Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

jOO) 299. országos ülés 1898. május 14-«n, szombaton. És épen az előadott indoknál fogva én e törvényjavaslatban csak azokat látom beiktatva, a meiyek a szövetkezet valódi lényegével épen ellenkeznek és nem látom azokat a követelményeket megtestesítve, a melyek annak éltető erejét képezik. Ép ezért ezen törvényjavaslat, ha úgy valósul meg, mint ma előttünk fekszik, akkor az, — a mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársain kifejezte magát — igazán csak egy kényszerzubbony, a mely megszünteti a kisemberek minden szabiid tevékenységét és nem védelmezi, nem istápolja a szabad egyesülést. Ezért én ebben nem látom megvalósítva azt az ideális czélt, melyből minden magyar embernek át kell hatva lenni. Mert miről van szó, arról, hogy meg akarjuk-e menteni az országot, az ország testét képező gazdát és iparost vagy pusztulni engedjük. Hogyha a kormány, a mely iránt különben bizalmam nincsen, a részletes tárgyalásnál elfogadja azon módosításokat, melyeket a helyes törvényalkotás szempontjából szükségesnek tartok és kiküszöböli azon szakaszokat, melyek nem a szabadság, hanem a szolgaság szellemében vannak tartva: úgy ott leszek a harmadszori olvasásnál és a javaslathoz hozzájárulok. Minthogy azonban nem lehet bizalmam az iránt, hogy a hibákat úgy fogja kiigazítani, a mint az indokolásból következnék, hanem igenis tartok attól, hogy úgy fogja hagyni, mint a javaslatban ma előttünk fekszenek, nem előlegezhetem a bizalmat és kijelentem, hogy a javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Pap Géza! Pap Géza: T. ház! A törvényjavaslat tárgyalása előtt abban a reményben voltam, hogy ezt a törvényjavaslatot, melyet elsősorban a t. ellenzék sürgetett, a mely a szegényember sorsának javítását folytonosan hangoztatja, elsősorban az ellenzék fogja örömmel üdvözölni és el fog követni mindent, hogy ez mielőbb törvény nyé váljék. E reményben azonban csalódtam, mert az ellenzék elővette a régi patront, a melyet rendesen el szokott sütni és azt mondja, hogy a kormány ezzel csak az állam omnipotencziáját akarja kiterjeszteni. Ez nagyon szép, hanem már régen ismert taktika, a mely ellen én most küzdeni nem akarok és így csak röviden jelzem állláspontomat, a mely oda konkludál, hogy a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) A javaslat a szövetkezeteknek, mint új intézményeknek alkalmat akar adni arra, hogy más fennálló pénzintézetekkel szemben sikeresen működhessenek, és e czél elérése érdekében előnyökben részesíti azokat. Az ellenzéki képviselő urak részéről felhozott állítások, így Major Ferencz t. képviselőtársam előbb említett kifogása is, arra engednek következtetni, hogy a képviselő urak a törvényjavaslatban biztosított előnyöket vagy tévesen magyarázzák, vagy nem értelmezik kellő komolysággal a törvény szövegét. Azt mondja például Major Ferencz t. képviselő úr, hogy mire való a 4. §., a mely az egyes tagoknak nyújtható hitel legmagasabbját állapítja meg, és azt mondja, hogy hiszen a központ, a mely távol esik az egyes vidéki intézetektől, nem is lehet kellően tájékozva az illető vidéki tag hitel képességérő]. Ha elolvasta volna a 6 §-t, akkor azonnal rájött volna, — ez kérem, a nem teljesen lelkiismeretes tanulmányozás, — hogy az alapszabályok állapítják meg ezt a hitelmaximumot. Major Ferencz: Azt mondtam ! Nem értett meg a képviselő úr! Pap Géza: Ha ezt méltóztatott mondani, akkor nincs értelme annak, hogy a központ nem ismeri az egyes vidéki hitelszövetkezetek tagjainak a hitelképességét. Vagy nem jól elmondta, vagy félre akarta magyarázni. Major Ferencz: Nem értett meg! Pap Géza: Akár egyik, akár másik eset forog fenn, az igazságot nem közelítette meg. Major Ferencz: Majd megmagyarázom. (Zaj. Felkiáltások jobbfelol. Elengedjük!) Pap Géza: Különben nem akarok ennek a kérdésnek, sem az általa felhozott indokoknak bírálatába bocsátkozni, csak egész röviden akarom álláspontomat jelezni. Mielőtt azonban felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, még Mezei Mór képviselő úrnak a tegnapi nap folyamán elmondott beszédére akarok néhány szóval reflektálni. Ö ugyanis a törvényjavaslat 23. §-a ellen kelt ki s kifogásolta a javaslat azon intézkedését, mely ekként szól, hogy a hitelszövetkezet (olvassa): »Végrehajtás, vagy csőd esetében minden más törvényes elsőbbséggel nem bíró követelést megelőző kielégítési joggal bír adósának összes ingó vagyonára.« És ezen kifogását azzal indokolta, hogy ha ezen elsőbbségi jog kimondatik, nevezetesen a kis iparossal szemben, akkor a kisiparosnak a nagyobb czégektől élvezett árúhitel-igényei kárt fognak szenvedni és a törvényjavaslat tulajdonképeni czélján, a mely épen az iparosok hitelének erősbítésére szolgál, ez által nagy károsodásba fog esni. Itt előállhatnak oly körülmények, hogy egyes iparosok hitelszövetkezeti tagokká válnak és akkor az őket jogosan megillető hiteligényük meg le3Z állapítva. Ha az ily kisiparos ezen a hiteligényen túlterjedő hitelt akar igénybe venni, ebben az esetben ez a hitel-igénybevétel már részben jogosulatlan is, mert a jogosult hitelt meg fogja neki adni a szövetkezet. De ettől eltekintve, ha az életben nézem