Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

300. országos ülés 1898. május 16*á,n, hétfőn. már érintettem szakaszok és kivált a központi igazgatóság szervezése útján az állam az egész szövetkezeti ügyet a maga vasmarkába veszi. Hozzáfűzi azt a következtetést is, hogy majd szabadelvű pártpolitikai czélokra és a kormány­hatalom kterjesztésére fogja azt felhasználni. Mikor ily csekély összeggel segítjük a szövetkezeteket — azt mondják — húsát-vérét kívánjuk az egész szövetkezeti ügynek, uzsoráskodást viszünk vele végbe, kényszerzubbonyba bujtatjuk és igyek­szünk a közszabadságnak azt a részét, mely e téren még fennáll, megsemmisíteni. A t. kép­viselő urak kifejtették, mivel segít az állam a szövetkezeteken. S minthogy Polónyi Géza kép­viselő úr beszéde hangzik leginkább fülemben, az ő észjárását fogom e részben követni. Polónyi Géza: Az önnek nem fog sike­rű hű. (Élénk derültség balfelől és a szélső balon.) Erdély Sándor igazságügy miniszter: Polónyi Géza képviselő úr azon kezdi, hogy ime az állam eddig a szövetkezeleknek adott 1,100.000 forintot, vagyis 2,200.000 koronát, és adta 2 1 /2°/o-ra. Most ezt azt összeget vissza­veszi, a helyett ad 1,000.000 koronát, 500.000 forintot és adja azt 4°/o-ra, jó haszonra. A konklúziója az, hogy ez egy nagyon jó Ge­sehäft. Azt mondja továbbá, hogy lóg még három millió, de az úgy van odaadva, hogy a kor­mány azt visszaveheti. Ezt tehát adja is, nem is. De a mi a fő, ott van a 100.000 korona, a mit az üzletvezetésre ad. Egyben az ő ellen­zéki agyában már azt is látja, hogy az a 100.000 korona hogy fog nagy kormánypárti kortesek zsebébe belekerülni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy is van!) Én nem tartom az ügy fontosságához mél­tónak a kérdés ilyen alakban tárgyalását. Ellen­zéki füleknek ott künn igen jól hangozhatik, de nem használ a javaslatnak. Igaz, hogy diszkre­ditálhat] kormányt, de diszkreditálja magát az ügyet is. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Polónyi Géza: Megteszszük az összefér­hetetlenségi módosítást, tessék akczeptáíni! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Miután — habár nem abban az alakban, — de mégis azokkal az eszmékkel, a melyekkel Polónyi Géza képviselő úr foglalkozott, gróf Apponyi Albert képviselő úr és a többi ellen­zéki képviselő úr is foglalkozott, szükségesnek tartom ezt a kérdést a másik oldalról is meg­világítani. (Halljuk!) Azt mondják a képviselő urak, hogy igen kevés az, a mit mi a szövetkezeteknek adunk. Adtunk mindössze négy millió koronát, két millió forintot. Méltóztatnak elképzelni rólunk azt, hogy mi, midőn a szövetkezeti intézményt felvirágoz­tatni akarjuk, azt képzeljük, hogy ezzel a két millió forinttal ezt a ezélt el fogjuk érni? Azt | méltóztatnak gondolni, hogy mi nem akarunk mással segélyezni, mint épen ezzel és előjövünk egy oly javaslattal, mely kizárólag két millió forinttal akar segélyezni. A dolog távolról sem úgy áll. Hanem a t. képviselő urak azokat a ked­vezményeket, azokat a segélyeket, melyeket az állam a szövetkezeteknek ad, csak addig sorol­ták fel, hol tulajdonkép kezdeniök kellett volna. Az a négy millió nem egyéb, mint keret, mint eszköz arra, hogy ez által megteremtett keret­ben a szövetkezetek segélyére jöhessünk. A mit az állam ad, az egészen más. Az állam- a tör­vényhozás útján szervez egy hitelintézetet, eb­ben maga, hogy úgy fejezzem ki magamat, mint a részvényes részt vesz, ellátja törvényhozás útján a legmesszebbmenő kedvezményekkel, ab­ból a czélból, hogy ennek az intézetnek egy­szersmind a legmesszebbmenő hitele legyen, melyeket a szövetkezetek felvirágzásukra for­díthatnak. Ott van az államnak az egész garan­czíája az intézet hátterében. Tetszik tudni mit jelent ez? Polónyi Géza: Semmit, (Élénk derültség.) mert ezt a pénzpiaczon nem eszkomptálják ! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt jelenti, hogy senki . . . (Zajt) Elnök (csenget): öseudet kérek! Erdély Sándor igazságügyminiszter: . . a ki vagyonát erre az intézetre bizza, kárt nem szenvedhet. (Úgy van! jobbfelől.) Ez az, a mit az állam a legnagyobb mértékben megadhat. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! En ezen a tanácskozási termen kivül soha senkitől sem hallottam ezzel a ja­vaslattal szemben azt a kifogást, hogy mivel az állam a szövetkezeteknek segélyére jön, valami bagatell, valami csekélység volna. Maga gróf Károlyi Sándor képviselő ár a leg­nagyobb elismerését nyilatkoztatta a tanácskozá­sok alkalmával a segélyezés nagyméreteért. Kivülről hangzó nyilatkozat az is, midőn egy szakférfiú a segélyezés mérvét az állam érdeké­ben so karja és sokkal jobbnak tartaná, ha az állam úgy tenne, mint Németország; adna egy­szer s mindenkorra 50 millió koronát a szövet­kezeteknek; mert az, a mit az állam ezen ja­vaslattal ad, ennél sokkal több. Már most, ha ezt fontolóra veszszük, s ha látjuk, hogy az állam anyagilag és erkölcsileg ennek a központi hitelszövetkezetnek az érdekében mennyire anga­zsirozva van, akkor mindenki, a ki objektíve bírál, igen érthetőnek fogja találni azt, hogy az államnak ebben a szervezetben a legerélyeseb­ben kell résztvennie, nemcsak azért, hogy biz tosítva legyen az, ki a vagyonát rábízza, a károsodás ellen, de hogy meg legyen óva egy­úttal az állam is, hogy ezen a réven semminemű 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom