Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-298
UO 298 « országos Ülés 1898 a törvénytárat kétszeressé, háromszorossá tegyük csak azért, hogy »aliquid fecisse videamur«, a közérdek szempontjából nem tartom. De maga a dolog jelen esetben úgy áll, hogy a t. képviselő úrnak számos törvény létezéséről megfeledkezni méltóztatott. (Derültség jobbfelöl.) 0 az olyan alárendelt jelentőségű törvényekről [megfeledkezett a milyen, példának okáért a telepítés, a mezőgazdaság statisztikája, a Rába-szabályozás, a szarvasmarhatenyésztés előmozdítására szolgáló alap, a Közép-Duna egységes szabályozása, a mellékfolyók szabályozása, a mely 51 millióba kertíl, a mérsékelt árú mnrhasó, a Temes-Bégavölgyi vízszabályozás, sőt még a legutóbb tárgyalt erdőtörvényről is megfeledkezni méltóztatott. Én másként nem magyarázhatom meg a dolgot, mint hogy a t. képviselő úrnak egy hézagos törvénytár állt rendelkezésére. (Derültség a jobboldalon.) Ezekkel csak jelezni akartam, hogy a t. nemzeti párt szónokának felszólalása nem dicsekszik mindig az igazság ismérveivel, áttérek magára a szövetkezeti törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) És itt megint nyilatkoznom kell iirról, a mint nyilatkoztam már évekkel ezelőtt, hogy mit tett a kormány eddig a szövetkezetekért. Méltóztatnak gondolni, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő úr szövetkezete, a melynek üdvös működését magam is elismerem, miként azt elismertem máskor is, tudta volna azt a sikert elérni a kormány erkölcsi támogatása és azon 1,000.000 forint nélkül, melyet a pénzügyminiszter úr kölcsön adott? (Helyedés a jobboldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét annyira igénybevenni, hogy akár t. kollegáim, akár saját tárczám részéről a szövetkezetek érdekében tett intézkedéseket felsoroljam. De egyet, a mely adat talán érdekelni fogja a t. házat, mégis bátor leszek a saját tárczám keretéből felidézni. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül harmadfél éve, hogy tejszövetkezeteket kezdtünk alapítani; a társadalom alig mozdult, a kormánynak kellett serkentőleg közbelépni s eleintén pénzzel, később inkább erkölcsi támogatással azoknak segítségükre lenni. Nyolcz vármegyére kiterjedőleg létesítettünk 40 tejszövetkezetet. Ezek a szövetkezetek termeltek 1897-ben 4,790.132 liter tejet és 191.254 kiló vajat; a tehenek száma azokban a községekben, a hol ily szövetkezetek alakíttattak, 1589-czeí gyarapodott. Ha pedig kérdezi valaki, hogy jövedelemben mit fejez ki ezen szövetkezetek működése, akkor azou adattal szolgálhatok, — ki van nyomva, leszek bátor közkézre adni, — hogy mig azelőtt az illetők bevétele tejből 15.300 forint volt, addig 1897-ben ezen bevételük 254.341 forinttal több volt, a jelen évben pedig az május 13-án, pénteken. összbevétel 318.786 forint lesz. Méltóztassék megengedni, a kisgazdáknál, azoknál a gazdáknál, a kiknek csak e?y-két tehenük van, 300.000 forint új bevétel nem megvetendő összeget jelent. Ezt csak arra akartam felhozni, hogy a kormány nem volt soha ellensége a szövetkezeteknek, sőt ellenkezőleg azokat, a mennyire lehet, saját hatáskörében eddig is támogatni igyekezett. Horánszky Nándor: Meg is fejték őket! (Derültség.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Azt a tejet, a melyet a kormány kap a szövetkezetektől, átengedjük Horánszky Nándor képviselő úrnak. (Felkiáltásuk balfelöl: Vaj vagy sajt alakjában?) Szabad választás szerint. (Derültség.) T. ház! Felhozták azt is, még pedig már gróf Apponyi Albert képviselő úr, de legutóbb Blaskovics Ferencz képviselő úr is, hogy mit akarunk mi tenni, talán azt hiszszük, hogy a hitelszövetkezetekkel minden szükségletnek megfeleltünk? Erre nézve csak azt mondhatom, hogy mi igen jól tudjuk, hogy a hitelszövetkezetekkel minden szükségletnek nem feleltünk meg. Hogy a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek is ezen törvényjavaslat hatálya alá vonhatók legyenek, a 81. § ban intézkedés történt. Én magam, mint földmivelésügyi miniszter érzem, hogy mily fontossággal bir a mezőgazdaságra nézve a fogyasztási, de különösen az értékesítési viszonyok kedvezőbbé tétele. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) És kötelességemnek tartom már tárczám szempontjából is mindent elkövetni a szövetkezeti intézmény népszerűsítésére. Ezért már a múlt télen előre dolgoztattam ezen törvényjavaslatnak azáltal, hogy 150 felolvasást tartattam a szövetkezetekről, a melyeket 18.000 ember hallgatott. Azt hiszem, ezen az úton kell továltb menni, népszerű iratokat kell szerkesztetni és kiosztani, hogy a nép maga mielőbb megismerkedhessek ezen törvény lényeges rendelkezéseivel és czéljaival s a szövetkezetek alakítására útmutatást kapjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hallottunk igen súlyos kifogásokat a törvényjavaslat egyes szakaszai ellen. De én megvallom, ezek a kifogások azt a benyomást teszik, hogy nem annyira az ellen harczoltak a t. ellenzéken, a mi benne van, hanem inkább az ellen, a mit ők maguk belemagyaráztak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Élénk eílenmondások a balés szélső baloldalon.) A 47. §-nál a pénzügyminiszter úr megnyugtatta . . . (Ellenmondás a balés szélső baloldalon) Nem? (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem bizony! Derültség. Elnök csenget) Úgy veszem észre, hogy nehezen akarnak megnyugodni a t. képviselő urak. Ezt
