Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-301

170 801. országos illés 1898. május 18-án, szerdán. és a kötelezettségek terhét magára vállalja. Ez háromféle módon történik. Vagy úgy, hogy a kötelezettség akkor kezdődik, midőn a belépés iránti elfogadási nyilatkozat megtörtént, vagy akkor, midőn arról az illető értesíttetett vagy akkor, — mint a javaslat tervezi — midőn elküldetett neki a belépést elfogadó nyilatkozat. Szerintem az utóbbi a leghelytelenebb mert lehetetlen konstatálni, mikor küldetett el az a nyilatkozat. Hiszen vidéki szövetkezetről van szó, azok postakönyvet arról nem vezetnek , esetleg nincs is helyben posta, vagy a? a tisztviselő heverteti és hónapokig nem küldi el a nyilatkozatot. Azt sem lehet mondani, hogy ez megfelel a kereskedelmi törvény intézkedéseinek, mely egy kölcsönösen adott és elfogadott nyilatkozatról tesz említést, midőn a kereskedelmi jogügylet megköttetik ; ez egészen más dolog. Azért leghelyesebb, ha a tagnak jogai és kötelezettségei akkor kezdődnek, mikor a szövetkezet elfogadta a belépést. Ezért javaslom, hogy a 9. §. utolsó bekezdése így módosíttassák. »A belépő a belépés elfogadásával tekintetik a szövetkezet tagjának* (Helyeslés balfelől.) Lakatos Miklós jegyző : Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! A mit az előbbi szakasznál mondtam, azt, daczára a miniszter ár válaszának, ismétlem. Megint abban a s yátságos helyzetben vagyunk, hogy nem tudjuk, a kormány lespektálja-e azokat az érveket, melyeket Makfalvay Géza t. képviselő úr felhozott, vagy sem? Igaz, a miniszter úr kegyes volt megmagyarázni, hogy csodálkozik az én felszólalásomon, mert hisz először is a kormány benyújtotta a javaslatot, másodszor ez keresztülment két bizottságon, tehát így a kormány álláspontja fixirozva van. Hát akkor legyen szives megmondani, miért ülünk mi itten? (Úgy van! Igaz ! balfelől.) Ha már ilyen retorták után itt újabb érvelésnek helye nincsen, ha meg akarjuk dönteni azt a régi elvet, hogy több szem többet lát, ha minden bölcsességet meg akarunk találni egy ilyen stilusú javaslatban: akkor a mi törvényhozói működésünk tisztára nevetséges. (Ügy van! a szélső halóidalon.) Daczára annak, hogy a miniszter úr így interpretálja a mi itteni működésünket, mégis előterjesztem módosításomat. Kötelességemet lel' jesítem, mert lelkesülök a szövetkezetekért, nagy horderőt kötök hozzájok és ezért elmondom nézetemet itt is. Előrebocsátom, hogy Makfalvay Géza t. képviselőtársam módosítását elfogadom, mert az mindenesetre preczisebb, mint a törvényjavaslat ide vonatkozó kifejezése. Már az előbbi szakasznál rámutattam arra, t. ház, hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy a szövetkezetek prosperáljanak. A szövetkezetek prosperálásának egyik kiinduló pontja a nagy tömeg. Nekünk tehát minden lehetőt el kell követnünk, hogy e szövetkezetekbe egy-egy körzetnek lehetőleg minden polgára belépjen. Mert vagy igaz az, a mit a szövetkezetekhez kötnek, hogy -tudniillik bizonyos szempontból javítják az erkölcsöket, a gondolkozásmódot s ez esetben kizárni senkit sem lehet, vagy nem igaz. Ha igaz az, a mit a kormány oly n így garral hirdet, hogy a néppel szemben bizonyos jótékonyságot gyakorol e javaslat útján, hogy eló'nyöket nyújt neki, akkor engedelmet kérek, ebből egyetlenegy embert sem szabad kizárni, mert az az előny nem egyes embereknek, hanem az egész közönségnek adatik. Az ellen, hogy ha valaki be akar lépni s a felett az igazgatóság határoz, nekem in thesi kifogásom nem lehet; azonban az, hogy az igazgatóság hogyan fog határozni, arra nagy gondom vau, mert ha egyszer az igazgatóság kezébe adjuk azt a jogot, nagyon sok községben a valláskülönbség, a politikai hitvallás, meg az a tudat, hogy nem ahhoz a hadhoz tartozik, — a mint a vidéken szokás nevezni — hanem az ellenlábashoz, elég lesz arra, hogy az illetőt a belépésben megakadályozzák. Ha egy községben néhány embert visszautasítanak, méltóztassanak elhinni, nemcsak attól a jótékonyságtól esik el, de boldogulási a jövőre is lehetetlenné van téve, mert mindenki a háttérben bizonyos gyanúsításokat fog lappnngani látni s azt fogják gondolni, hogy erkölcsi szempontból nem viselkedett úgy, hogy joga legyen a szövetkezetekbe belépni. Átalában véve, ha a szövetkezetek jótékony hatását elő akarjuk mozdítani, nekünk nem akadályokat kell gördíteni, hanem minden lehetőt fel kell használni, hogy a szövetkezetek tagjainak számát szaporítsuk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a kormány ebbe, ha ez keresztül nem ment volna már két bizottságon, talán bele is egyezett volna, de így reményem természetesen elveszett. Méltóztatnak tudni, hogyha egy községben ily szövetkezet alakúi, annak élére bizonyos befolyásos emberek fognak jutni. Tudjuk azt is, hogy a befolyásos emberek szeretik a befolyást sokszor egy irányban, sokszor politikai szempontból is felhasználni s ha ez a hatalom a kezükben lesz, ezek a szövetkezetek — ezt nem a kormánypárttal szemben akarom vádul felhozni — egyes politikai tendencziáknak lesznek gytílhelye, ezt pedig ki kell zárni, legyenek azok akár szabadelvű párti, akár más pártbeli természetűek. Én azt akarom, hogy határozottan meg legyen mondva, mely esetben legyen joga az igazgatóságnak az ily jelentkezőt visszautasítani. Abból, ha mindenki beléphet a szövetke-