Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

278. országos ülés 1SÍ>8. április 15-én, pénteken. 16 találom, a mi a t. miniszter úr indokolásában ki van emelve, hogy a lelkészkedö papság működése nemcsak az illető hivek vallási és erkölcsi életére nézve nagy, sőt döntő befolyással van, hanem hogy az állami életre is kiváló je lentö'séggel bir. Tehát az állam jól felfogott érdekében áll oda törekedni, hogy a lelkészkedö papság legalább a legnehezebb életgondoktól mentve legyen. Ez volt az oka annak is, hogy az illető felekezeti főhatóságok részéről kérvényekkel fordultak a magas kormányhoz, hogy nyújtson segélyt, hogy ez a nyomor legalább enyhíttessék. A jelen javaslatnak az az intencziója, hogy segítséget nyújtson épen a silányul dotált lelkészeknek. Ez a kormány részéről adott Ígéretnek beváltása, mert azt is tudjuk, hogy az új egyházpolitikai törvények hatása következte ben a lelkészkedö papság anyagi helyzete tete mesén károsult, (Helyeslés balfdől.) tehát kötelessége is a kormánynak ezen, a mennyire lehetséges, segíteni. De a mint én a javaslatnak jó intenczióját elismerem és helyesnek találom, egyúttal ki kell jelentenem, hogy jó szándékának megvalósítását a mint azt a javaslat kontemplálja, helyesnek nem találom és így a javaslatot el nem fogadhatom. Engedje meg a t. ház, hogy szavazatomat röviden és tárgyilagosan indokolhassam. (Halljuk 1 Halljuk!) Hallottuk a t. miniszter úrtól, hogy ne szóljunk az alapelvekről, gróf Apponyi Albert t. képviselő úr szintén opportnnisztikus szempontból bírálta a javaslatot. Megvallom, én ezt nem találom egészen helyesnek, mert maga a t. miniszter úr, úgy mint a t. előadó úr is épen a javaslat alapelveit emelték ki és különösen az indokolásban hangsúlyozva van, hogy milyen alapelveken alapszik ez a javaslat. Hangsúlyozva van egyebek közt, hogy a javaslatnak minden rendelkezése a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti jogegyenlőség és viszonosság nagy elvein nyugszanak. Én vizsgálván ezt az állítást, azt találtam, hogy ez nem felel meg a javaslat tartalmának. Mindjárt az 1. §. megczáfolja ezt az állítást. Mit találunk az 1. §-ban? Nem jog egyenlőséget és viszonosságot, hanem kivételes állapotot. Kiveszi az 1. §. a katholikus lelkészség jövedelmének a kiegészítését a törvényjavaslat diszpoziczióiból, az indokolás beszél arról, hogy a katholikus egyháznak külön közjogi állása, külön jogviszonya van az államhoz, hogy a katholikus kongnia rendezkedése külön jogalapon, külön törvényhozási intézkedés tárgyát kell képeznie. Én nem vagyok képes a jogegyenlőséget a különleges törvényhozási intézkedéssel összeegyeztetni. Azt tartom, hogy a jogegyenlőség és a különleges törvényhozási intézkedés két egymást kizáró, össze nem férhető KÉPVH. NAPLÓ. 1896 —1901. XV. KÖTET. fogalom, itt a jogegyenlőség és a viszonosság elvéről nem lehet beszélni. Ez a különféle törvénykezési elbánás a régi uralkodó államvallás idejéből hátramaradt reminiszczenczia, mely különben arra a korszakra is emlékeztet, a mikor a törvények és rendeletek megjelentek az ismert jellemző hozzátétellel: »Giltig für des ganze Reich, mit Ausnahme der Königreiehe Lombard und Venedig« stb. A javaslat azonban egy másik igen fontos alapelvet hoz fel, még pedig a nélkül, hogy az illető alaptörvényünket megemlítené: értem az 1848 : XX. törvényczikket »a vallás dolgában,« a melyben egy igen fontos, nagy irányelv van kimondva. Ez a törvény ma is érvényben van ; ha tehát ennek a törvénynek megmásításáról van szó, mégis azt véltem volna, hogy vagy a szövegben, vagy legalább a javaslat indokolásában legyen indokolva, miért tér el ez a javaslat az eddig törvényesen érvényben lévő más alapelvtől. Á javaslat tudniillik azt hangoztatja, hogy lelkészkedö papság fizetéséről gondoskodni mindenekelőtt az illeső hitfelekezetnek a feladata. Ez »a helyes álláspont«. EzzeJ szemben tudjuk, hogy az 1848 : XX. törvényczikknek 3. §-a azt írja elő, hogy »minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei a közálladalmi költségek által fedeztessenek«. Ezt a kettős álláspontot Szintén nem lehet egymással összeegyeztetni. Nincs szándékom a fölött vitatkozni, h< gy melyik álláspont a helyesebb s czélszertíbb; csak konstatálni akartam, hogy a jelen javaslat felhagyja, sőt el is itéli az 1848 : XX. törvényczikk álláspontját és pedig minden indokolás nélkül. Az is világos, hogy e javaslat és az 1848 : XX. törvényczikk között semmiféle összeköttetés nem létezik. De van ebben az 1848 : XX. törvényczikk 3. §-ában még egy másik intézkedés is, a melyben a kormánynak azt az utasítást adja, hogy az »illető hitfelekezetek meghallgatásával* készített részletes javaslatot terjeszszen a ház elé. Ennek az utasításnak nem tétetett elég, mert úgy tudom, hogy ezen javaslat elkészítésénél az illető hitfelekezeteket egészen mellőzték. Ha az illető hitfelekezetek meghallgatásával jött volna létre a javaslat, meg vagyok arról győződve, sokkal jobb és megfelelőbb munkálatot nyertünk volna, különösen egy főpontra nézve. E javaslatnak indokolása azt emeli ki, hogy a kormány a jövedelmi kiegészítés intézményszerü létesítése által korántsem kívánja a vallásfelekezetek autonóm jogkörét érinteni; másutt pedig azt olvassuk : Az államnak elsőrendű kötelessége mindent megtenni, a mit a saját hatáskörében a lelkészi intézmény emelésére és czélfelelőbb működésére nézve megtehet 4