Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-284

| gQ 284. országos ülés 1898. április 22-én, pénteken. brevi manu ki fog osztatni a kongrua-kiegészítés. Ezen eljárási módozatban sem látok semmiféle paritást. (Úgy van! bal-felől.) Sokan megemlékeztek már azon visszásságokról, melyek azon eljárásban rejlenek, hogy a gavallér községek, a melyek lelkészeikről már eddig is jól gondoskodtak, nem kapnak segélyt, viszont segélyt kapnak a szűkmarkú községek : de erről most nem szólok többet. Azután visszáság és nagy következményekkel járhat, — már előre fél a pénzügyi bizottság is ettől, mert azt mondja jelentésében, hogy jelentékeny és előreláthatólag évenkint emelkedő terhet hárít ez a javaslat az államkincstárra, — hogy a felekezetek le is szállíthatják lelkészük fizetését, a miniszter e leszállítást elfogadhatja s megfelelőleg felemelheti a kongrua kiegészítését. Ekként igen nagy hatalmat adunk a miniszter kezébe, melylyel sok visszaélés történhetik és ezt jól meg kell gondolni, mert a miniszteri elfogadás, beleegyezés, vagy pedig annak megtagadása pártpolitikai tekintetek és érdekek etőmozdítására nagyon könnyen felhasználható és önként kinálkozó alkalom, de meg vagyok győződve, hogy bőségesen fel is fogják azt használni (Úgy van! Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) Én a vita folyamán tisztelettel tudomásul vettem azon protestáns uraknak tiltakozását, a kik azt mondották, hogy ez a javaslat nem fizetés, vagy viszonzás azért a magatartásáért, a melylyel ők az egyházpolitikát támogatták. Hogy mennyiben folytak be az egyházpolitikai törvények hozatalakor a protestánsok magatartására a kormány Ígéretei, azt nem tudom, de azt konstatálhatom, hogy ilyen Ígéretek történtek, mert olvassuk csak el a miniszter úr indokolását, ez mindjárt azzal az Ígérettel kezdődik, s azt mondja: úgy a jelen, mint a megelőző kormány az egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával ismételten Ígéretet tett arra nézve, hogy a törvén} esen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek nyomasztó anyagi helyzetén segíteni fog. Ezen kijelentésnek beváltását czélozza a jelen törvényjavaslat. Én nem látom át, hogy valami különös gyanúsítás volna abban, ha valaki azt mondja, hogy ez beváltása azoknak az Ígéreteknek, s hogy valami összefüggés van a protestánsok magatartása és ezen törvényjavaslat között. Ezt én egyébként akarom vitatni és fejtegetni, ámbár a legutóbbi napokban hírlapokban olvastam hasonló fejtegetéseket, csak konstatálom, hogy akkor a kormány tett bizonyos ígéreteket a protestánsok kongruájára, valamint például arra nézve is, hogy a megváltozott egyházpolitikai helyzet miatt a katholikusok is meg kapják az autonómiát. Ebből az Ígéretből mi lesz? Madarász József: Nesze semmi, fogd meg jól! (Derültség. Úgy van! Ügy van! hal felöl.) Páder Rezső Nekünk is megadták az ígéretet és ennek a teljesítését követeljük. Azt látjuk-e, hogy ezen Ígéret teljesítésére komoly szándéka van a kormánynak, vagy hogy annak teljesítését elősegíti? Hiszen a ki olvasta a kultuszminiszter úrnak a memorandumát, az tisztában lehet azzal, hogy itt a katholikusokkal rút játékot (íznek. (Igaz! Úgy van! a halóidal hátsó padjain.) A mint látjuk az autonómiának ezégére alatt tulajdonképen be akarják czikkelyezni a katholikusok jogainak hosszú idők visszaélései folytán történt elkobzását; és permanensekké akarják tenni azon sérelmeket, melyeket a katholikus egyháznak — illetéktelen minisztertanácsi beavatkozás mellett — történt főpapi kinevezésekkel, katholikus alapjaink illetéktelen kezelésével, iskoláinknak majdnem teljes elkobzásával eddigelé okoztak. A legkevesebb, a mit én kívánnék, az volna, hogy az Ígéretek beváltására egy junktim létesíttessék, nehogy az egyik fél hamarosan mindent megkapjon, a másik fél pedig tulajdonképen kijátszassék. Eltekintve az előbb említett általános felfogásomtól a kongnia rendezésére nézve, a mely felfogásom ezen javaslatnak elvetésére indít, még különös okaim is vannak nevezetesen, hogy nem iátok itt sem paritást, sem igazi rendezést, hanem inkább azt veszem észre, hogy ezt az egész tervet felületesen csinálták; hogy a felekezeteknél nagy mértékben meg lesz a félreértés, az adózás miatt a viszály és versengés, ott lesz az állami omnipotencziának kiterjesztése a felekezetek autono miája fölé és látom pénzügyi tekintetben a nagy homályt, a mely az egész javaslatot, de különösen annak első szakaszát valóságos rebuszszá teszi. S miután a törvényhozásnak nem feladata rebuszok fejtegetésével foglalkozni, én a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a hálóidat hátsó padjain.) Rakovszky István jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Senkisem veheti rossz néven, hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben a vita egy hét óta tart; ellenkezőleg azt lehetne rossz néven venni, ha az a hazafiságáról sokszor emlegetett és dicsért, szolgálatairól híres protestáns papság, a mely ebben a törvényjavaslatban érdekelve van, nem érdemelte volna meg azt a figyelmet, hogy itt a törvényhozás házában a protestánsok különbség nélkül, a világiakat is ideértve, ilyen figyelemben ne részesíttessenek. Én mint annak a papi testületnek egyik tagja, a mely ebben a törvényjavaslatban érdekelve van, kötelességemnek tartom a vita vége felé a gyakorlati élet tapasztalataiból vett igazságokkal világosságot