Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

399. országos ülés 1898, május 14-én, szombatom. jgg múltban a lelkészkedő papság tevékenysége folytán alakultak számtalan helyen ilyen szövetkezetek, talán megfontolandó dolog lenne, hogy miután ezek a szövetkezetek hitközségi körzetekben alakultak meg, talán lehetséges volna ezen területi megszorítást a hitközségi körzetekre is kiterjeszteni, mert ezáltal csak a törvényjavaslat inteneziója nyerne megvalósulást. Olay Lajos: Ettől már isten ments meg! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Isten mznts!) Polónyi Géza Csak megfontolásra ajánlom. A képviselőtársamnak módjában lesz ellenkező nézetét nyilvánítani. A mi a 8. §-t illeti, itt már több, bár röviden előadandó észrevételem vau. Azt mondja az a 8. §., hogy csak teljes korósághoz köti a tagságot, csak a bizottság indokolásából tudjuk meg, hogy a törvényjavaslat inteneziója tényleg az, hogy a nagykorúsítottak s ezek az iparosok, a kik 20 éves koruktól fogva válnak önjogúakká és nagykorúakká, nagykorúsítás esetén felvehetők és ennélfogva ide sorozandók. De, t. ház, megfontolandó, helyes-e elzárni a keresetképes és önálló keresettel biró kiskorúakat, cselédeket stb. iparossegédeket kizárni abból, hogy ők a szövetkezeteknek tagjai lehessenek és már ezen korákban megkezdhessék a takarékosságot, a melyhez később jobban fognak ragaszkodni. Megfontolandó az, hogy a törvényjavaslatnak ilyen szövegezése, mint a milyent e szakasz tartalmaz, vájjon jogászi szempontból mennyit ér, midőn azt mondja, hogy az alapszabályok egyéb feltételeket is állapíthatnak meg. Ha ennek magyarul valami értelme van, akkor jelenti azt, hogy ennélfogva az alapszabályok állapítják meg azt, hogy a tagság mihez van kötve. De akkor a törvényes diszpoziezió felesleges, mert ha az alapszabályok a törvényben foglalt feltételeken kivűl egyéb más feltételeket is állapíthatnak meg, akkor nem szükséges törvényben megállapítani. Ha azt akarja mondani a t. bizottság ezzel, hogy »ezen feltételeken kivűl«, a melyek itt vannak, »egyebet« állapíthat meg, akkor pedig kérdés, t. ház, hogy vájjon a korlátokat milyen mértékben állítsa be, mert ilyenformán alapszabályilag ki lehet zárni a. nőket alapszabályszerűleg meg lehet állapítani azt, hogy a tagok felvétele bizonyos iparosi vagy más szakképzettségi minősítéshez köttessék, és mindenek felett, ha a szakasznak az a rendelkezése megmarad, meg lehet állapítani az alapszabályokban azt is, hogy tag csak az lehet, a ki bizonyos felekezethez tartozik, (Egy hang balfelöl: Vagy hogy kormánypárti!) vagy azt is, hogy csak kormánypárt lehet, mert az is felekezet, csakhogy a felekezetnélküliek felekezete. (Derültség és tetszés a baloldalon.) T. ház! Az ily módon kodifikált törvény KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. nem volna helyes, nem felelue meg 'rendeltetésének. A 11. §-ra vonatkozólag meg kell jegyeznem ; mi akadályozza a t. kormányt abban, hogy az üzletrészek átruházása tekintetében diszpozicziókat vegyen fel. Azt értem, hogy a hitellel terhelt üzletrészt nem lehet oly könnyen átruházni, és ha ez korláltoltatik, azt helyeslem is. De az indokolás ezerint az üzletrészek egyoldalú átruh általában lehetetlené tétetik. Pedig mi jogászok tndjuk, hogy az átruházásnak oly esetei vannak, a melyek kizárása iránt külön és világosan kell a törvénynek intézkednie. Ilyen a végrehajtás. De ha ezt ki akaja zárni a törvény, akkor ezen üzletrészek forgalmon kivííli vagyonnak deklaráltainak, a mi semmi esetre sem hat ösztönzőleg arra, hogy üzletrészek írassanak alá, nem is szólva az örökösödés eseteiről, a melyekben még nagyobb komplikácziók állhatnak elő. A legkevesebb azonban, a minek a téren történnie kell akkor, midőn végrehajtási törvényünk van, az, hogy világosan kimondassák, hogy ezek az üzletrészek még végrehajtás útján sem ruházhatók át. Nem tudom, mi a t. miniszter úr álláspontja, szeretném hallani. De bármi legyen is, a törvénynek világosnak és korrektnek kell lennie. A 14. és 15 §-okal kapcsolatosan röviden megemlékezni kívánok a korlátolt és korlátlan felelősség kérdéseiről. Sokat hallunk vitatkozni a felett, vájjon a korlátolt vagy a korlátlan felelőség elve helyes-e. E felett én nem vitatkozom. Kijelentem, hogy én a korlátolt, még pedig az üzletrészre korlátolt felelősség elve mellett vagyok. (Élénk helyeslés balfelöl.) Röviden megmondom, miért. Mi a korlátlan felelősség általános, egyetemes szempontból ? Semmi egyéb, mint a hitel kommunizmusa. Tdealiter helyes azt felállítani, hogy egy állam egyeteme, vagy vegyünk még nagyobb kört: a világegyetem, az universum korlátlan felelőssége emeli a hitelképességet és csökkenti a veszteséget. Tudjuk, hogy a kommunizmus egyik tan tétele az adó által fedezendő hiteligény. Ennek természetes feltétele^ hogy ebben minden polgár benne legyen és korlátlan legyen a felelősség. De midőn nem erről, hanem csak egy körre szorított hitelképességről van szó, akkor a vagyonosabb embert a korlátlan felelősség mellett mindig fenyegeti az a nagy veszély, hogy mások adósságaért önhibáján kivűl teljesen tönkremegy. Ha ez az elv általában nem állana, úgy áll ez különösen Magyarországon, a hol számtalan kiáltó példa, a belga bank telepítései, a parczellázások stb. legiószámra kínálkoznak a törvényhozás termében és óva intenek minden képviselőt arra, hogy ezeket a szegény gazdákat szolidaritás kötelezettségébe 17