Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-291
304 29 *- országos ülés 1898. április 80-án, szombaton. ból nem lehet tagadni, de el kell ismerni az állami kezelés alkalmazásának ezélszerú'ségét; joggal feltehetvén azt, hogy e kezelés körében az állami kormányzat tevékenységét a nemzeti közjólétnek az a mindenkori követelménye fogja vezetni és irányítani, melyet egyedül a gazdasági érdekek kivannak, s mely népünknek a felesleges hivatalos költségek terhének viselésétől való megkimélését szem előtt tartja. (Helyeslés.) Másik czélja a törvényjavaslatnak kellő rendelkezésekkel gondoskodni arról, hogy a közbirtokosságok és az ezekhez számított volt úrbéresek közösen kezelt erdeinél a birtokosok összességét megillető azok az intézkedések legyenek akadály nélkül foganatosíthatók, melyek a tulajdonúi birt erdőknek vagyoni értéke és jövedelmezősége szempontjából az illetők részéről saját maguk érdekéből alkalmazandók. Általában ismeretes az, hogy ma még igen számos, közösen kezelt közbirtokossági és úrbéres erdőgazdasági ügyvitelnél azért nem alkalmazhatók a gazdasági vezetésnek legüdvösebb, vagy akár csak kis részben is szabályos eljárást rendelő módozatai, mert hiányzik az elhatározásra szükséges tényezőknek oly törvényes alapon való szervezete, mííködhetése és oly szabályok alkotására hivatott jogosultsága, mely szabályoknak követése mellett aztán az illető birtokok okszerű fentartása és jövedelmezőségének nemcsak fokozása, de kellő állandósággal való biztosítása is érvényesíthető lenne. (Úgy van!) Erről gondoskodnak a tulajdonjognak érintetlenül hagyása mellett a törvényjavaslat második czímében foglalt intézkedések s azoknak a jelzett érdekekből való szükségességét kétségtelenül is el kell ismernünk. A törvényjavaslatnak előbb jelzett és sarkalatosabb két intézkedéséhez csatlakozik még a javaslat első czímében a községi és volt úrbéres erdők kezelésével kapcsolatban álló az az új intézkedés, mely által az 1879. évi XXXI. törvényczikkben foglalt erdőtörvénynek hatálya kiterjesztetik a volt úrbéreseknek legelő-illetőség fejében kiadott azokra az erdeikre, melyek véderdők vagy feltétlen erdőtalajon álló erdők természetével birnak, továbbá azokra a kopár területekre, melyek az erdőtörvény alapján erdősíttetnek s mint véderdők kezelendők és azokra a befásításokra, melyek a mezőgazdaságról és mezőrendcrségről szóló 1894. évi XII. törvényczikk 13. és 14. §-ai alapján a törvényjavaslat 1. §-ban megjelölt birtokosok által létesíttetnek. A legeltetési czélokra szolgáló erdőterületeknek az erdőtörvény hatálya alá való helyezése kétségtelenül igen lényeges és helyes intézkedése a javaslatnak g ez, miként a földmívelésügyi bizottság jelentésében is kifejezésre jutott, a hazai állattenyésztés érdekében bir kiváló jelentőséggel. És a törvényjavaslat 3. §-ában a földmívelésügyi bizottság által tett módosítással határozottan ki lett mondva, hogy ezeknek az erdőknek a legelő-erdők hivatását kell szolgálni ; ennélfogva nem lehet attól tartani, hogy ezek a birtokterületek tulajdonképeni rendeltetésüktől szigorúbb erdészeti szabályok alkalmazásával csak részben is elvonhatok legyenek, mert a módosításban foglalt határozott intézkedés értelmében sohasem lehet ezekben az erdőkben a főczél a faanyagok termelése, hanem csupán a talaj állandó termőképességének fentartására szükséges annyi élőfa növelése és állvatartása, mennyi annak a talajnak a lehető legjobb és legnagyobb fűtermés érdekében kívánatos jókarban való tartására s ezzel az arra állandó szolgalomként háruló legeltetési szükségletnek legkielégítőbb szolgálhatására szükséges. A törvényjavaslatnak első czímében s nevezetesen a?, annak 1. § a a) pontjában foglalt abból az intézkedésből kifolyólag, mely a kisés nagyközségek s a vagyonközségek erdeit, az ugyanezen szakasz b), c) és d) pontjaiban megjelölt erdők- és kopár területekkel együtt, kivétel nélkül és állandóan állami kezelés alá helyezi: a földmívelésügyi bizottság részéről szükségesnek ismertetett oly intézkedésnek is a felvétele, mely az általános szabály alól, abból a ezélból, hogy ne avatkozzék be az állam, a magánkezelés körébe ott, a hol az az országos közérdekből nem szükséges, kivételt enged meg. Ezt a bizottság úgy állapította meg, hogy a gazdasági kezelés ilyen kivételre alkalmas egységét legalább 5000 katasztrális hold terjedelemmel bíró erdő és kopár területek képezzék, melyek a földmívelésügyi miniszter által, ha különben a kellő biztosítékok megvannak, az állami kezelés alól kibocsáthatók legyenek. (Helyeslés.) Viszont azonban ezzel szemben nem volt az az intézkedés sem mellőzhető, hogy ha a kivétel alá vett erdők kezelése a czélszeríí erdőgazdasági követelményeknek nem felelne meg, a miniszter által azoknak az állam kezelésébe való átadása elrendelhető legyen, A törvényjavaslat rendelkezéseinek legjelentékenyebb részét tartalmazó 1. §-nak e) és f) pontjai alatt megjelölt s a törvényhatóságok, városok, egyházak, hitbizományok, részvénytársulatok stb. birtokában levő erdőknek állami kezelés alá való helyezése nem bir állandó tartóssággal, hanem csak feltételes esetekben áll be, s ezért mint időhatárhoz kötött és csak közérdekből beálló szükségesség esetében alkalmazandó intézkedés elfogadható. (Helyeslés jobb felől,) Nincs kétség abban, t. ház, hogy a törvényjavaslatnak előbb jelzett intézkedései értelmében
