Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-298
112 298. országos ülés 1898. május 13-án, pénteken. nek, mint a mennyit használni tud száz szövetkezet felállítása. (Élénk helyeslés jobbfdöl.) A kik a gyakorlati élettel foglalkoznak, azok tudják, hogyha a mi szegény népünket valahol becsapták, rendszerint az egyetemleges felelősség segélyével tették. Hiszen hozzám majdnem minden héten jön egyegy deputáczió, a mely előadja, hogy'ők valami vállalatba mentek bele; hogy ők parczelláztak, földet vettek, és hogy azok, a kik kötelezségeiknek mindenben megfeleltek és rendesen fizettek, tönkrementek a többiekért, a kik nem fizettek. Én magában a 15. §-ban a korlátlan felelősség elvének megállapítását vagy megengedését törvényhozási és állami szempontból igen czélttévesztett dolognak tartom. Polónyi Géza: A szőlőknél is kár volt! Darányi Ignácz földmívelésügyi mi niszter: Az más! Méltóztassék megnézni az 1896 : 1. tcz. 44. §-át; annak egészen más az értelme ; ott fix összegről és csupán korlátolt felelősségről van szó. Áttérek a 23. § ra, (Bálijuk! Halljuk!) a melyet Mezei Mór képviselő úr az elsőbbség kérdésének szempontjából bírált. Itt arra utalok, hogy a 23. §. az elsőbbséget csakis az ingó vagyonra állapítja meg; hogy annak visszaható ereje nincs és hogy a 24. § módot nyújt minden hitelezőnek, hogy meggyőződjék arról, hogy kicsoda szövetkezeti tag, és kinek mennyi ott a tartozása. A 64. §. intézkedik a kötvények hitele szempontjából az iránt, hogy a központi szövetkezetnek elsőbbsége legyen a vidéki szövetke zetekkel szemben, de ez fél rendszabály volna, ha viszont a vidéki szövetkezetnek is nem biztosíttatnék elsőbbség a saját tagjaival szemben. Ha a szövetkezeteket pénzügyi és erkölcsi tekintetben kedvezményekkel látjuk el, kell, hogy jogilag is~előnyösebb helyzetet biztosítsunk nekik. De szükséges szerintem e szakasz a szövetkezeti egyes tagok szempontjából is. Mert mi a czél? Az, hogy azt a kisembert a magán hitelező köréből lehetőleg kiemeljük s bizonyos patriarchális viszonyt létesítsünk közte és a szövetkezet közt. (Úgy van! Úgy van!) Már most, ha a szövetkezetnek aggódnia kell az iránt, hogy esetleg mások foglalásokkal jönnek, hogy más hitelezők kijátszthatják őket: akkor a szövetkezet kénytelen a rideg hitelező álláspontjára helyezkedni. Ha azonban tudja a szövetkezet, hogy követelése minden körülmények közt biztosítva van, akkor méltányos elnézést gyakorolhat és nem kell követelését féltenie. Azt tehát nem lehet mondani, hogy az illető szövetkezeti tagnak ezentúl nem lesz hitele. Megmarad először ingatlan hitele és ingó hitele is annyiban, (Mozgás a szélső baloldalon.) i\ mennyiben az a szövetkezet által igénybe nem vétetett, mert utóvégre egy fedezet alapján kétféle hitelt élvezni nem lehet. Mezei Mór képviselő úr, ki oly kiváló jogász, fogja ismerni a belga törvényt a mezőgazdasági hitelről, mely e tekintetben sokkal erősebb, mert dologi jogot ad; fogja ismerni a közraktárakra vonatkozó franczia törvényjavaslatot, melyet nemrég Meline nyújtott be és fogja ismerni az angol törvényeknek analóg rendelkezéseit is. De maradjunk csak hazánkban. Hát lehet azt joggal mondani, hogv a haszonbérlőnek azért, mert a bérbeadónak elsőbbsége van irányában, ne volna semmi hitele? Van; hanem igenis a hitelező számbaveszi a bérbeadónak esetleges követelését. Ennélfogva, t. ház, én azt tartom, (Ralijuk i Halljuk!) hogy ha a ezélt akarjuk, akkor akarni kell az eszközöket is. A szöretkezetet olyan helyzetbe kell hozni egyfelől a kötvények bonitása szempontjából, — mert erre is kihat a dolog, — de másrészről a szövetkezet és a szöTetkezeti tagok közti viszony tekintetében is, hogy a czélt, a melyet a törvényjavaslattal elérni akarunk, el is érhessük. De most áttérek a legfontosabb pontra, már tudniillik a mely a t. ellenzék szemében a legfontosabb a szervezetre, a 66. §-ra. (Halljuk! Halljuk I) Itt kemény támadásokat hallottunk, ámbár Blaskovics Ferencz képviselő úr szerint az egész ellenzék e vitánál a »legnagyobb tárgyilagosságot* tanúsította. Blaskovics Ferencz t. képviselő úr a következőket érti a legnagyobb tárgyilagosság alatt. Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr azt mondja: ^Borzasztóbb kény szerzubbonyba még nemzetet sohasem tettck.« Későbben, beszéde későbbi fonalán »nyaktilót« emleget. Azt a borzasztó kényszerzubbonyt Blaskovics Ferencz képviselő úr, a legnagyobb tárgyilagossággal, különben mégis ismételte, sőt még »pártkasszáról« is szíves volt beszélni. Biró Lajos t. képviselő úr túltett mindannyin nem annyira a kifejezés erőteljessége, mint inkább a színezés hatása tekintetében, mert ő a velenczei kalmárról beszélt, Shylok-ról, beszélt egy font húsról, melyért eladja a nép a függetlenségét. Biró Lrjos képviselő úrra különben egy kissé még visszatérek. (Derültség jobbfelöl.) Én nem tudom, hogy hova forduljon a kormány védelemért ilyen erős támadásokkal szemben. (Zaj balfelől) A képviselő urakkal szemben igen nehéz olyan bizonyítékokra és dokumentumokra hivatkozni, melyeket kétségbe ne vonhassanak. Előttem van egy nyomtatványa mely nyilatkozik erről a törvényjavaslatról. Leszek bátor azt felolvasni, kérek egy kis figyelmet (olvassa):
