Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-284
284. országos Ölés 1898. április 22-én, pénteken. 165 dolog, hogy mikor az egyházpolitikai törvények 25 esztendősek lesznek és a papok többé az anyakönyvi jövedelmet meg nem kaphatják, akkor a nagy egyházaknak a papjai fizetésüknek egy harmadától elesnek. Van szerencsém ismerni, hogy milyen jövedelmet hoz a nagy egyházakban az anyakönyvi stóla; bizony egy 10.000 lelkes ekklézsiában meghoz egy 500—600 forintot, egy 15.000 lelkesbm 800-900 forintot, egy 20.000 lelkesben 1500—2000 forintot és arra nem gondol senki, hogy ez a fizetésrészlet egyszer csak úgy magától kámforrá válik és azt nem fogja semmi pótolni. Ezért mondom, hogy a törvényjavaslat nem igazságos, nem ad a papoknak semmit, sőt inkább most meglevő fizetésüknek nem önhibájuk miatt való apadást sem igyekszik mással pótolni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es azután mire való megint a törvényjavaslatban az a nevetséges ötlet és intézkedés, hogy azt a nyomorult hatszáz forintos minimumot is csak évek hosszú során át akarja nyolczszáz forintra kiegészíteni? Talán azt akarja a miniszter úr megtudni, hogy az, a ki majd 1899-ben hatszáz forintos fizetéskiegészítésben részesül, hogy viseli magát a következő választások alkalmával (Derültség a szélső haloldalon.) 8 attól teszi függővé majd lassankint a fizetésemelést, hogy vájjon megkaphatja-e az a nyolczszáz forintot ? Hát, t. képviselőház, nem vagyok túlságosan rosszhiszemű ember, hanem, a mint mondottam, a gyakorlati élet tapasztalati igazságával világosítom meg ezt a kérdést, ezek pedig azt diktálják nekem, hogy igenis, ezzel meg fogják nyűgözni azoknak a szegényebbsorsú papoknak politikai szabad véleménynyilvánítását. (Ügy van! a szélső haloldalon. Wlassics Gyula vallásés közoktatásügyi miniszter tagadólag int.) Ez már kétségtelen, jobban tudom én azt mint a miniszter úr, mert én ott forgok közöttük és ismerem őket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Némelyek kicsinyléssel beszéltek a mi autonómiánkról ; és — risum teneatis — Mezei Mór mondja azt nekünk protestánsoknak, hogy ő ebben a törvényjavaslatban az autonómiát nem látja megsértve; Mezei Mór, a ki az autonómiának, pláne a protestáns autonómiának csak hirét hallotta, mint a hajdú a harangöntésnek. Hiszen még ha valaki érti is annak a jogi értelmét és tudja azt definiálni, a definiczióból nem lehet azt teljesen megérteni, érezni kell azt, a gyakorlati életben kell azt érezni; mi ott érezzük, ennélfogva visszautasítom az olyan Mezei Mór-féle nagy jogtudósoknak az autonómiáról hozzánk intézett oktatásait. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon,) T. ház! Többen a vita folyamán úgy emlékeztek meg Tisza Kálmánról, mint a kálvinista egyház pápájáról. Erre nézve is tartozom egynéhány megjegyzéssel. (Halljuk!) Első megjegyzésem az, hogy a kiknek pápájuk van, érjék be vele és gyönyörködjenek benne; (Derültség a szélső báloldalon.) a kiknek pedig nincs, azoknak ne igyekezzenek még csak tréfából se pápát feltolni, pláne ilyen pápát, mint Tisza Kálmán! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen én tudom, hogy mivel tartozom a tisztes kornak, (Egy hang jobbfel'ól: Úgy látszik, hogy nem!) mert hiszen igen sokszor prédikál 1 am, és hangsúlyoztam már, hogy »a vén ember előtt fölkelj és a vén ember orczáját megbecsüld*. De az iránta való tiszteletet nem azon szempontból mérlegelem, mintha 15 esztendei kormányzása alatt 15 esztendei áldatlan munkájával a kálvinistaságra valami nagy dicsőséget hozott volna, (Derültség a szélső haloldalon.) hanem én az öreg embert mérlegelem a maga érdemei szerint. Már most, ha Tisza Kálmánt, a ki e törvényjavaslat tárgyalásakor szintén fölszólalt, nagy tiszteletben kellene részesíteni, akkor először is rettenetes, de méltó vádat kellene elébe tárni: hogy ha ő oly jó akarattal van a protestáns papság iránt és ha ö nem utasítja vissza a »kálvinista pápa« czímet, hanem igazi nagy érdemekre hivatkozik és nagyon tiszteletre méltó világi egyházfőnek tartja magát: akkor miért mulasztotta el í 5 esztendei áldatlan munkája alatt az 1848 : XX. törvényczikket érvénybe léptetni? (Úgy van! Úgy van! a széhö baloldalon.) Miért mulasztotta el legalább ezt a nevetséges törvényjavaslatot is előbb előterjeszteni, hogy azon szegény éhező papoknak a szájába legalább valami mézes madzagot juttatott volna? T. ház! És Tisza Kálmán t. képviselő úr lenne a mi pápánk? (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen tudja azt mindenki, hogy mi a tiszántúli szuperintendencziában úgy elbuktattuk, hogy olyat esett, mint egy öreg korhadt fa; (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) hogy az egyházkerületi főgondnokválasztáskor szánalmasan csekély szavazatot kapott egy m&*, nagyérdemű, Istenben boldogult világi férfiúval szemben. T. ház! Világos dolog, hogy mikor a pro testáns papság érdemeiről beszélünk, egy pillanatra sem szabad felednünk, hogy ha van valami érdemük és szolgálataiknak van valami értéke, ezt annak tulajdoníthatják, hogy lelkes, vallásos, buzgó férfiak álltak mindig hátúk mögött; támogatták őket és az egyszerű papság tekintélyét emelték. A világi férfiaknak tehát tisztesség adassék, de nem az olyannak, a ki kötelességeit elmulasztván, később, a mikor eszméletre tér, kiáll ilyen nevetséges kis javaslattal és akkor úgy tünteti fel a dolgot, mintha ez valami nagy