Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

278. országos ülés 1898. április 15-én, pénteken. Ifp keret, az a tartalom, a melylyel fel van ruházva ez a törvényjavaslat, önmagában indokoja, hogy miért nyújtottam be egy törvényjavaslatot és nem különböző törvényjavaslatokat, és továbbá hogy miéit vannak egyenlő szabályok alá foglalva a bevett vallásfelekezetek lelkészei valláskülönbség nélkül. T. ház! Én magam fejtettem ki számtalanszor itt a házban, hogy a bevett vallásfelekezetek különböző történeti fejlődések ei edményei levén, azok megannyi különböző egyedek: az egyik tágabb, a másik szorosabb szállal van az állammal összekötve, az egyik felekezetnél a legfőbb kegyúri joga az államnak csúcsosodik ki, a másiknál csak a felügyeleti jog összekötő kapcsa van, az egyiknek hierarchicus, a másiknak demokratikus szervezete vau és így tovább. Tehát nem mondtam sohasem azt, hogy minden egyes viszonylatban nyersen, egyenlő elvek sze rint kell az állam és egyházak közötti viszony kérdését megoldani. Ha az állam és egyes egyházak között az összes viszonyok szabályozásáról kellett volna törvényjavaslatot előterjeszteni, akkor az semmi esetre sem volna az összes egyházakra nyersen, egyenlő elvek szerint alkotva, mert csak egyenlő viszonyokra lehet ugyanazon elveket alkalmazni, egyenlőtlen viszonyokra ugyanazon elveket alkalmazni a legnagyobb igazságtalanság lenne. Épen azért, t. ház, ha oly dologról lett volna szó, mely egészen különbözően bírálandó meg az egyes vallásfekezeteknél, akkor is indokoltnak látnám azt, hogy akár külön törvényjavaslatokkal, akár egy törvényjavaslattal különböző elvek alapján intézkedjünk. De itt miről van szó? Itt a létminimumról van szó. Arról, hogy ha valaki bizonyos qualifikáczió mellett betölt egy papi állást, ott nem lehet különbséget tenni a vallásfelekezetek közt, ott csak egy különbséget ismerek el, s ez a qualifikáczió kérdése. (Helyeslés jobbfelól.) Ha valakinek nagyobb vagy kisebb qualifikácziója van — alaki qualifikácziót értek — úgy meg kell tenui a létminimum határa tekintetében a disztinkcziót, a mint a törvény meg is teszi. De azt nem ismerem el, hogy a bevett vallásfelekezetekre nézve e tekintetben kategóriákat lehetne felállítani. Ezért nem is nyújtottam be olyan javaslatot, mely különböző elvek szerint szabályozná e kérdést Vagy tán a kiegészítés elfogadásával járó következmények legyenek az egyes felekezetekre nézve különbözők? Ha elfogadja a vallásfelekezet a jövedelem kiegészítését, különbözők legyenek ennek a következményei az egyes felekezeteknél? Az egyedüli igazság szerintem az, hogy ugyanazon premisszának ugyanazok legyenek a következményei is, és hogy a ki egyenlő feltételek mellett kap, attól egyenlő feltételek mellett el is legyen vonható, a mit kapott. Szerencsétlen konczepczió volna az a javaslat, mely e részben az egyik felekezetnek több jogot adna, mint a másiknak, az egyiket Iiazafäatlanaak stigmatizálná, a másikat nem. Az ily rendszer nagy elkeseredést szült volna és méltán mondhatták volna, hogy a magyar állam különböző mértékkel mér ott, a hol az egyenlőség és viszonososág elvei szerint egyenlő mértékkel kell mérni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Bármily vallásfelekezetíí is az a lelkész, ha az állam alkotmánya — szószerint idézem a törvényt — nemzeti jellege, egysége, különállása, vagy területi épsége, az állami nyelvnek törvényben meghatározott alkalmazása ellen cselekvényekben nyilvánuló magatartást tanúsít: egyenlő eszközökkel kell ellene eljárni, akár római katholikus, akár protestáns, akár izraelita. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez az igazság követelménye. Ezzel nem sértünk egyetlen felekezetet sem, nem juttatunk szubordináczióba egy felekezetet sem a másikkal szemben, mert kötelességet megszegő lelkész esetleg minden felekezetnél lehet. Ezeket az elveket szigorú következetességgel vittem keresztül minden felekezetre nézve. A római katholikusokra nézve csakideiglenesen intézkedik az í. §., mégis kiterjesztette rájuk is az egész jogvédelmet, melyet a többi felekezeteknek nyújt. Szóval a kormány a katholikus lelkésztől sem vonhatja el a jövedelmi kiegészítést előzetes fegyelmi eljárás nélkül és ily kormány-intézkedés ellen a katholikus lelkész is kereshet bírói védelmet. Viszont természetes, hogy rá nézve is érvényesülniük kell mindazon felügyeleti szempontoknak, melyek érvényesülnek más bevett felekezeteknél, mert ez már határozottan az egyenjogúság követelménnyé. A kormány iparkodott elejét venni e törvényjavaslatnál minden féreértésnek, mely annak benyújtása alkalmával keletkezett; iparkodott lehetőleg minden irányban megnyugtatni, mert a törvénynek az a czélja, hogy a legégetőbb bajokon segítsen és hogy ezzel az illető érdekkörökben kellő megnyugvást keltsen. Gondolom, senki sem vonja kétségbe, hoj,ry a kormány úgy a politikai, mint a pénzügyi méltányosság legszélsőbb határáig elment, természetesen az Ham jogos érdekeinek megvédése mellett. T. ház! Röviden foglalkoznom kell az említett félreértésekkel. Az egyik például az volt, mintha az állam e törvényjavaslattal eleget akart volna tenni minden kötelezettségének és így mindazok a különböző segélyek, melyek különböző czímek alatt fel vannak véve a budgetben, elesnének, egy szóval, mintha ez lenne a végkielégítés az egyházaknak. Ez soha a törvényjavaslat intencziójában nem volt és valamint senkinek nem jutott eszébe az 1883 : XXX., to-