Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

300- országos ülés 1898. május 16-án, hétfőn. Í81 állapíthatnak meg, elég tág tér arra, hogy az állam kötelékébe tartozó polgárok között, rang, vallás és nembeli különbségekkel olyan jogegyeneolőtlenség teremtessék az állam által nyújtott segélylye] szemben, a mit én, mint a jogegyenlőség híve, semmi körülmény között nem tartok elfogadhatónak. A kor kérdését, t. ház, nem tartom szerencsésen megoldottnak a javaslatban, mely az úgynevezett teljeskorúsághoz köti a tagság togalmát, T. ház! Az a teljeskorúság kérdése sok mindenféle vitára ad okot jogászok körében is. Már a bizotfság indokolásában is megtaláltam, hogy a nagykorásítottak — nagyon helyesen — föltétlenül ez alá a fogalom alá veendők. Ez nem csekély dolog, t. ház, mert ugyancsak az ipartörvény, a mint tudni méltóztatnak, az iparosnak megadja a módot és lehetőséget, hogy magának 20 éves korában iparigazolványt válthasson és önállósíthassa magát. Az ipar gyakorlásához nem 24 év kell, hanem teljesen elég a 20 óv. (Ellenmondások jóbbfelől. Felkiáltások: 18 !) Az ipartörvény szerint 20! (Felkiáltások jóbbfelől: 18! Mozgás.) De ha az az iparos 18 éves korában kezd is munkát, nem fog nagykorúsittatni az árvaszék által, legalább 20 év előtt aligha. (Ellentmondások jóbbfelől.) Ez különben a praxis kérdése. De akár 18 év, akár 20 esztendő szükséges, csak arról van szó, hogy a nagykorúsított egyéneket különösen az iparosokra való tekintettel nem szabad a szövetkezetekben való részvételből kizárni. Az indokolás meg is mondja ezt. (Mozgás a jobboldalon.) De már most a mi a lapig offensionis közöttünk, aa a következő: Mindenki tisztában van azzal, hogyha mi a központi szervezet tekintetében . . . A t. miniszterelnök úr, úgy látszik, a delegáezionális ülésről referál, de legalább ne zavarja itt az embert azzal, hogy mialatt beszélek, hátat fordít. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Köszönöm! Köszönöm! Polónyi Géza: Én sohasem követném el azt a tiszteletlenséget a miniszterelnök úr irányában, hogy akkor, a mikor beszél, közvetlenül előtte hátat fordítsak. (Mozgás a jobboldalon.) A lapis offensionis az a kérdés, t. ház, hogy vájjon a kiskorú egyéneket mily mértékben lehet a szövetkezetekben részeltetni ? Azon esetre, ha a központi hitelszövetkezetnek szervezete tekintetében, mint az igazi politikai lapis offensionis dolgában közöttünk megállapodás vagy tranzakczió létesülhetne, a mit én melegen ég őszintén óhajtok, akkor nincs kételyem aziránt, hogy ha pártkülönbség nélkül közreműködünk abban, hogy ezen szövetkezet a társaKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. dalomban és az államban egészségesen működjék: ez csakugyan üdvös és hasznos eredményeket fog létesíteni. A kérdés az, mért zárjuk mi ki a hitelszövetkezetek keretéből azokat a kiskorúakat, a kiket maga a kuriális praxis is, daczára kiskorúságuknak, gyámhatósági jóváhagyás és a gyám hozzájárulása nélkül is a kötelmi jog teréni kötelezettségek vállalására képesít. így nevezetesen, a ki 19 — 20 éves korában akár pénzintézetnél, akár az államnál hivatalnokká lesz ; a ki 18—19 éves korában iparossegéddé lesz, a kinek tehát önálló keresetforrása van, az ezen önálló keresetforrása jövedelme erejéig — mondom a kúriai ítéletek szerint is — kötelezettséget vállalhat, és pedig érvényesen, mert az ilyen önálló keresettel biró kiskorú föltétlenül marasztaltatik az általa vállalt kötelezettségek szempontjából, nemcsak lakbér és élelmezés, hanem más kötelezettségek tekintetében is, és akkor, t. ház, nagyon megfontolandó lenne, hogy miért zárjuk el ezeket a^ embereket attól, hogy a szövetkezet takarékossági előnyeit és áldásait épen ők nélkülözzék, a kik talán legjobban rá vannak utalva ? Ne méltóztassék kicsinyelni azt, hogy mit jelent az Magyarországon, ha mi a cselédséget, az iparossegédeket — nem is szólva a kisebb hivatalnokokról — abban az áldásban részesítjük, hogy mire önálló iparosokká lesznek, vagy egyáltalán önállókká válnak, a szövetkezet útján szerzett takarókbetétjeikkel ők már maguknak vagyont és hitelképességet biztosítottak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azért én a magam részéről, mint olyan ember, a ki őszinte lelkesedéssel kisérem a szövetkezeti téren elért nagy haladásokat, ég mint olyan ember, a kiről méltóztatnak feltenni, hogy az életet gyakorlati oldaláról ismerem, és pedig közelről vizsgálva ismerem, nem tudom eléggé melegen ajánlani a t. háznak és magának a t. kormánynak is szíves figyelmébe, hogy hacsak valami nagy elvi jelentőségű aggályok és okok fenn nem forognak, a melyek ez idő szerint előttem nem ismeretesek, ezt a jótékonyságot ezen emberekkel szemben épen ezen ínstituczió érdekében feltétlenül gyakorolni méltóztassék. Már most ennek megfelelőleg módosítást szándékozom benyújtani arra vonatkozólag, de csakis arra vonatkozólag és azzal a korlátozással, hogy az önálló keresettel biró kiskorúakra terjesztessék ki ez a kedvezmény, hogy oda beléphessenek. Van még egy megjegyzésem. Ez a törvényjavaslat ahhoz köti a tagságot, hogy az illető szövetkezeti tag a szövetkezeti kerületben lakjék. Jogászilag ez alatt a kifejezés alatt a rendes lakhelyet kell érteni, vagyis azt, hogy a szövetkezetnek csak az lehet tagja, a ki a szö-