Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-282
282. országos ülés 1898. április 20-án, gserdáii. |gj vagyunk. Tudniillik mikor minekünk a termésünk annyi, hogy többé nem vihetünk ki, hanem bevitelre szorulunk, mihelyt ez bebizonyul, még pedig ha egy napon bizonyulna be, akkor a gabona ára a tőzsdén 5 forinttal emelkednék. Az a föld míves-osztály és a nagybirtokosok legnagyobb része, a ki eladta tehát előre a búzáját, csalódott és arra ébredt, hogy nem birta szállítani az eladott mennyiséget. A tőzsdén már akkor, midőn szállítani kellett, 12 forinttal jegyezték a búzát. Természetes dolog, hogy a ki eladott búzát, az tartozik azt szállítani, és a ki nem birta szállítani, azon joggal meg lehet venni, vagyis tőle követelni, hogy kötelezettségének eleget tegyen, hogy már most fizesse meg a szállítandó búza különbözetét. A gazdaközönség nem birt szállítani. Ennek következménye az volt, hogy főleg a tiszamenti vár* megyében, főleg a búzatermő vidéken a múlt év folytán tetemesen el vannak adósodva az emberek, mint a múlt években. Csak nézze meg a t. miniszter úr a telekkönyveket ezrével lettek telekkönyvezve ezen búzakttlöubözeti differencziákbóí eredő adósságok. Ez évben eddig még előre nem sokat adtak el a kisgazdák, mert nem hiteleztek neki a kereskedők, mivel elég hibásan a tisztességes kereskedőknek ezen üzleteit is több bíróság uzsorának qualifikálta, holott nem volt az. Tény az, hogy az előre eladó kisgazdák azáltal, hogy előre eladták termésüket és az a mennyiség nem termett, ezáltal játsztak a tőzsdén, a mennyiben a differencziákat kellett fizetniök és pedig a ki eladta 6 forintért a gabonáját, a gabona ára pedig emelkedett 12 forintra, ő játszott a börzén; nem játszott volna, ha termett volna elég, mert akkor természetben szállította volna. Tehát azt a gabonát, a melyet nem birt szállítani, azt neki meg kellett vennie, vagy pedig megfizetnie a különbözetet és egy börzejátékossá lett az egész magyar termelő' közönség, de megjegyzendő oly játékossá, a ki csak veszthetett és nem nyerhetett. Ennek nagyon fontos oka van, hogy miért bocsátottam ezt előre. Mert Sokkal nagyobb veszedelmet látok az idei terméskilátások következtében, mint tavaly- Ma jelent meg a földmívelésügyi miniszter úrnak a mezőgazdaságra vonatkozó és a vetések állását feltüntető jelentése ; az egész hat sornyi tartalommal. És pedig szól ez ilyenképen (olvassa) : »Az erdélyi részeken és a Tisza-Maros szögén a gabuavetések még mindig gyöngén állnak, elannyira, hogy ezeken a vidékeken a rosszabbul fejlődött vetéseket néhol ki is szántották. Mindennek ellenére — országos átlagban beszélve — a bázavetéseket kielégítő minőségtíeknek lehet jelezni.* Ez vonatkozik a búzára, azután jön a zab, tengeri és egyéb tavaszi vetésekről szóló jelentés. Engedjék meg nekem, hogy egy kérdést intézzek a t. ház tagjaihoz: vájjon ezen jeleetésből mit méltóztatnak következtetni? Lehet nekünk nagyon jó termésünk, vagy pedig középtermésünk, vagy pedig a helyzet olyan lesz-e, hogy a középtermésen aluli lesz a legjobb esetben is ? Majd megfelelek én erre a t. képviselő urak nevében is. Ez a jelentós bizonyos mértékig bátorító. Az a kisgazda, a ki ma senkibe sem bízik, mégis legjobban bízik a hivatalos kimutatásban, mert azt kell hinnie, hogy ott senkinek sincs érdeke, jobb vagy rosszabb színben feltüntetni a kilátásokat. Pedig rám ez a jelentés azt az impressziót teszi, hogy túlságosan kedvező, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajnos, hogy az én nézetem szerint így van, de ily időkben a legnagyobb őszinteséget kell nemcsak kívánni, hanem követelni. Mert ha a kormánynak akár valami pénzügyi trauzakczió miatt, akár kormányzati szempontból bizonyos érdeke volna, hogy kedvezőbb színben tüntesse fel a termést, ez tisztán a magyar föJdmívelő-osztály kárára történnék. Bebizonyítom, miért. Ma 10 forint az őszi búza ára, főleg az utolsó napokban meglehetősen emelkedvén. Ez az emelkedés azért van, mert a tőzsdének jó az érzéke és jól van értesülve; nem ad el, inkább vesz és ezáltal részben hozzájárul az őszi terminusi búza emelkedéséhez. A gazda olvassa ezt a jelentést és gondolja magában: hiszen 10 forint gyönyörű ár, ezelőtt két évvel erről nem is álmodtunk! A kiállítási évben kongreszszust tartottunk, angol, franczia, amerikai nemzetgazdákat hívtunk be tanácskozni, hogyan lehetne emelni közgazdasági vagy egyéb módon a folyton sülyedő gabonaárakat ? Akkor ki hitte volna, hogy 1898. április 20-án az effektív búzát 13 forint 50 krajczáron, s a leendő Őszi búzát 10 forinton fogják jegyezni? De volt-e haszna a tavalyi nagy áremelkedésből a magyar gazdának? Semmi. A gazda még hat és hét forintért adta el a múlt termést. Most itt van az új termés és most is kezdi már eladni búzáját előre per 9 forint, mert pénze nincs, rá van utalva, és mert nem is sejti, hogy egy csak középévnél is még nagy emelkedés lehet. Pedig 3 frt 50 kr. különbség van az őszi és tavaszi búza ára között. Ha közép esztendő lesz 350 millió métermázsa körüli termést várhatunk, mert ez nálunk a közép jótermés, 40- 42 millió pedig a kedvező nagy termés. De 35 millió mellett, tekintve, hogy nincsenek készleteink, a mit igazol a tavaszi búza ára, nem fogunk exportálhatni a külföldre, és ezt ma már lehet 17*