Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

300- országos ülés 1898. május 16-án, hétfőn. Í81 állapíthatnak meg, elég tág tér arra, hogy az állam kötelékébe tartozó polgárok között, rang, vallás és nembeli különbségekkel olyan jog­egyeneolőtlenség teremtessék az állam által nyújtott segélylye] szemben, a mit én, mint a jogegyenlőség híve, semmi körülmény között nem tartok elfogadhatónak. A kor kérdését, t. ház, nem tartom szeren­csésen megoldottnak a javaslatban, mely az úgynevezett teljeskorúsághoz köti a tagság togalmát, T. ház! Az a teljeskorúság kérdése sok mindenféle vitára ad okot jogászok körében is. Már a bizotfság indokolásában is megtaláltam, hogy a nagykorásítottak — nagyon helyesen — föltétlenül ez alá a fogalom alá veendők. Ez nem csekély dolog, t. ház, mert ugyancsak az ipar­törvény, a mint tudni méltóztatnak, az iparosnak megadja a módot és lehetőséget, hogy magának 20 éves korában iparigazolványt válthasson és önállósíthassa magát. Az ipar gyakorlásához nem 24 év kell, hanem teljesen elég a 20 óv. (Ellen­mondások jóbbfelől. Felkiáltások: 18 !) Az ipartörvény szerint 20! (Felkiáltások jóbbfelől: 18! Mozgás.) De ha az az iparos 18 éves korában kezd is munkát, nem fog nagy­korúsittatni az árvaszék által, legalább 20 év előtt aligha. (Ellentmondások jóbbfelől.) Ez külön­ben a praxis kérdése. De akár 18 év, akár 20 esztendő szükséges, csak arról van szó, hogy a nagykorúsított egyéneket különösen az iparo­sokra való tekintettel nem szabad a szövetkeze­tekben való részvételből kizárni. Az indokolás meg is mondja ezt. (Mozgás a jobboldalon.) De már most a mi a lapig offensionis közöttünk, aa a következő: Mindenki tisztában van azzal, hogyha mi a központi szervezet tekintetében . . . A t. miniszterelnök úr, úgy látszik, a delegá­ezionális ülésről referál, de legalább ne zavarja itt az embert azzal, hogy mialatt beszélek, hátat fordít. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Kö­szönöm! Köszönöm! Polónyi Géza: Én sohasem követném el azt a tiszteletlenséget a miniszterelnök úr irá­nyában, hogy akkor, a mikor beszél, közvet­lenül előtte hátat fordítsak. (Mozgás a jobboldalon.) A lapis offensionis az a kérdés, t. ház, hogy vájjon a kiskorú egyéneket mily mértékben lehet a szövetkezetekben részeltetni ? Azon esetre, ha a központi hitelszövetkezet­nek szervezete tekintetében, mint az igazi politikai lapis offensionis dolgában közöttünk megállapodás vagy tranzakczió létesülhetne, a mit én melegen ég őszintén óhajtok, akkor nincs kételyem az­iránt, hogy ha pártkülönbség nélkül közre­működünk abban, hogy ezen szövetkezet a társa­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. dalomban és az államban egészségesen működjék: ez csakugyan üdvös és hasznos eredményeket fog létesíteni. A kérdés az, mért zárjuk mi ki a hitelszövetkezetek keretéből azokat a kiskorúa­kat, a kiket maga a kuriális praxis is, daczára kiskorúságuknak, gyámhatósági jóváhagyás és a gyám hozzájárulása nélkül is a kötelmi jog teréni kötelezettségek vállalására képesít. így nevezetesen, a ki 19 — 20 éves korában akár pénzintézetnél, akár az államnál hivatalnokká lesz ; a ki 18—19 éves korában iparossegéddé lesz, a kinek tehát önálló keresetforrása van, az ezen önálló keresetforrása jövedelme erejéig — mondom a kúriai ítéletek szerint is — kö­telezettséget vállalhat, és pedig érvényesen, mert az ilyen önálló keresettel biró kiskorú föltétle­nül marasztaltatik az általa vállalt kötelezett­ségek szempontjából, nemcsak lakbér és élel­mezés, hanem más kötelezettségek tekintetében is, és akkor, t. ház, nagyon megfontolandó lenne, hogy miért zárjuk el ezeket a^ embereket attól, hogy a szövetkezet takarékossági előnyeit és áldásait épen ők nélkülözzék, a kik talán leg­jobban rá vannak utalva ? Ne méltóztassék kicsinyelni azt, hogy mit jelent az Magyarországon, ha mi a cselédséget, az iparossegédeket — nem is szólva a kisebb hivatalnokokról — abban az áldásban részesítjük, hogy mire önálló iparosokká lesznek, vagy egy­általán önállókká válnak, a szövetkezet útján szerzett takarókbetétjeikkel ők már maguknak vagyont és hitelképességet biztosítottak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azért én a magam részéről, mint olyan ember, a ki őszinte lelkesedéssel kisérem a szövetkezeti téren elért nagy haladásokat, ég mint olyan ember, a kiről méltóztatnak feltenni, hogy az életet gyakorlati oldaláról ismerem, és pedig közelről vizsgálva ismerem, nem tudom eléggé melegen ajánlani a t. háznak és magának a t. kormánynak is szíves figyelmébe, hogy hacsak valami nagy elvi jelentőségű aggályok és okok fenn nem forognak, a melyek ez idő szerint előttem nem ismeretesek, ezt a jótékonyságot ezen emberekkel szemben épen ezen ínstituczió érdekében feltétlenül gyakorolni méltóztassék. Már most ennek megfelelőleg módosítást szándékozom benyújtani arra vonatkozólag, de csakis arra vonatkozólag és azzal a korlátozás­sal, hogy az önálló keresettel biró kiskorúakra terjesztessék ki ez a kedvezmény, hogy oda beléphessenek. Van még egy megjegyzésem. Ez a törvény­javaslat ahhoz köti a tagságot, hogy az illető szövetkezeti tag a szövetkezeti kerületben lak­jék. Jogászilag ez alatt a kifejezés alatt a ren­des lakhelyet kell érteni, vagyis azt, hogy a szövetkezetnek csak az lehet tagja, a ki a szö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom