Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

; 280- országos ülés 1898. április 18-án, hétfőn. Ez lesz ezen törvénynek erkölcsileg pusztító hatása a protestáns egyházak életére nézve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És nagy tévedés az épen Tisza Kálmántól, s nagy porhintés komolyan gondolkozó emberek között, ezt talán elmondhatja, valamelyik vidéki kálvinista presbitériumban, de a magyar törvényhozásban, a hol gondolkozó fők vannak, a hol ítélni képes elmék állanak szemben egymással, nem lehet hivatkozni arra, hogy mit mondtak neki akkor, mikor a gimnáziumok állami segélyezésére vonatkozó törvényjavaslat megalkottatott; mert a magyar protestáns világ egyáltalában nem fogadta visázautasítással az iskolák állami segélyezését. Hiszen mindnyájunkban él az a tudat, — én legalább nyíltan vallom és hirdetem, — hogy az államnak elsőrendű feladata : az oktatás ; (Igaz! Úgy v/<n! a szélső baloldalon.) és ha az állam nem politikai hajszát és erőszakot használva, hanem a maga igazi fenségében a magyar állam eszméjének megszilárdítása érdekében törvényt akar alkotni és magát érvényesíteni akarja, ez egyedül és kizárólag az iskolák államosításával vihető keresztül. (Igaz ! Ügy vm! a széhö baloldalon.) Ezen kérdésnél nem lehet figyelmen kivűl hagyni azt a rendkívüli abszurdumot, hogy a mig a kormány az iskolák egyrészét már az ország egyik másik községében államosította és így egyes egyházak, legyenek azok protestánsok vagy katholikusok, vagy bármely hitíelekezcthez tartozók, ha akarják, az iskolák feutartásának költségei alól már felszabadultak, addig másrészt, hogyha nincs a község vagy kerület megfelelő protektor által képviselve, ha államosítani akarja a maga iskoláját, az államosítást nem érik el és az egyházak a költségek alól fel nem oldatnak. Hát van-e rendszer a mi népnevelésünkben és az egyházakkal szemben elfoglalt álláspontra nézve komoly törvényhozási szempont akkor, a midiin teljesen a miniszterek elhatározására és jóakaratára van bizva, hogy itt államosítsanak, ott ne államosítsanak? Ennek a községnek meghozza az államkincstár ezt az áldozatot, a másik községnek nem. Tehát, t. ház, én a magam szerény körében, a ki mint kálvinista ember, szeretem úgy a magam egyházát, mint akárki, sőt mint akár maga Tisza Kálmán úr, t. képviselőtársam is, megdöbbentem, hogy e javaslat mellett egyházi szempontból talált valaki egyetlen egy védi) szót. Mert ha az eddigi törvényekkel és a mai rendszer által a hatalom mindent kezében tart és politikai eszközül felhasznál is : én a templom kulcsát nem vagyok hajlandó kiszolgáltatni semmiféle kongrua nevében. A 48-as törvények értelmében az államnak szekularizálnia kell az összes papi javadalmakat és végre kell hajtani azt a reformot, melyet beszédem kezdetén említettem. Ha nem csinálja ez a kormány, megcsinálja a másik, ez a haladó kornak az emberek lelkében élő törvénye, melyet útjában megállítani immár nem lehet. Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak, a ki gróf Apponyi Alberttel szemben azzal argumentált, hogy azért nem rendezhetők az egyházi adók, mert különben a törvény a jövő év január 1-én életbe nem léphet, azt jegyzem meg, hogyha a magyar protestáns világ 300 esztendeig panasz nélkül tűrt, — legalább tudtommal egyetlen egy protestáns pap kérvénye sem volt itt a törvényhozás előtt, — kinek fog az sérelmet okozni, ha e törvényjavaslattal kapcsolatban az adózási kérdés is igazságos alapon megoldatik ? Szomorú dolog, hogy midőn fontos dolgokat újabb megfontolás tárgyává kivánunk tenni, akkor mindig azzal állnak elő, hogy nincs idő. Komoly törvényhozás előtt nem az a fő, hogy a törvény január 1 én életbelépjen, hanem az, hogy jó legyen. És miután ez a javaslat, akármiképen lesz is megalkotva, nemcsak jó nem lesz, hanem átka lesz a magyar protestáns egyházaknak, mint nyilt támadás a protestáns egyház autonómiájával szemben és bevezetése a protestáns papságnak az államhatalom szolgálatába, és mert én a papot függetlennek, szabadnak akarom látni minden politikai hatalomtól, s mert ezen törvény ennek ellenkezőjét akarja, ennélfogva ezt sem átalánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Fabiny Teofil! Fabiny Teofil: T. képviselőház! A múlt hét két utolsó napján lefolyt és nézetem szerint mag:as színvonalon álló vita folyamán ismételve minden párt részéről kifejeztetett azon nézet, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat czélját tulajdonképen úgy fogja betölteni, ha az közmegnyugvással fogadtatik. Én magam is azt hiszem, ezen törvényjavaslatnak egyik főkelléke az, hogy a békének és a megnyugvásnak szelleme hassa át ezen törvényjavaslatot rendelkezéseiben. Épen azért, mivel a törvényjavaslat irányában még mindig fenforognak kételyek, aggodalmak, épen azért, mivel nézetem az, hogy talán vannak olyan aggodalmak, a melyek a tények helyes felfogását nélkülözik, én is, a mennyire lehet, a magam részéről a megnyugvást lehetőleg előmozdítani kivánom. (Helyeslés jobbfelöl.) Kívánom egyszersmind azokat az aggodalmakat is, a melyek meg vannak keblemben, nyíltan kitárni. (Halljuk!) Osztom teljesen azt a nézetet, a melyet az előttem szóló kifejtett, hogy mi, itt helyt foglalva, országos képviselők vagyunk, nem egyes hitfelekezetek érdekképviselői. Mindamellett azt hiszem, hogy épen a jelen tárgy az, a hol el