Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

278. országos ttlós 1898. április 15-én, pénteken. lel szabadságot, mégis szorgosan keresi az állam a közös érintkező pontokat és nem zárkózik el az egyes bevett vallásfelekezetek anyagi küzdelmei elő], hanem igyekszik jobbját nyújtani azoknak, Azt hiszem, megnyugvással veszi a t. ház azt, ba az állam minden ereje és tehetsége sze­rint épen a legégetőbb bajon akar segíteni, és úgyszólván a létért való küzdelemben harezoló lelkészi karnak segítséget akar nyújtani. Én tisztában vagyok azzal, hogy a rende­zés módjára nézve eltérők lehetnek köztünk a vélemények, sőt vannak is eltérő véleményeink, de viszont tisztában vagyok azzal is, hogy a czél közössége, az az egyetértő nemes ezél, hogy a lelkészi karon segítsünk, közös egyet­értő czélja mindnyájunknak. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) A mai államban a támogatás, a rendezés módjára nézve többféle rendszert követhetünk. Hogy minél tisztábban és átlátszóbban állítsam a t. ház elé a kérdést, én valamennyi rendszert két alapelvre vezetek vissza és azt mondom, hogy a mai államban követhető rendszerek két alapelvnek folyományai. Az egyik alapelv az, a midőn az állami támogatás valóságos fizetés, azaz az állam nyújtja a lelkésznek az egész ellátást, például lehet itt hivatkozni Franczia­országra vagy Belgiumra. A másik rendszer az, a mikor a lelkészi jövedelem főalkatrészét az egyház, illetőleg a hívek nyújtják s az állam akkor kisegítőleg és támogatólag lép közbe ott, a hol az egyház, illetőleg a hívek a kellő jövedelmi forrással nem rendelkeznek és túlterheltetés nélkül ezt fedezni nem is lennének képesek. Az első rendszer valóban államhivatalnokká teszi a lelkészt és a hol létrejött ez a rendszer, ott nagy konvulziókkal, nagy fel forgatásokkal járt. Én azt mondom, hogy nem ugyan merev elvi logikai folyománya, de történeti valószínű­sége, mert a történeti tanúság e mellett szól, hogy ez a rendszer a szekularizáczióval és min­den egyházi vagyon konfiskácziójával karöltve járó rendszer. Ez a rendszer nem ennek a törvényjavas­latnak a rendszere éB én ilyen rendszert a magam részéről nem is képviselnék, Hogy miért nem, azt legyen szabad igen röviden kifejtenem. (Hall­juk! Halljuk!) A mi újabb törvénytárunkban — most a régi törvényekre nem akarok reflektálni, indo­kolásomban felhoztam régebbi törvényeket is — két törvény rendelkezik e tekintetben. Az egyik az 1848 : XIII. törvényezikk 2. §-a, a mely azt mondja: »Mennyiben a tized megszüntetése a kisebb rendű' papság némely tagjainak jövedelmeit is érdekli, s e tekintetből azoknak ellátásáról gon­doskodni minden esetben szükséges leend, ő Fel­sége egyszersmind a kisebb rendű bármely vallás­felekezeten lévő papságnak illő ellátása iránt általánosan is, magyar minisztériuma által rész­letes törvényjavaslatot fog az ország Rendéinek előterjeszteni.« Ez az a törvény, a melyre ritkábban szok­tak hivatkozni. (Közbekiáltás balfelöl: tíz csak a katholikusokra vonatkozik!) Ez nemcsak a katholikusokra vonatkozik, ez minden vallásfelekeze're szól. Azután ott van az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-a, mely így szól : »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek s ez elvnek részletes alkalmazá­sával a minisztérium az illető hitfelekezetek meg­hallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni.« A most felolvasott 1848 : XX. törvényezikk 3. §-ának betűszerinti végrehajtása teljes állami lelkészi fizetés volna. Azt mondja ugyanis, hogy az összes állami és iskolai szükségleteket az álladalonmak kell fedeznie. Ez nemcsak az állam pénzügyi erejét múlná felül, de oly végzetes küzdelembe sodorná az országot, hogy minden hazájához és egyházához hű fia ennek az ország­nak, megkímélve akarja látni hazáját és egy­házát azoktól a konvulzióktól, a melyekkel ez járna. Egyébiránt ne méltóztassanak a legcseké­lyebb csalódásban sem lenni abban a tekintetben, hogy ennek betűszerinti végrehajtása esetében a harcz romjai közt ki iszva, megbénulva ott feküdnék az autonómia is. Radó Kálmán: Nem is kívánja senki! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Nekem nincs kétségem az iránt, hogy a nemzet nagy közvéleménye csak helyesli azt, ha az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-ának betűszerinti végrehajtása nincs ezen törvényjavaslatban. Helyesen szólt közbe Radó Kálmán képviselő úr, hogy ezt senki sem kí­vánja, mert maguk a segélyre leginkább reá szorult felekezetek sem kérték az 1848 : XX. törvényc/ikk 3. §-ának betűszerint való végre­hajtását ; nem kívánták, hogy az állam fedezze a vallásfelekezetek összes iskolai és egyházi szükségleteit. A magyar törvényhozás egyébiránt 1848 óta következetesen egy másik rendszert követ a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségleteinek fedezésében és ez a segélyezés rendszere. 1868-tól kezdve évenként bizonyos összeget vesz fel a budgetbe a bevert vallásfelekezetek számára; méltóztassanak figye­lembe venni, hogy 1868 óta 15 milliónál többet adott a magyar állam valláskülönbség nélkül a bevett vallásfelekezeteknek, de csak segítés,

Next

/
Oldalképek
Tartalom