Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-298
298. országos ülés 1897. egy kényszerzubonyt, a melyre azt mondja: Ez az a szövetkezet, a mely hivatva van — az indokolás szerint — »tagjait gazdaságilag minél önállóbbakká, függetlenebbekké nevelui«. Magyarom, ide bújj bele, ha azt megteszed, akkor kapsz kedvezményt, kapsz segítséget; ha ezt nem teszed, akkor ezen zubbony szűk keretén kívül működésed lehet még oly áldásos, még oly önzetlen, még oly eredményes, számodra sem adó-, sem sem illeték-, sem egyéb kedvezményem nincs. Ne gondolja senki, hogy azért beszélek így, mert azon férfiú, a kinek ama szövetkezetek létesítése körűi kiváló érdemei vannak, ugyanazon pártnak a kötelékébe tartozik, a melybe én. Tudom én nagyon jól, hogy ama nagy társadalmi akezióban mellette és vele közreműködtek és nagy érdemeket szereztek kormánypárti férfiak is. De nem erről van szó, hanem arról: akarjuk-e mi népünket igazán önállóságra nevelni, vagy pedig járszalagon akarjuk-e azt vezetni továbbra is, és be akarjuk-e érni azzal, hogy annak a kisembernek 1—2°/o-kal olcsóbb pénzt juttassunk. Ha a kormánynak csupán ez utóbbi a szándéka, ha ez képes kielégíteni az összes ambiczióját, akkor elismerem, hogy e törvényjavaslattal részben elérheti czélját, tényleg valamivel olcsóbb pénzt fog adni a kisembereknek. De ez azon társadalmi faktoroknak, amaz erkölcsi behatásoknak mellőzése mellett nem fog nemzetünknek javára szolgálni, hanem még nagyobb eladósodásra fog vezetni. A nemzet önerejének megfeszítésére erkölcsi tehetségének fejlesztésére azon példa, a melyet a kormány a Károlyi-féle szövetkezetekkel szemben tanásított, bizonyára nem fog buzdítani és az öntevékenység felemelő tudatát bizonyára nem fogja felkelteni. De hiszen, t. ház, nekünk szükségünk volna társadalmi tevékenységre, termelési, fogyasztási és más szövetkezetek létesítésére is, valamint a társadalmi és gazgasági igényeknek ezerféle kérdésében. Vájjon lehet-e várni, hogy ezen eljárás után a nép valahol megint igyekezni fog önáílólag valamit kezdeményezni, ha attól kell félnie, hogy mihelyt önerejéből tényleg valamit létesített, midőn tényleg eredményeket és sikereket ért el, akkor előáll a kormány és azt mondja: igaz, hogy jól működtél, szép eredményeket értél el, de nekem nem az a fő, hogy jól csináld, a mit csinálsz, hanem hogy úgy csináljad, a mint én kívánom, és azoknak a felügyelete alatt, kiket én föléd helyezek. Azt mondja ugyan a t. kormány az indokolásban, hogy hiszen nem akarja ő a társadalmi öntevékenységnek önállóságát és függetlenségét korlátozni, vagy kizárni; ellenkezőleg épen azért hagyja meg a régi szövetkezeteket, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. . május 13-án, pénteken. JQJ mennyiben azok öuerejükbői fönnállhatnak, ne legyenek kénytelenek ezen központi szövetkezetekbe lépni. Köszönöm szépen az ilyen szabadságot, midőn a helyett, hogy a társadalomnak öntevékenységét külön honorálnám, sújtom azt azzal, hogy nem adom meg neki a 47. §. szerint azokat a kedvezményeket, a melyeket egyéb, kevésbbé önálló egyesületeknek megadok. És azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy hiszen neki az a szándéka, hogy a Károlyi-féle szövetkezetek tulajdonképeni magvát képezzék az itt létesítendő intézménynek. De hiszen könnyű azt mondani, midőn oly kereteket állít fel, melyek nagyon meggondolandóvá teszik azokra a Károlyiféle szövetkezetekre nézve, vájjon ezen keretek közé belépjenek-e, vájjon ez rájuk nézve nem volna-e egyenlő az öngyilkossággal ? T. ház! Midőn ily kép a kormánynak a törvényalkotásnál tanúsított ezen eljárása egyrészt alkalmas arra, hogy az eddig már ébredezni kezdett társadalmi tevékenységet is elcsüggeszsze és elzsibbaszsza, úgy másrészt az a tervezet, a melyet ebben a törvényjavaslatban látunk, még alkalmasabb arra, hogy bennünk azon aggodalmat keltse, hogy itt txtlajdonképen egy nagy pártkasszának a létesítéséről van szó. T. ház! Én nem akarom azt mondani, hogy ez a kormánynak egyenes szándéka, egyénileg teljesen meg vagyok győződve, hogy a t. igazságügyminiszter úrnak nem ez a szándéka. De hiába nyugtat meg bennünket arra nézve, hogy ő mit tervez és mit óhajt, hogyha magában a törvényben hiányzik minden garanczia arra nézve, a mi ezen aggodalmainkat megnyugtathatná, ellenkezőleg megvan teljes mértékben a lehetőség arra, és a mint gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is jelezte, megvan az ^állandó kísértés* arra, hogy ez a nagy pénzintézeti hálózat pártpolitikai czélokra felhasználtassák. És valóban húsz évi tapasztalatokkal szemben, a melyeket volt alkalmunk szerezni ezen kormányrendszer alatt, ez volna az első unikum, midőn künn az országban ily kínálkozó lehetőséggel nem élnének vissza pártpolitikai czélokra. Hiszen ezen szövetkezetek központja teljesen a kormány befolyásának lesz alávetve. Azt mondja a kormány indokolásában, hogy szemben azon kedvezményekkel és hozzájárulásokkal, melyeket az állam ezen intézményeknek nyújt, szükséges volt bizonyos »íelügyeletet és ellenőrzést* magának biztosítani. De hiszen azt mindenki tudja, t. ház, hogy a pénzintézeteknél a felügyeletet és ellenőrzést a felügyelő bizottság gyakorolja. És csodálatos, hogy midőn a kormány a felügyeletet akarja magának fentartani, a lehető legszerényebb igényekkel lép fel; ott megelégszik egy taggal. 14