnök úr hozzájárult ahhoz a veszélyes játékhoz, hogy egy természetes joggal titokban éljen az állam, és minthogy ez a titok csak az adózó polgárok előtt volt titok és gyermekes dolog lenne azt hinni, hogy a nagyhatalmak előtt is titok volt, ennélfogva ezzel a ténynyel sokkal inkább veszélyeztetve lett a külországok békessége, mint veszélyeztetve lett volna, ha az ország világos jogának nyilt és szabad gyakorlatával élt volna. Továbbá a miniszterelnök úr hozzájárult ahhoz, hogy a múlt novemberi delegáczió se értesíttessék arról, hogy ez a nagy összeg elköltetett; a miniszterelnök úr hozzájárult ahhoz is, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 40. § ában foglalt jognak nemcsak a megszavazás tényében, hanem a kellő időben gyakorlandó ellenőrzés tényében is a delegáczióban korlátoztassék; mindezen tény által a t. miniszterelnök úr nagy felelősséget vállalt el, a melynek tudatában is van és miután az albizottságban május 16-án, Horánszky Nándor t. barátom felszólalására el is ismerte, hogy nagy felelősséget vállalt el, ha ezt tudja a miniszterelnök úr, ám feleljen erről az országgyűlésnek. Tudom, hogy a miniszterelnök úr e feleiősséget könnyen veszi, látom is, hogy szívélyesen mosolyog. (Derültség.) Tény az, hogy mikor a többség függ a kormánytól és nem a kormány a többségtől, a midőn tehát az alkotmánynak ez az alapelve feje tetejére van állítva, akkor a miniszterelnök úr nagyon könnyen veheti, ha az ellenzékből valaki merészkedik felállani és azt mondani, hogy feleljenek a parlamentnek arról, hogy az ország pénzét elköltötték a nélkül, ho^y erre az elköltésre megkapták volna a törvényszabta jogot. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) De, t. ház, hogyha a miniszterelnör úr szívélyesen mosolyog, ha a többség helybenhagyja is azt, hogy titokzatosan gyakorolta az ország egy világos és a törvényekben gyökerező jogát, hogyha a többség helyesli is ezt, mint a hogy előre látom, hogy helyeselni fogja, azért mégis tény marad, hogy ezáltal az országnak egyik fontos joga, egyik sarkalatos törvénye lett megsértve és tény az, hogy a kormány többségének épen azért, mert többség, kötelessége volna őrködni a fölött, hogy az ország alkotmánya és törvényei meg ne sértessenek és mégis tény marad az, hogy épen abban az időben, a mikor a magyar adózóknak alig van betevő falatjak, épen abban az időben, a midőn köztudomásúlag ínség van Ausztriában és Magyarországban is, egyszer csak lecsap közénk a 30 milliós költség, mi pedig kénytelenek vagyunk a számlát kifizetni, a nélkül, hogy azt nekünk csak be is mutatnák. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én ebben egy igen nagy sérelmet látok. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hogyha annyira elaludt Magyarországon az alkotmányos érzés, ha annyira semmibe se veszik azt, hogy a létező törvényeinket tiszteljék és megtartsák, és ha maga a kormány járul hozzá a törvények kijátszásához, akkor valóban-kétségbe kell esni az ország jövője felett és bármiként szavazzon a t. túloldal, biztosak lehetnek abban, hogy a nemzet lelkiismeretében megszólal egy hang, s ez a hang azt fogja mondani, hogy az a többség, a mely oly drága többség, nem teljesíti kötelességét, kivetkőzik hivatásából, közönyössé lett a haza érdekei iránt, közönyössé a törvények szentsége iránt, közönyössé mindazon érzelmek, jogok és eszmék iránt, melyeket megvédeni, fentartani, ápolni, mint a hatalom letéteményesének, első kötelessége lenne. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélső baloldalon) A felsorolt okokból kiindulva, van szerencsém a, következő indítványt terjeszteni a ház elé (olvassa):
