Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

4^ 270. országos Ölés 1898. április 16-án, szombaton. szükség, mert itt vannak a hívek az egyházi adóval legjobban megterhelve, de meg a felekezetnélkii'iség betegsége is itt a legjobban dúl. Ezért van ezen egyház kebeléből a legtöbbkilépés és az egyházi esketéseknek leginkább elhagyása, de másodszor mint az államfentartó egyházak egyike, állami érdekből is sürgős ez a segélyezés. Továbbá a protestánsokra nézve mégis vannak némi előmunkálatok is s így inkább van a dolog már előkészítve, nem noha egész tökéletességgel is; mert mint látjuk, a finaneziális eredményeket maga a kormány is csak megközelítőleg képes meghatározni. De a másik kettőnél még az előmunkálatok ia úgyszólva teljesen hiányzanak. De, t. ház, nem akarok azért intranzigens álláspontra helyezkedni s elfogadom gróf Apponyi Albert képviselőtársam azon álláspontját, hogy bizonyos opportunitási szempontokra ezen javaslattal szemben figyelemmel legyünk s ezért s különösen azért i", mert ebben a stádiumban, már az általam felvetett eszmének megvalósítása ebben a házban úgy sem számíthatnék, hajlandó vagyok hozzájárulni azon szélesebb keretéhez is az állami segélynek, melyet a javaslat kontemplál, ha legalább azokat a főbb aggályokat és visszásságokat megszüntetik, a melyeket előrebocsátott fejtegetéseimben jeleztem. Ké úgy látom, hogy ezek az aggályok és visszásságok épen azon az úton háríthatók el, melyeket gr. Apponyi Albert határozati javaslatában megjelölt és azért ahhoz a magam részéről hozzájárulok. Azon főbb bajok egyike, melyeket előrebocsátott fejtegetéseimben kiemeltem, orvoslást nyer ugyanis mindjárt ezen határozati javaslat első pontjában, mely szerint tudniillik elejtetik a két kategória és csak a qualifikált lelkészek nyerhetnek segélyt. Az egyenletes adózás elvének pedig elég van téve a határozati javaslat 2. pontjában. Eire csak azért térek ki, mert abban az előttem szólott Tisza Kálmán t. képviselő úr — s most visszatérek hozzá — az autonómia sérelmét látja, mig én ellenkezőleg az autonómiának sokkal nagyobb garancziáját látom benne, mint a törvényjavaslat álláspontjában, mert magát a íepaicziálást egészei; a felekezetek rendelkezésére bocsátja, s ha jelentést is tartozik tenni a miniszternek, a segélyzendők számáról és neveiről ez csak azért történik, hogy az esetleg államellenes, tendencziákat tanúsítóktól az államsegély a 7. §. értelmében megvonható legyen az tehát nem jelenti az autonómia sérelmét, s ha bizonyos adóminimumot fogadunk el az állami adók arányában, mint kulcsot, s ha e mellett a felekezetek azért maguk állapíthatják meg adózási rendszerüket és oszthatják fel az állami segélyt, a mint jónak látjuk: úgy csak az állam szempontjából van megvonva az egyenlő határ a segélyezés mérvére nézve és az a legkevésbbé sem érinti az autonómiát, sőt épen ez bitosítja azt. S a mikor gr. Apponyi Albert határozati javaslatában arra utalt, hogy ha a kormány egy felekezettől elvonni akarja ez alap kezelését, mert nem felelt meg a törvényeknek, magától értetődik, hogy miután a határozati javaslat nem egy törvényjavaslat részletes szövegezése, miután utalás történik abban a törvényjavaslatban kontemplált eljárásra, az ily elvonással szemben is meg kell adni a közigazgatási bírósághoz a panaszjogot mert, itt már sokkal hatályosabban járhat el és több alappal, mint azon bizonyos erkölcsi vétségek eseteiben. (Helyeslés balfelöl.) Miután azt látom, hogy gróf Apponyi Albert határozati javaslata azokat a főbb aggályokat, a melyek engem a javaslat megbirálásánál vezéreltek, orvosolják, nemcsak t. szomszédaimnak, hanem az egész háznak legmelegebben ajánlom azt elfogadásra. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nyegre László jegyző: Radó Kálmán! Radó Kálmán: T. ház! Tiszt Kálmán t. képviselő úr nagyszabású beszéde után, a mely felölelte a törvényjavaslat minden részét és reflektál az azok ellen felhozottakra, de tekintettel az előre haladott időre is beszédemmel igen rövid leszek, annak legnagyobb részét elhagyom és c?ak egy-két észrevételre és megjegyzésre fogok szorítkozni. (Halljuk! Malijuk!) A t. előadó úr tegnap a vitát bevezető beszédében bizonyos összeüiggést keresett a szőnyegen lévő törvényjavaslat és az egyházpolitikai törvények között. Gróf Zichy János t. képviselő úr pedig már a »do, ut des« elvén tiltakozott, hogy a protestánsok és a zsidók kedvééit az autonómia szentélyébe behurczoltassék a korteskedem. Én a magam és egyházam nevében a leghatározottabban óvást emelek és tiltakozom az ellen, hogy bárki, egyén vagy politikai párt, a magyarhoni protestantizmus százados múltját ismer ve, azzal gyanúsítsa, hogy a magyar nemzet és a magyar állam érdekében szükséges institucziókat a protestáns egyház nem meggyőződésből, hanem alacsony önérdekből és haszonlesésből támogatja. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A t. ház előtt ismeretes, mert hiszen az teljes nyilvánossággal történt, hogy a magyar -honi ágostai hitvallásrí evangélikus egyház egyeteme azonnal, a mint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nyilvánosság elé jutott, a megfelelő formában és alakban megkereste az összkormányt a miniszterelnök útján és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot képviselő reszszort-miniszter urat, hogy az egyházak beléletét, egyházi alkotmányukat érintő oly in-