Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

ifc 278. országos Illés 1898. április 15-én, pénteken. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszantartó, élénk éljenzés és helyeslés jobbfelöl.) Molnár Antal jegyző: Gróf Apponyi Albert. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! A miniszter úr beszédében foglalt azon felhívást, hogy a törvényjavaslat tárgyalásának alkalmából tartózkodjunk olyan elvi diskusszióknak a felidézésétől, a melyek a javaslat tárgyával szükségszerű összefüggésben nincsenek, én a magam részéről követni szándékozom. (Halljuk!) Tényleg igen bajos és reménytelen törekvésnek tartanám azt, ha valaki ennek a törvényjavaslatnak rendszerét és annak gondolatát bármely egyházpolitikai konezepcziónak egészébe vagy logikájába bele akarná illeszteni. Ez a javaslat — ég ezt nem szemrehányásképen mondom — tisztán opportimisztikus természetű, egy létező, égető bajt lát, annak iparkodik eleget tenni; hogy mely elméletbe illik bele a segítségnek ez a módja, melyikbe nem, azzal a javaslat szerzői nem sokat törődtek; én sem akarok ezzel törődni, mert mondom, előre reménytelen kísérletnek tartanám a javaslat rendszerének beleillesztését bármely általános konczepczióba; és hogy ez reménytelen kísérlet, arról engem meggyőz az az erőlködés erre a czélra, a melyet a különböző bizottsági jelentésekben és a miniszteri indokolásban láttam. És épen ezért, t. képviselőház, azzal sem szándékozom foglalkozni, hogy a katholikus egyház szűkölködő lelkészeinek érdekében tett intézkedés, illetőleg ennek az intézkedésnek eltérő és ideiglenes volta milyen szemponttal igazolható, mi értendő az alatt a kissé homályos és nagyon tág magyarázata kifejezés alatt, hogy ennek az egyháznak a különleges közjogi szituácziója teszi ezt indokolttá. Én a magam részéről úgy fogom fel a dolgot, hogy nem ennek az egyháznak a különleges közjogi helyzete, hanem inkább ennek az egyháznak a vagyoni helyzete az, a mely feleslegessé teszi, hogy az állam intézményesen és szervileg foglalkozzék a kongrua rendezésével, mert ez az egyház teljesen abban a helyzetben van, hogy ezt a feladatot a rendelkezésére álló eszközökkel a maga körében megoldja, és én csak azért nem szégyenlem azt, hogy bármely tekintetben az állami segítséget mégis igénybe veszi, mert nem ennek az egyháznak a tényezői egyedül felelősek azért, hogy az önsegélynek eszközét, az autonomikus szervezetet még eddig nem tudtuk elérni. (Úgy van! a baloldalon.) Veszem tehát a törvényjavaslatot a maga czéljaival, intézkedéseivel ridegen, minden elvi háttértől eltekintve azokban a keretekben, a melyekben mozog, a mely czéloknak kereteit ez a törvényjavaslat maga elé tűzi, tudniillik, hogy a Magyarországon működő bevett egyházaknak egyik legégetőbb sebét orvosolja, a szegény lelkészeknek valóban sajnálatra méltó és az egyházi életre nyomasztóan ható szűkölködő helyzetét. T. képviselőház! Az sem lehet ennél a törvényjavaslatnál szándékom, és távol áll tőlem, hogy ennek megítélésénél vagy tárgyalásánál bármely politikai motívum, vagy az vezéreljen engem, hogy a kormánynak kellemetlenséget okozzak. Én tisztán azt nézem, hogy vájjon ennek a törvényjavaslatnak az intézkedései a kitűzött czélt a lehető leghelyesebben, legméltányosabban érik-e el, vagy nem lehetne-e ugyanazt a czélt helyesebb alapokon, helyesebb szervezetben, helyesebben megválasztott eszközökkel elérni; és kérem a t. házat, és annak minden oldalát, hogy erre vonatkozó észrevételeimet annak az objektivitásnak a szellemében méltóztassanak meghallgatni és méltányolni, a mely objektivitás szelleme vezet engem észrevételeimnek megtételénél. (Helyeslés. Halljuk!) Én tehát, ismétlem, a javaslat czéljával egyetértek, mert daczára az állam súlyos anyagi helyzetének, látom és érzem — annál inkább látom és érzem, mert előre láttam és az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása alkalmával előre is megmondottam — hogy különösen a szegényebb egyházak fel segélyezése, a szegény lelkészi állások anyagi támogatása, feltétlenül szükségessé fog válni; de a javaslatnak intézkedéseivel szemben néhány észrevételem van, a melyeknek nagy súlyt tulajdonítok, és a melyeknek figyelembe vétele mellett, azt hiszem, a javaslatot akkép lehetne átdolgozni, hogy igen sok sérelemnek elestével a czélt jobban és az államnak semmivel sem nagyobb megterhéltetésével lehetne megközelíteni. Első kifogásom az, hogy nem tartom helyesnek a lelkészi állásoknak azt a kettős kategóriáját, a melyet a javaslat felemlít — hogy röviden fejezzem ki magamat — a qnalifikált és nem qnalifikált lelkészek támogatásával. (Úgy van! balfelöl.) Semminemű állami szempontot sem tudok, a mely engem a nem qualifikált lelkészek állami támogatására rábírhatna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mi lehet a ratio íegis? Miért akarja az állam támogatásában részesíteni a lelkészeket? Mert az állam nem tekinti saját czélja szempontjából közömbösnek annak az erkölcsi és kulturális missziónak teljesítését, a mely a lelkészek kezeibe van lerakva. De bocsánatot kérek, azok a lelkészek, a kik a törvényjavaslat 4. §-ában megjelölt, vagy annak megfelelő qualifikáczióvaí nem birnak; a kik a képzettségnek azon a nívóján nem állanak, a melyet, jobb mérték hiányában, egy bizonyos értelmi