Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

M 281. országos ülés 1898, április 19»én, kedden. a szükség égető, az orvoslás nem halasztható, hogy a már igazán kiszáradt ajkakról egy cseppnek eltávolítása is káros és veszedelmes lehet; ha azután az mondatott, hogy az ily segítséget csak úgy lehet elfogadni, hogy az orvosszer ne legyen rosszabb magánál a bajnál és ennélfogva csak a megfelelő módosítások elfogadása esetében fogadtatik el ez a javaslat, akkor ez nem annyit jelent, mint a mi itt szemrehányáskép felhozatott. Egyébként én úgy vagyok vele, hogyha én érteném azoknak nézetét, kik tőlem eltérő nézeten vannak, bizonyára én is az ő nézetükben osztoznám, ha pedig ők értenék az enyémet, azt hiszem, ők ugyanazt a nézetet tolmácsolnák, a mit én. Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnapi beszédében utalt egy sajátságos tüneményre, nevezetesen arra, hogy majd minden képviselő, ki ebben a tárgyban felszóialt, hangsúlyozta, hogy ő mint népképviselő beszél és azért mégis egyik vagy másik felekezet érdeke és véleménye szólalt meg belőle. Igaz, hogy ez megesett Polónyi Géza t. képviselő úrral is, mert beszéde végén azt mondta, hogy mint katholikas nem fogadja el az 1. §-t. De ha én helytelennek tartom nála is, másnál is, hogy tisztán felekezeti szempontból nyilatkozzanak valamely kérdésre nézve, azt senkisem tagadhatja, hogy életének viszonyai, nevelése, a kör, melyben mozgott, befolyással vannak gondolkozására, és így lehetetlenség, hogy egyik vagy máaik irányban meg ne nyilatkozzék gondolkozásában az a tényező is, melyet esetleg az ő vallási meggyőződéséből merít. Ez természetes. De másrészről nem is szükséges ezt a jelen tárgynál úgy előtérbe állítani, hogy mint képviselők és nem mint egy felekezet tagjai nyilatkozunk itt. Mert hiszen miről van szó ezen törvényjavaslatnál? Éa nem akarok ugyan mélyen belebocsátkozni az egyházpolitika különböző rendszereinek fejtegetésébe, de az tagadhatatlan, hogy az államnak az egyházhoz és az egyháznak az államhoz való viszonyáról van szó ebben a törvényjavaslatban. Erre nézve én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mint az állam rászorul az egyházak valláserkölcsi támogatására és teljes felvirágzás az államban e nélkül nem lehet, épúgy szorul rá az egyház ie igen sok esetben az állam támogatására. Ez kölcsönös és csak úgy helyes, ha egyik a másik hatáskörébe illetéktelenül nem avatkozik, ha mindegyik a másik szabad mozgásának azt a tért biztosítja, a melyen mindegyik megfelelhet saját feladatainak, saját erejének szabad kifejtésével Ezen kölcsönösség mellett lehetetlen, hogyha ily kérdésről van szó, hogy akkor bárkinek is hibául rójjuk fel azt, vagy azt mondjak, hogy ő nem mint képviselő, hanem mint egyházi tag nyilatkozott csupán, midőn figyelembe veszi azon egyházak helyzetét, a melyekről szó van s ha ezen egyházak helyzetéről nyert ismereteit beleviszi a vitába Ezzel épen az állam közérdekét szolgálja, mert csak ott lehet helyesen és alaposan intézkedni, hol az ember ismeri azokat a viszonyokat, melyekre vonatkozólag az intézkedés történik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ép ezért én azt tartom, hogyha egyes képviselőtársaim hivatkoztak arra, hogy egyik vagy másik egyháznak minő a helyzete, minőknek ismerik viszonyait és ebből következtetést vontak le, nem követték el azt a hibát, hogy nem mint népképviselők beszéltek, hanem bármiféle elfogultsággal valamely felekezet külön érdekeit akarták volna képviselni. De a felekezetiség belevitele igenis előfordul bizonyos értelemben ennél a vitánál is. Igaz, hogy csak egy képviselőtársamra vonatkoztatva, igaz annak kijelentése mellett, hogy egyik felekezetet sem akarja sérteni, egyiket sem akarja bántani; de abban a vidám hangulatban, a melyben Polónyi Géza képviselő úr tegnap volt, oly adomát hozott fel, a mely mindenesetre a felekezetiség színében tűnik fel, a mennyiben azt mondotta, hogy miről lehet felismerni például egy lutheránust, egy katholikust, egy reformátust. Polónyi Géza Községről beszéltem! Győry Elek: Igaz, hogy községről beszélt, ez azonban jelzése akart lenni annak, hogy a lutheránus felekezetnél a hamleti tépelődés, az ingata,|ság mintegy jellemvonást képez. Polónyi Géza: Nem, csak Fabinynál! Győry Elek ire volt alkalmazva, de a kiindulási pont az volt és én e felett vitatkozni nem is akarok; hiszen mindegyikünk tudna felhozni adomákat, a melyeket egyik felekezet csinált a másikra. De nem czélom itt megnevettetni a t. házat, hanem a tárgygyal foglalkozni. Ennélfogva erre csak azt jegyzem meg, hogy egész addig jutott t. képviselőtársam, hogy olyanféle harangot fedezett fel, a mely egyszerre háromfélekép is szól és így lett bimbam-bum a bim-bim-bumból. De akármiféle harangozást is említ a t. képviselő úr, annyit minden lutheránus bátran elmondhat, hogy szívesen van azon a vallási alapon, a melyen egy Luther, egy Kossuth, egy Petőfi állott és semmi oka azt szégyenleni. Felhozatott azonban egy másik dolog is a vitában, a mely úgy látszik, választóvonalat képez azokra nézve, a kik ezen az oldalon elfogadják vagy nem fogadják el a törvényjavaslatot. Egyik részről tudniillik arra utalnak, hogy ime ez a törvényjavaslat az 1848: XX. törvényczikk részletes végrehajtását képezi, hogy azt nem lehet most egészében — úgy, a hogy kontemplálva volt — végrehajtani, hanem részek