Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

291. orgzágoa Ülés 1898. április 30-án, szombaton. 321 meg vannak védve, addig másrészről, azt hiszem, a nemzeti kegyelet sem sértetett, mert ha nem volt sértő a nemzeti kegyeletre az, hogy ez a várhelyiség fegyház gyanánt szolgáljon, . . . Thaly Kálmán S Az is sértő volt! Nagyon az volt! Lukács László pénzügyminiszter: . .. nem lehet semmi esetre sem sértő az sem, hogy ideiglenes elhelyezésűi szolgáljon oly állampol gárainknak, a kik a közös hadseregben való katonai kötelezettségük lerovására időnként behívatnak. (Helyeslés jóbbfélöl.) Ezekben, azt hiszem, megadtam a választ mindazokra a kérdésekre, a melyek a képviselő úr interpellácziójában foglaltatnak, és kérem a t. házat, hogy a mindkettőnk részéről adott választ tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jolbfelől.) Thaly Kálmán: T. ház! A mi a munkácsi vár épületének és a hozzá tartozó telkeknek telekkönyvi tulajdon jogára vonatkozó részt illeti, — erre is vonatkozott egyik kérdésem — az erre a kérdésre nézve a t. pénzügyminiszter úr által adott választ tudomásul vehetem, meri abból a válaszból meggyőződtem, hogy üyen irányú tárgyalásokra nem volt szükség, hogy a közös hadügyérrel folytattassanak, mivel ő nem támasztott igényeket, a mint mondtam is, hogy állítólag — így mondtam, mert így voltam értesülve — tette. Hozzátettem épen a bevezetésemben, hogy ha ezek a dolgok nem így állanak, alkalmat akarok nyújtani a t. miniszter urak egyikének — mert nem tudhattam, melyik fog felelni, az igazságügymioiszter úr-e, a ki ezelőtt kezelte a várat, vagy a t. pénzügyminiszter úr, a ki jelenleg kezeli — arra, hogy e kérdésben felvilágosítást adjanak. E felvilágosítást erre a telekkönyvi tulajdonjogra, elismerem, szabatosan megadta a t. pénzügyminiszter úr, arra nézve tehát aggodalmam több nincs, hogy ezen, a Rákóczy-család magántulajdonát képezett s annak kihalása után egyedül csakis a magyar állam kincstárra szállhatott ingatlanok a hadügyminiszternek az 1851-iki — szerintem alkotmányellenes, téves — telekkönyvi bejegyzés szerint tulajdonát nem képezhetik, igényt arra ő nem alapíthat, hanem eaakis a magyar államkincstár tulajdonát képezik. A válasznak ezt a részét tehát igenis tndomásúl vehetem. Azonban megvallom, nem osztozhatóm abban a felfogásban elvileg sem, a melyben a t. miniszter úr van és melyben a vele persze mindenben egyetértő t. többség osztozik. (Derültség jolbfelől.) — Vettem észre a helyeslésekből. A munkácsi vár, a mely a magyar dicsőség egyik legfőbb helye, a melyre Árpádtól egészen Rákóczyig egy ezredév büszkén tekint le s a ' KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XV. KÖTET. melynek jelentőségét épen a törvényhozás az ott fölállított milleniumi emlékoszloppal kiemelni vélte, miután ott a magyar állam simboluma felállíttatott, a miniszter úr gondoskodása folytán immár ezen helyiség is a kétfejű sas szárnyai alá került. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Gyalázat!) Mert tudjuk, hogy a kassai hadtestparancsnokság csakis férőhelyeket keresett s n miniszter úr ajánlotta fel ezen várat; o helyezte a Rákóczy dicsőséges várát a kétfejű sas szárnyai alá, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalusat! Mozgás a jobboldalon.) pedig ő helyezte oda a turulmadarat is. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ha nem volt megbotránkoztató az, hogy fegyházul szolgált az a vár, akkor nem lehet sértő, ha most kaszárnyává lett. Hát, t. ház, akkor már nem volt az fegyház, mikor az ezredéves emlékoszlop odakerült. Sértő" és megbélyegző akart az lenni a nemzetre nézve a múlt század kormányzata részéről, hogy épen ezen szabadság várat gonosztévők börtönévé változtatta át. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez egy oly frieska akart lenni a magyarnemzetnek, a minőben az osztrákok nagyon bővelkedtek, midőn hatalmuk volt rá, hogy a magyar nemzet kegyeletét ilyen sottisokkal üssék arczúl. És nekem, megvallom, akkor is, midőn történelmi szempontból kiindulva szerencsém volt a törvényhozásnak ajánlani, hogy a millenáris emlékoszlopok egyikét arra a várhegyre állítsa, akkor is, mint azt nyiltan, vagy legalább a 60 tagú regnikoláris bizottságban kimondtam, egyik czélom épen az volt, hogy a nemzeti kegyeletnek megsértése, a mely azáltal történt, hogy a munkácsi vár fegyházzá alakíttatott át, háríttassék el és hogy az emlékoszlop is odaállíttatván és különben is fegyháznak az a munkácsi felvár alkalmas nem lévén, annak fegyházi jellege megszűnjék, az onnan kiszállíttassék, a mi, mint a kegyelettel össze nem férő dolog, kívánatos volt. Másrészt mivel egészségtelen annyi emberlakására a felvár, tehát egészségtelen lesz — úgy véltem — a katonaságra is, úgy hogy én már is kaptam Munkácsról illetékes katonai helyről levelet, a melyben köszönetet szavaztak interpellácziómért, mert reményük van rá, hogy arról az igazán egészségtelen helyről, a hol mint valami kuczkóban vannak — a mint az illető írja — összeszorulva a magyar fiúk, talán szabadulni fognak. Mert a ki ismeri a munkácsi felvár állapotát és a csatornázás hiányait, a melyeknek helyreállítása igen tetemes összegbe fog kerülni, a melyet nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr, vagy a hadügyminiszter fedezni volna hajlandó; a ki mondom, ezen egészségtelen állapotokat 41