Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

283. országos ülés !S;t8. április 21-én, csütörtökön. 139 koztak a kérdéssel, csak egyetlen egy, a ki meg ne volna győződve arról, hogy 30 éven keresztül Magyarország csak a fogyasztási adóknál és a vámvisszatérítéseknél, mint ez számszerű adatokkal kimutatható, évenkint milliókkal, 8— 9— 10—14 millió forinttal károsíttatott meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon természetes tehát, hogy az nem közömbös reánk nézve, habár mi elvileg Magyarország önállósága mellett vagyunk is, hogy ha már a kiegyezés közösügyes alapon megköttetik, mi foglaltatik a kiegyezési javaslatokban. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha ez úgy van, pedig úgy van a mint mondtam, ukkor azt hiszem, legkevesebb, a mit a t. háztól megkívánhatunk, a mit a nemzet a képviselőháztól megkövetelhet, az, hogy e törvényjavaslatok a legszigorúbb bírálat tárgyává tétessenek, (Helyeslés. Úgy van! a seäső baloldalon.) hogy minden egyes képviselő tudja, minő terhet ró a kiegyezés az országra, vájjon jogosak-e azok, helyesek, megfelelők-e azok, vájjon nincsen-e az ország csak úgy, mint 30 éven keresztül, megkárosítva milliókkal. Hogy pedig ez megtörténhessék, hogy minden egyes képviselő megismerhesse a kiegyezési javaslatokban foglaltakat, csak űgy lehetséges, ha ezen javaslatok, nem mint a t. miniszter úr indítványozta, csupán a közgazdasági és a pénzügyi bizottságokhoz fognak utasíttatni, hanem az osztályokhoz is. Mikor a képviselőház megalakul, napokig foly itt az osztályok szervezése. Hát mire valók az osztályok? A házszabály szerint a törvényjavaslatok az osztályokhoz és esetleg a bizottságokhoz is utasítandók ; tehát az osztályokat csak kivételesen kisebb fontosságú ügyeknél lehet mellőzni. Már pedig e törvényjavaslatnál fontosabbat nem képzelhetek. Ha tehát önök komolyan fogják fel hivatásukat s azt akarják, hogy a képviselő lelke meggyőződése szerint járhasson el és nem a pártfegyelem által lebilincselve : akkor e törvényjavaslatokat is az osztályokhoz kell utasítaniok, hanem azokon kivííl a közgazdasági és pénzügyi bizottsághoz is, sőt az igazságügyihez is. Mert ki tagadhatja, hogy e javaslatokban nagyon fontos közjogi és jogi kérdések iá előfordulnak, melyek felett csak a jogügyi bizottság mondhat tüzetes szakvéleményt? Kérem tehát, méltóztassék e javaslatokat előbb az osztályokhoz, aztán pedig a közgazdasági, pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz utasítani. Kubinyi Gézaí Névszerintit akarnak ? Olay Lajos : Úgy látszik t. barátom csakugyan komédiának fogja fel e dolgot. (Helyeslés a szélsőbalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Már tegnap nyilatkoztam e kérdésben s azért ma hosszabb ismétlésbe bocsátkozni nem szándékozom. Csak kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatokat Olay Lajos képviselő úr indítványa mellőzésével a tegnap a kereskedelemügyi mi liszter úr által javasolt módon utasítani a bizottságokhoz. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Pichler Győző: T. ház! Néhány hónapja hosszabb vita folyt itt arról, hogy a provizóriumról szóló törvényjavaslatok előzetes tárgyalásra az osztályokhoz utaltassanak. E vita eredménye biztosít engem arról, hogy teljesen meddő újra hangoztatnom az osztályok szükségességét. Ezért ebbe nem is bocsátkozom. Felszólalásom czéíja csak az, hogy Olay Lajos t. képviselőtársam indítványát támogatva, én is kérjem, hogy a benyújtott javaslatokat az osztályokhoz és azután a pénzügyi és gazdasági bizottságokon kivííl, melyeket maga a miniszter úr is javasol, az igazságügyi bizottságokhoz is méltóztassék utasítani. Tudom, mily nagyfontosságú törvényjavaslatok ezek. Nem akarok frivol lenni, midőn az immár két év óta lefolyt események után e javaslatok benyújtásakor azzal jelzem a helyzetet, hogy már elérkeztünk a komédia végéhez. (FelMáltások jobbról: Most kezdődik! Zaj.) Elnök : Kérek csendet. Pichler Győző: Mert nemcsak mi, hanem a többséget képező párt legnagyobb része is, mindenki, a ki komolyan foglalkozik az osztrák viszonyokkal és a mienkkel és a ki fenn akarja tartani a törvények tiszteletét, kivált azok, a kik Deák Ferencz programmját vallják politikai meggyőződésük alapjának, tisztában vannak azzal, hogy e javaslatok benyújtása végső felvonása egy komédiának, melyet már két év óta játszunk. Meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök úr épugy osztozik meggyőződésemben, minta kormánypárt legnagyobb része, hogy a most benyújtott törvényjavaslatokból soha törvény nem lesz, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az ausztriai viszonyok úgy alakultak, hogy azokból — legalább a mi alkotmányos viszonyaink között — törvény nem lehet. Megengedem, hogy a miniszterelnök úr kényszerhelyzetből nyújtotta be ezeket a javaslatokat, daczára annak, hogy tudja, hogy azokból nem lesz semmi, de a képviselőház bizottságát is megóvhatnánk attól, hogy teljesen meddő munkát végezzen, ha előzetesen arra használják fel azt az időt, a míg elvár a t. miniszterelnök úr e törvényjavaslatok viszszavonására, hogy azokat utasítsuk az osztályokhoz s ott minden ember meggyőződést merítsen egyrészt arról, hogy azokban jogos érdekeink nincsenek kielégítve, másrészt arról, hogy mindazok az állítások, melyek jelenleg az osz'rák parlamentben ellenünk zúdíttattak, aljas rágalmak csupán. 18»