Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

GO 280. országos Blés 1898. április 18-áu, hétfőn. olyaJi könnyen tett volna átalakításokat és óriási fordulatokat, mint ő. Ezt csak azérr, kivántam hangsúlyozni, mert Tisza Kálmán t. képviselő úr egész gúnynyal és éllel támadt gróf Bethlen András t, képviselőtársunkra, a miért ő egy protestáns ember részéről azon egyedül jogos és helyes kijelentéssel élt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a protestánsok részéről való elfogadása nem jelent egyebet, mint Ézsaunak lencséjét enni meg (Élénk helyeslései szélső baloldalon.) és azon egy tál lencséért kiszolgáltatni a protestáns egyházaknak eddig még zárt falak között fentartott, érintetlenül álló autonómiáját. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igaz, hogy a ki Tisza Kálmán t. képviselő úr beszédét megfigyelte, egy körülményt nem hagyhat figyelmen kivííl, hogy tudniillik ő, a nagy protestáns egyházi férfin, a ki büszkén hivatkozik arra, hogy neki ezen a téren mennyi érdeme van, már most jelzi, hogy ezen törvényjavaslatot, majdan mint törvényt, nem tekinti olyannak, a mely befejezése volna äz állami beavatkozásnak az egyházi életre, 8 fentartja a jövő számára még azt, hogy az állam keze e tekintetben messzebb és mélyebben fog belenyúlni az egyházak életébe, mert ő maga mondja azt, hogy nem tekinti úgy ezen törvényjavaslatot, mint a mely végleg rendezné az egyházak lelkészeivel szemben az állami feladatot. Azt a magatartást, a melyet Tisza Kálmán, mint protestáns ember, tanúsít ebben a kérdésben, azok, a kik az ő legutóbbi egyházi szereplését figyelemmé] kisérték, megértik, mert azok előtt ismeretes, a kik előtt pedig ez netalán ismeretlen volna, tudják meg, hogy igenis a magyar protestáns egyházaknak autonómiájuk volt, sérthetetlen, mint a sziklavár, de ezt az autonómiát épen hatalmi érdekből Magyarországon Tisza Kálmán és társai tették tönkre, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy, hogy a protestáns egyházi élet Tisza Kálmán és társainak kezével és működésével majdnem oly hierarchikus szervezetté lett átalakítva, mint a minőt maga a katkolikus egyház ismer. Maguk az egyházak, melyek hajdan a fegyelmi jogokkal korlátlanul a saját haláskörükben rendelkeztek, ma már azokkal abszolúte nem rendelkeznek, úgy hogy e tekintetben még aggályt sem képezhet ez a törvényjavaslat, mely a kormány részére is fentart bizonyos fegyelmi jogokat a kongnia kérdésében; mert tulajdonképen épen Tisza Kálmán és társainak működése folytán a magyar protestáns egyházak az első fórumon teljesen nélkülözik az azelőtt korlátlanul birt fegyelmi jogokat. Az a férfiú, t. ház, a ki mint egyházi ember az egyházak autonómiája érdekében egy egészen hierarchikus szervezetet teremtett Magyarországon, a mely szervezetnek csúcsán mindenütt ott látjuk Tisza Kálmánt, s a míg élt: szegény Tisza Lajost, kiket most már követ majd egy második és harmadik Tisza; tehát a csúcsán a magyar protestáns eg> házi életnek ezek ott állanak és általok úgy át van gyúrva, átalakítva az egész protestáns egyház Magyarországon, hogy az ő politikai érdeküket szolgálja ki az egész vonalon, És azok nélkül az ő érdeküket kell támogatni, mozdulni sem bír. Marjay Péter: Úgy van, úgy! Tökéletesen igaz! Sima Ferencz: Nagyon természetes dolog, t. ház, hogy a ki a saját politikai érdekéből saját egyházi életének autonomikus lelkét képes volt megölni, az egyáltalában nem érez keserűséget, sőt bizonyos megnyugvással tekint arra, hogyha a nagy protestáns egyháznak lelkészeit ezen törvényjavaslat át fogja szolgáltatni leltárképen a kormány számára. No hát, t. ház, én ebben a kérdésben protestáns szempontból itt ebben a házban csak egyetlen egy beszédet hallottam, mely engem teljes mértékben kielégített és ez gróf Zichy János beszéde volt. Hasztalanul gúnyolódott Tisza Kálmán képviselő nr gróf Zichy Jánossal szemben; mert ha ezt a két beszédet kinyomatjuk és szétosztjuk Magyarországon és a kálvinista presbitériumokban fel fogják azokat olvasni, és meg fogjuk őket kérdezui, hogy melyik tetszik neki, akkor, noha Tisza Kálmánt Magyarországon a kálvinista egyház pápájának ismerik, a pápa le lesz sza.ázva 100 presbitérium közül 90-ben. Az egyházközségekben pedig, hol ma még a Tisza Kálmán által statuált egyházi élet törvényei a maguk merev czentralisztikus szellemében még nem érvényesülhettek, mert ott mindenki a maga szabad gondolkozásmódját érvényesítheti, egy se lesz, a ki Tisza Kálmán tanácsát elfogadja. Tehát ne gúnyolódjék se Tisza Kálmán, se más azon, hogy épen gróf Zichy János, épen egy katholikus férfiú mutatott rá arra, hogy e törvény megalkotása nyílt támadás a protestánsok autonómiája ellen. T. ház! Sajnosán érezzük s azt hiszem, a kormány férfiai épúgy beismerik, a mint az egész ország tudja, hogy nálunk még a miniszter sem teljesen független, a ki pedig alkotmányunk értelmében másnak, mint a törvényhozó testületnek és a királynak nem tartoznék felelni, ő is függ a kormány által inaugurált politikai felfogástól. Ha már most azt az óriási hatalmat, melyet az állam a kormány útján gyakorol Magyarország hivaklos világára, beleviszszük az állami élet egész gépezetébe: megengedhető-e, hogy a papot, azt az egyetlen embert is, a ki