Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

116 299. országos fiiéi 1898. május 14-én, siombaton. lyebbre hatóbb törvényjavaslat alig feküdt még a ház asztalán. Midőn ezen meggyőződéssel szólok e tárgyhoz, akkor minden pártállástól eltekintve, teljes önérzettel adom elő azon aggodalmaimat, melyek ezen alakban már akkor, midőn e javaslat előterjesztetett, bennem fölébredtek. De mielőtt ezt tenném, híven a parlamenti szokáshoz, megkívánok emlékezni azon szavakról, melyeket tegnap a földmívelési tárcza képviselőjétől hallottunk. Talán épen e tárcza vezetőjének kellene e javaslat fontosságát egész terjedelmében átéreznie. Pedig ha visszatekintünk az ő eddigi nyilatkozatát, látni fogjuk, — a ház naplói is tanúskodnak erről — hogy épen a t. miniszter úrnak eddig egy szava sem volt a hiteligények javításáról. A budget tárgyalása alkalmából, nemcsak az idén, hanem tavaly is, midőn a legnagyobb gazdasági válságban voltunk s annak okait mérlegeltük, a t. miniszter úr beszédeiben teljességgel nélkülöztük a hitelviszonyok mérlegelését és kihatását mezőgazdaságra. S midőn én ez irányban többször fölemeltem szavamat, ő azt a földmívelési tárczához tartozónak nem találta. Csakugyan a t. miniszter úr felfogása szerint ez úgy is van. ő előterjesztéseiben mindent fel szokott hozni, csak a kardinális dolgokról feledkezik meg. Mintha csak egy fonográfba volna beleírva az a programmja, a melyet a költségvetésnél elmondott, ismétli azt a főrendiházban, ismétli a munkástörvénynél és ismétli minden alkalommal a hatás kedvéért. Felhozza mindazon surrogátumokat, melyek alkalmasak arra, hogy a földmívelés egyes ágait előmozdítsák. Nem tagadom, hogy a selyemkultura, a halpeték és a karók kiosztása s még néhány nagy dolgok igen hasznosak ; de ez a gazdasági politikának csak toiletje lehet, de nem teste. Még egy nagy dolgot nélkülözünk az igen tisztelt földművelésügyi miniszter úrnak nemcsak programmjában, de minden beszédében. Ugyanis ily nagyfontosságú törvényjavaslat előterjesztésnél, mint a milyen a most tárgyalás alatt lévő, elvártuk volna, hogy a t. miniszter úr elénk tárja közgazdaságunknak a múltban történt fejlődését és egyszersmind azt, hogy a megváltozott viszonyok között mit tííz ki ezélúl maga elé. Ilyen gazdasági programmot azonban nem hallottunk tőle. Nem láttuk és nem hallottuk, miként óhajtja a megváltozott gazdasági viszonyokhoz képest a gazdasági ipart rendezni, hogy az nemcsak a tőkének uzsorás kamatoztatására szolgáljon, mint ma, hanem csakugyan a földmívelésnek váljék hasznára, hogy oly gazdasági és gazdasági ipari intézmények teremtessenek, melyeknek egész hasznát maguk a gazdák lássák. Erre vonatkozólag mi programmot nem hallottunk. Épen azon fontos szükséglet iránt, mely a hitelkielégítést illeti, eddigelé nemcsak a t. miniszter úr, hanem elődjei sem igyekeztek, hogy követelőleg lépjenek fel a másik miniszteri tárcza iránt, hogy megadassék a mezőgazdaságnak az a fontosság, mely ezt a gazdasági ágat megilleti, mint gazdasági államot, és segítve legyen azon nyomasztó hitelviszonyokon, melyeket mindnyájan elismerünk és melyeket a túloldal is élénk színekkel ecsetelt. Ebben rejlik a legnagyobb mulasztás épen a földmívelési tárcza keretében. Mikor mi ez irányban felszólaltunk és ugyanazokat a dolgokat hoztuk fel, melyek a pénzügyi manipuláczió és egyes intézetek uzsorakamatai tekintetében Krístóffy József t. képviselőtársam beszédében elhangzottak, melyeket most maga a pénzügyminiszter úr is ismételt, megvádolván a pénzintézeteket, hogy micsoda óriási kamatra dolgoznak, mely 14—15°/o-ra rúg évenként, akkor azt vetették szemünkre, hogy mi osztályharezot indítunk meg, hogy mi a szoczializmust segítjük előre. Milyen különös az, hqgy mi akkor a szoczializmust mozdítottuk előre és most ugyanezt az igét vallja az igen tisztelt kormány és pártja és ma a szoczializmus ellen állítja fel ezt a thézist. (Igazi Úgy van! balfélöl.) Én ezzel csak azt akartam beigazolni, hogy nem járnak el következetesen; és épen az az út, melyet a t. kormány és p.írtja követ, nem-e elég ok arra, hogy a bizalmatlanságot bennünk felébreszsze azzal a törvényjavaslattal szemben, melyben a bizalmatlanságnak minden indoka le van fektetve. (Igaz ! Úgy van! balfélöl.) Ezen bizalmatlanság fokozására a lehető legnagyobb mérvben segítségünkre jön az a politika, mely a gazdasági és ipari téren követtetik, a mely nemcsak ezen az oldalon, hanem a túloldalon elhangzott beszédekkel is igazolva van. Kérdem, mi az eredménye a 30 éves egyeduralomnak ? Erre megfelel az előttünk levő törvényjavaslat, mert tárgyalásának folyamán nem csak ezen az oldalon, hanem a túloldalon is bevallották, hogy a múltban a kis exisztencziák el lettek hanyagolva és semmi gond nem lett fordítva sem közgazdasági, sem ipari fejlődésünkre, és minden tevékenysége a kormánynak csak a tőkére volt bazirozva, a melyből életét nyerte. (Úgy van! balfélöl.) Az is elfogadott álláspont pártkülönbség nélkül, hogy ha ezen nem segítünk, ha a kis exiszteneziákat nem emeljük fel, akkor a nemzet anyaga megy tönkre, akkor a pusztulás közel van, a mely megsemmisíti kisgazdáinkat és kisiparosainkat. Ebben tehát nincs közöttünk eltérés; és mégis 30 esztendő kellett, hogy a mi korma-