Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-282

1 2g 282. országos ülés 1898. április 30-án, szerdán. miniszternek, vagyis tetszvényjogot, mert a beszolgáltatott adatok csak akkor szolgálhatnak alapúi a lelkészi jövedelem kiegészítésének, ha a miniszter által elfogadtatnak. Ha tehát neki nem tetszik, akkor nem fogadja el. íme, ismét az állami ingerenczia, állami szupremáczia, az állami plenipotenczia. A 4. §-bóI, — méltóztassék csak t. kultusz miniszter úr meghallgatni avagy szemlélni, — a mely beleavatkozik a lelkészek qualifikácziójába, hogy milyen furcsa bogárkák repülnek ki abból. Az én osztályommal történt, hogy midőn mi érettségit végzett ifjak átléptünk az első évi theologiára, nem tudom síírfí halálozás, vagy más körfílmény folytán papszükség állott elő, úgy, hogy boldogult Simor primás valami 10—12 ifjút a hetedik osztályból átugratott az első évi theologiára, természetesen a nyolczadik osztály és így érettségi nélkül. Minthogy ez az eset többször is előfordulhat, ezek már most, valamint amazok nem kapnának soha kongruát, mert nincs nyolcz osztályuk. Lássuk most megfordítva. Vannak szerzet srendek, a melyek csak két esztendő alatt végeztetik a theologiát növendékeikkel. Most pár nappal ezelőtt is a bibornok - herczegprimás felvett ilyenféle szerzeteseket az egyházmegyébe ; tehát ezek sem kaphatnának kongruát, mert csak két és három évig végezték a theologiát. Nem tudom megérteni, hogy milyen joggal avatkozhatik az állam a lelkészek qulifikácziójäba . . . A 7. §-ról majd a 9. §. kapcsán szólok és most áttérek a 8. §-ra. Itt ismét előtérbe lép az állami prepotenczia, mert a t. miniszter úr bárki ellen bármikor fegyelmi eljárást indíttathat, követelhet, mert az a »súlyos erkölcsi vétség«, a melyről itt olyan sokszor volt már szó, meg az az »államellenes magatartás« kitétel olyan elasztikus fogalom, hogy abba bárki bármikor beleköthet. Olyan sokszor hangoztatták itt azt az államellenes magatartásra vonatkozó paragrafust, de még senki tüzetesen azt fel nem olvasta. Legyen szabad tehát azt a 7. §-ban czitált törvényrészletet felolvasnom (olvassa): »Államellenes iránynak tekintendő különösen minden cselekmény, mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, kíllönállása'vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányúi, történt legyen az akár tanhelyiségben« stb. T. képviselőház! Milyen könnyen lehet ebbe a »nemzeti jellegbe*, meg aztán »az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen« féle kifejezéseke belekötni, mikor itt nyilván, a fülünk hallatára kiabálják a túloldalról, hogy a néppárti lelkészek mind pánszlávok és mind hazaárulók. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz is! No Mm, úgy-e hogyan ismerjük 'önöket!) Páder Rezső: Hazugság! Molnár János: így aztán vége-hossza nem lesz a vádaskodásnak. Hogyha egyszer a vád elhangzott valamely lelkész ellen, a 9. §. szerint felhívatik a miniszter úr által az a vallási fenhatóság, hogy az illető lelkész ellen fegyelmi eljárást indítson. Már most vagy indít az, vagy nem indít. Ha nem indít, akkor intézkedhetik a t. miniszter úr belátása, tetszése szerint, tehát újra a miniszteri prepotenczia. Ha pedig indít vallási fenhatóság fegyelmi eljárást azon lelkész ellen, ismét két eset áll be: vagy elítéli a lelkészt az a fenhatósága, vagy nem ítéli el. Ha elítéli, akkor elveszti kongruáját az a lelkész, azért mert elítélték; ha nem ítéli el, akkor meg elveszti kongruáját azért, mert nem ítélték el — a kultuszminiszter úr szája íze szerint. Áz a biztosíték, hogy 30 nap alatt a felekezeti hatóság a közigazgatási bíróságnál panaszjoggal élhet, véleményem szerint nem egészen teljes garanczia. Kalapot emelek a közigazgatási bíróság mostani intézménye és tagjai előtt; még gondolatomban sincs őket gyanúsítani, mert megvallom eddig még mindig pártatlan ítéleteket hoztak. Azonban méltóztassanak csak meghallgatni. Csaczán történt 1896. október 28-ikán, vagyis a legutóbbi képviselőválasztások napján, hogy dr. Csernoch János esztergomi kanonok és Lánczy Leó képviselő úr, mint képviselőjelöltek állottak egymással szemben. Az 1600—1700 választó közül dr. Csernoch János mellett volt 1300—1400 szavazó, Lánczy Leó táborában pedig úgy köríílbelíí! 200—270 szavazó lézengett. Beadta mind a két párt az ő jelöltjének nevét, sőt elővigyázatból nemcsak 10, hanem 11 választópolgár irta alá dr. Csernoch János ajánlását, sőt még nagyobb biztonság kedvéért az esztergomi hatóság meg is irta Csaczára dr. Csernoch János állását, lakását; idézte, hogy milyen szám alatt van a választók lisztájába bejegyezve. És mégis mi történt? A választási elnök, Gebauer Izidor vagy Károly, nem tudom, szóval Gebauer, fogván a két ajánlatot, azt mondotta, hogy mivel nem tudja, kicsoda az a dr. Csernoch János, ajánlását be nem adottnak tekinti és Lánczy Leót egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentette ki. Rakovszky István: Ezt dicsérjék! Buzáth Ferencz: Ezt dicsérje Werner! Ez a magyar állameszme ! Molnár János í Mindnyájunkat nem ugyan meglepett, mert hozzá vagyunk már szokva, de felháborított ez az eset. De mi történt tovább? Mert hisz abból akarom levonni okoskodásomat. Midőn Gebauer ellen vádat emeltek, »megdorgálásra« ítélte őt, ha jól tudom, a miniszter úrig