Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

100 298, országos filés 1898. május 18-áu, pénteken. sággal biró kérdés a felelősség mérvének megállapítása. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a németországi minták erkölcsi és jellemképző hatását feldicsérve, határozottan a korlátlan felelősség mellett foglal állást. Én azt megengedem, hogy a szolidaritás érzésének fejlesztésére hatásosabb lesz a korlátlan felelősség, hanem abban a helyzetben vagyok, hogy hivatásomnál fogva már a kereskedelmi törvény megalkotása előtti időben nagyon közel jutottam különféle hitelegyletekhez. Akkor a szövetkezeti törvény megalkotása előtt nem birtak szövetkezeti szervezettel, nem nevezték magukat szövetkezeteknek törvény hiány ábau, de valóságos szövetkezetek voltak, nagyrészt korlátlan felelősség mellett. Én nekem módom volt látni ezeknek a hitelegyleteknek keletkezését, fejlődését, felvirágzását és egynémelyiknek összeomlását. Van azokból a régi egyletekből még most is átalakulás nélkül olyan, a mely nagyon virágzik és tagjainak egyetemleges felelősségét vagy épen nem, vagy csak nagyon ritkán és csekély mértékben vette igénybe. De igenis láttam összeomlásokat, a melyek ezernyi exisztencziákat tettek tönkre. Mert akármilyen gonddal fogjuk megalkotni a törvényt, és akármennyire fogjuk kiterjeszteni a központból gyakorolt felügyeletet, annyival nagyobb lesz a veszély, annyival biztosabban és annál nagyobb mértékben fognak bekövetkezni visszaélések, minél több helyre szétszórt szövetkezeteket fogunk alapítani, ég minél kevésbbé fogunk találni olyan közegeket, a melyek egyformán értelmesek is, megbízhatók is és a kezeléshez szükséges szakismerettel rendelkeznek, és annál kevésbbé lesz elkerülhető, — mert minden ilyen szövetkezetnél előfordul, — hogy a hitel nyújtásánál nem kizárólag a hiteligény jogosultsága vétetik tekintetbe, nem politikai tekintetek, — a melyre mindig méltóztatnak czélozni, mert ez is szarvas hiba volna, — hanem — és ez sem kisebb hiba — kotteriabeli tekintetek fognak érvényesülni és a hitel nem egyenlő mértékben fog nyújtatni akként, mint ezt az egyes hitelkeresők vagyoni viszonyai igazolnák. Garancziát az iránt, hogy valamely hitelszövetkezet virágzó állapotban maradjon és érzékeny veszteségeket ne szenvedjen, csupán csak a kezelés tisztaságában, megbízhatóságában, ezélszerűségében és eszélyességében kereshetünk, és ezért azt hiszem, jó kezelés esetében, korlátolt felelősség meliett is meg fognak felelni ezen szövetkezetek feladatuknak, rossz kezelés esetén azonban el fognak pnsztúlni és a korlátlan felelősség mellett természetesen még nagyobb lesz az a pusztulás, a melyet a tagok körében maguk után fognak vonni. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezért, habár igaza van gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak abban, hogy megengedhetőnek tartja, hogy valamely szövetkezet alapszabályaiban túlmehessen azon a mértéken, a melyet a törvényjavaslat megállapít, és ha mi azt mondjuk is, hogy a minimum az ötszörös szavatosság, a többletet meg lehessen engedni, mert nincs rá ok, hogy azt kizárjuk; de én azt kívánatosnak a mi viszonyaink közt nem tartom. Sőt tovább megyek és én azt hiszem, hogy az ötszörös szavatosság is tulajdonképen nagyon sok, különösen ha a hiteligények kimérésénél az üzleti betétek mennyiségére lesznek tekintettel; mert tulaj donképen nem egészen helyesen oldja meg a felelősség kérdéséi ez a törvényjavaslat, a mikor azt kizárólag az üzletbetéthez köti. Azt mondja, hogy üzletbetétet tehet a tag például ötven koronáig vagy száz korona maximumig ; lehet neki egy vagy több betéte; erre nézve a törvény kötelező intézkedést nem tartalmaz. Azután kap majd hitelt, és akármilyen nagy vagy akármilyen kicsiny az a hitel, ő szavatol betétének ötszöröséig, tehát, ha a betét ötven korona, akkor kétszázötven korona értékéig. Már most beállhat az az eset, hogy az a tag, a kinek ötven korona betéte van, ötezer koronás hitelben részestíl, egy másik pedig, a kinek ötven, vagy esetleg száz korona betéte van, kétszáz koronás hitelben részesül. Mikor pedig a veszteség felosztására kerül a sor, akkor az a tag, a ki részt vett az üzleti előnyökben, ötezer koronával, az üzleti hátrányokban részesülni fog 250 koronáig, és az a tag, a ki épen nem vett hitelt igénybe, vagy csak kétszáz koronáig részesült hitelben, kétszer akkora veszteségben részesülhet. Nem tudom, nem lett volna-e helyesebb egy oly módozatot találni, hogy a felelősség mérve ne legyen egészen független az igénybe vett hitel mérvétől. Megjegyzem azonban, hogy ebben az esetben úgy képzelem a dolgot, hogyha a hitel mérvének bizonyos hányszorosáig szavatol az illető, az már nem lehetne a hitelösszegnek ötszöröse, hanem talán kétszerese. Abban az esetben, ha az üzleti betétekre megyünk, akkor az ötszörös szavatosság nem sok, de ha az élvezett hitelre megyünk, ez által vagy illuzoriussá válnék a szavatosság, vagy csonkítjuk a tag hitelképességét, Nehéz kérdésre fogok áttérni most, a 23. §-ra. Erre nézve azon véleményben vagyok, hogy feleslegesek annak intézkedései épúgy, mint azt a 65. §-ra bátor voltam felhozni, csakhogy itt ez a szakasz még károsabb befolyást gyakorolhat. A mi a kötvények elhelyezését illeti, mert kizárólag ebből a szempontból indokoltatik a javaslat ezen intézkedése, bátorkodom megjegyezni azt, hogy a törvény intencziója szerint az az előjog, a mely kontempláltatik a szövetkezetnek, csak azon követelésekkel szem-