Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-281
281. országos ülés 1898, >. április 19-én, kedden. 107 szesfíljenek, sőt még egy bizonyos mértékig előnyben is részesíti ezeket. Hiszen nagy előny az, hogy azon qualifikálatlan embereknek dotácziója életbelép azonnal, míg amazoknak a lelkészeknek, a kiknek megvan a teljes qualifikáeziójuk, csak fokozatos in, 6 — 9 év múlva adatik meg a dotáczió. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A magyar államban már nem engedik meg sem a bíróságoknál, sem a közigazgatásnál nem .qualifikált egyének alkalmazását, sem tanító, sem községi vagy körjegyző nem lehet qualifikáczió nélkül. Csak az a pap lehet qualifikáczió nélkül, a ki a lelkiekre vigyáz? Vigyázzanak, mert a felekezeti törvény megalkotása és a szoczializmus kitörése után ez még igen nagy bajt okozhat! (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Helytelenítem, hogy a javaslat, legalább az autonóm egyházaknál, nem ezeknek adja az illető összeget, a melyeket ki kellett volna számítani s a melyekről elismerem, hogy szerződésileg fog kiadatni, bár a törvényben az van, hogy csak szerződhetik, a mi még nem jelenti azt, hogy szerződni is köteles, hanem az egyes lelkészek kérvényei folytán. Hová vezet ez? Valamelyik községben a lelkész két-háromszáz forint dotácziót fog kapni, míg a szomszéd községben, a hol 1200 forint jövedelme van, mit sem kap. Csakhogy itt kétháromszor annyi egyházi adó lévén, azt fogják mondani, hogy mégis csak különös, hogy én 20—30 forint egyházi adót fizetek, a szomszédban pedig a lelkészt az állam fizeti. Egyszerűen megtagadják a fizetést. Az előttem fekvő protestáns egyházi és iskolai lap szerint felső Baranyamegyében már erről kezdenek értekezni. Tehát, vagy az állam nyakába szaka 1 a teher, vagy megtagadják a fizetést, és így a zsinati törvények szerint a politikai adósság igénybevételével lesz behajtandó. Ez tehát a felekezetnélkííliségre vezet. (Ügy van! a baloldalon.) Ezeknek elve pedig, épúgy, mint a szoczialistáké, az, hogy se isten, se vallás, se csalid, se haza. Ne igyekezzünk, t. ház, hogy az ekkép gondolkozók szaporodjanak. (Tetszés a baloldalon.) A javaslat legnagyobb hibája az a kormánygyámkodás, melyhez a t. miniszter űr ma is oly szívósan ragaszkodott. Bizonyos tekintetben igaza is lehet. Ámde az ágostai hitvallású evangélikusok zsinati törvényei szerint minden ilyen vétség kanonikus vétségnek tekintetik, a mely három fórumon megy keresztül: az egyházmegyei, a kerületi és az egyetemes törvényszéken. Ezek a megválasztott ügyészek indítványa alapján nyilvánosan hozzák meg Ítéleteiket. És most ennek a három Ítéletnek a kihirdetése után még a miniszter úr magának vindikálja azt a jogot, hogy felülbírálja, és ha máskép gondolkodik felőle, akkor még egy Ötödik fórumhoz, a a közigazgatási bírósághoz menjen az ügy. Hát ez helyes-e? Hát ez nem megbélyegzése-e annak a felekezetnek, hogy néktek van ugyan három tisztességes egyénből választás útján megalakított, rendes, nyilvános ülésekben határozó és ott az ítéletet kihirdető bíróságtok, de én arra nem adok semmit, én magamnak vizsgálok, én az állami omnipotencziát be akarom vinni ide is, ha pedig nem vagy megelégedve, eredj az ötödik fórumhoz. (Tetszés a baloldalon.) No hát, ez mégis csak különös. Igaz, hogy ilyenforma eljárás van már a belügyminisztériumnál, mert ott a felülvizsgálati jognál fogva három ítéletet kasszálhatnak. Csak várom, hogy mikor fog már az igazságügy miniszter űr egy olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, hogy a Kúria ítéleteit ő is felülvizsgálhassa. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Igaza van gróf Bethlen András t. képviselőtársamnak, hogy e törvényjavaslatnak két indokolása van, hanem három. Az egyik indokolása az, a melyik olvasható és a melyikről nyilvánosan a házban is beszélünk; a másik az, a melyről kinn beszélnek. Ha a t. miniszter úr nem akarja feladni azon ma is hangoztatott elvet, hogy ) ehhez pedig ragaszkodom, ehhez pedig kötöm a tárczámát, ennek így kell keresztfílmenni: akkor én is el fogom hinni, hogy van még egy harmadik indokolás, az tudniillik, a mit perhorreskálnak a néppártnál, mely bevitte a templomba a politikát, — bár hogy bevitték-e nem tudom, de ha tették, ezt nem helyeslem — és itt be akarja vinni az egyházakba a politikát a t. miniszter úr e törvényjavaslattal. (Ügy van! balfelől.) Szívesen elis nerem, hogy az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr eddig a pártpolitikába olyan valami nagyon nem avatkozott; de hiszen ez ragadós. (Ügy van! hal felöl.) Hiszen a földmívelésügyi miniszter úr is ezelőtt nem igen avatkozott a pártpolitikába, hanem csendesen és szerényen az ügyvédsége alatt szerzett közgazdasági és földmívelésügyi tapasztalatait igyekezett érvényesíteni ; most azonban egyszerre ő csap fel a pártpolitika vezérférfíának, és nem utalja csak úgy röviden, odavetőleg, egy utóvégre mégis húsz esztendő alatt tisztességesen exisztáló pártnak a szemébe dobni, hogy ez a párt megengedne mindent, csak azt az egyet nem tudja megengedni a kormánynak, hogy hat hetet jövendöltek neki és már negyedik esztendeje kormányoz. (Derültség a baloldalon.) Engedelmet kérek, álljunk csak meg e kérdésnél egy kissé. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Először is nem koimányóznak, hanem uralkodnak. 14*