Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

98 298. orsiágos Illés 1898. május 18-án, pénteken. értékesíteni: addig a postatakarékpéntárt e dologba belevonni nem szabad. Mert az állam kezelése alatt álló intézetre bízott takarékpénztári betéteknek, a melyek szintén apró emberekéi, megőrzése és minden pillanatban rendelkezhető állapotban tartása szintén fontos érdek és első rangn állami kötelesség és az egyik kötelességet a másikért feláldozni nem szabad. (Úgy van! jőbbfelől.) Barta Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatának első pontját tehát, a mely javaslatának tulajdonképeni gerineze*és lényege, semmi szín alatt el nem fogadhatom. De nem fogadhatom el annak második és harmadik pontját sem, a melyek a jegybankra vonatkoznak. Hiszen a mennyiben a mezőgazdasági hitel szerzési módja megfelel azoknak a természetesen fokozott igényeknek, a melyeket minden jegybanknak a hozzá forduló, hitelt igénylő közönséggel szemben formálnia kell : annyiban semminemű intézkedésre szükség nincs és annyiban nehézség vagy akadály nincs is. Ha annak a szövetkezetnek vannak oly váltói, követelései, kötvényei ; ha akármely mezőgazdának vannak oly váltói, követelései, kötvényei, a melyek alapján a jegybanktól személyes hitelt vehet igénybe, — mert hiszen a reál-hitelről, mint a pénzügyminiszter úr helyesen megjegyezte, gondoskodva van — erre nézve nincs szükség intézkedésre, hanem hogy kivételes intézkedést tegyünk ; hogy állami protekezió útján ntaljunk át a jegybankra vala mely hiteligényt; ez oly veszedelmes kezdeményezés volna, a melynek következései ki se számíthatók. Mert ne méltóztassék szem elől téveszteni azt, hogy a jegybank összes gazdasági életünk alapját képezi, és a mi annak érinthetetlenségét, megbízhatóságát csak legkevésbbé teszi is bármely skrupulussal szemben kétségessé, az oly válságot idézhetne fel, a melylyel a szövetkezeti ügy fontossága össze nem hasonlítható. A központi szervezetre nézve ezekben elmondván véleményemet, méltóztatnak látni, t. ház, hogy annak alapelveivel, konstrukcziójának egészével egyetértek. És habár a részletekben kívánatosnak találok is itt is, ott is módosításokat, arra, hogy a törvényjavaslat ezen részét a részletes tárgyalás alapjául el ne fogadjam, semmi indokom nem lehet. Áttérek, t. ház, a másik alkotásra, azokra a szövetkezetekre, a melyek arra vannak hivatva, hogy mint rendes tagok a központi szövetkezetnek tagjai legyenek, attól hitelt vegyenek igénybe és azt az ekként megszerzett tőkeerőt a kisebb mezőgazdák, kisebb iparosok hiteligényeinek kielégítésére fordítsák. Mielőtt erre áttérnék, meg kell jegyeznem, hogy ámbár a központi szövetkezet hatásköre a törvényjavaslatban közelebbről körülírva nincs, mégis azt hiszem, hogy a dolog természeténél fogva az nem lehet máskép tervezve, mint úgy, hogy a mi a hitelnyújtást illeti, tehát az aktív üzletet, a központi szövetkezetnek semmi más üzlete nem lesz, mint csupán csak az egyes tagokúi belépett szövetkezetekkel való üzletek kötése, csupán csakis ezeknek lesz a központi szövetkezet — véleményem szerint — hivatva és jogosítva, hitelt adni és náluk pénzét elhelyezni. Azonban önként értetik, hogy a mi a passziv üzletet illeti, vagyis a forgalmi és üzleti tőke beszerzését, ebben a tekintetben én nem látok indokot arra, hogy a központi szövetkezetet bármi tekintetben korlátozzuk és hogy ne adjak meg neki azt a teljes üzleti kört, a melylyel ebben a tekintetben bármely nagyobb pénzintézet rendelkezik. Megvan a teljes garancziája a fizetőképességnek és megbízhatóságnak a központi szövetkezetnél, úgy hogy erre nézve semminemű aggálynak alapja nem áll fenn. Á mi az egyes szövetkezeteket illeti, gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam hibáztatta azt, hogy a jövőre ilyen szövetkezeteket csakis hatóságok, testületek, tehát különös bizalomra méltó jogegyének lesznek jogosítva alakítani. Én azt hiszem, hogy ebben a hibáztatásban igen tisztelt képviselőtársam valamivel tovább ment, mint a hova a törvényjavaslat czéloz. Először is azt mondja, hogy hiszen megsebezzük az eddig létező szövetkezeteket ezzel, a melyeket nem hatósági személyek alakítottak, hanem közéletünknek olyan kitűnőségei, a kik ezen a téren — elismerem — maguknak igen nagy érdemeket szereztek. Először is nincsen szó a már létező szövetkezetekről. Ezek, a máilétező szövetkezetek bárki által lettek is alapítva és bármiként alakultak, — hogyha alapszabályaik ennek a törvénynek megfelelnek, vagy ha alapszabályaikat ennek a törvénynek megfelelőleg átalakítják, minden korlátozás nélkül beléphetnek ebbe a szövetkezetbe, s reájuk ez az intézkedés ki nem terjed. A mi a jövőben alakítandó szövetkezeteket illeti, ebben sincs gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak az én meggyőződésem szerint igaza, mert a törvényjavaslat nem zárja ki azt, hogy a jövőben is alakúihasson akármennyi szövetkezet olyan módon és azon törvények alapján, a melyek eddig fennállottak és a melyek szerint eddig megalakultak. Az sincs kizárva, hogy ha az ekként hatósági közbelépés nélkül megalakult szövetkezet — én legalább így érfun a törvényjavaslatot — működése közben kellő garancziát nyújt arra, hogy megszerzi azt a qualifikácziót, a melyet a törvényjavaslat a belépő szövetkezetektől megkíván és hogyha alapszabályai megfelelnek ezen törvény intéz-