Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

281. országos ülés 1898. április 19-én, kedden. 105 szetes, hogy nem érzem magamat ez által sújtva, mert tudom a vád alaptalanságát, hanem legyen szabad erre nézve a következőket egész röviden elmondanom. Bocsássák meg, t. képviselőtársaim, hogy most oly dolgokról beszélek, a miket még privát körben sem szoktam előhozni, annál kevésbbé nyilvánosan. En magyar nemes vagyok. Elődeim századokkal ezelőtt nyerték meg a magyar nemességet. Mint olyanok szolgálták a hazát; küzdöttek és áldoztak amink szabadságáért. Amellett azonban mindig tiszteletben tartották Származásukat, vérüket és soha egyiknek sem jutott volna eszébe, hogy a mellett, hogy ő magát hűséges magyar állampolgárnak tartot.'a, levesse magáról nemzetiségét, megvesse anyanyelvét, a. mely mellett ringatták bölcsőjét; mindig németek maradtak, de magyar állampolgárok. Ebben a szellemben éltek és ez a szellem szállt reám is. Én is hűséges magyar állampolgárnak tartom magam, de a mellett valamint az egész szász nép, én sem fogom egész életemben feladni nemzetiségemet. Ezáltal nem vétek magyarságom és azon kötelességem ellen, a mely reám szállott, mint magyar állampolgárra. Ezt bebizonyítottam tényekkel is. A magyar államot szolgáltam éveken át és tán megengedik, hogy megjegyezzem: kifogástalanul. Bizonyos szerény tudományos munkásságot is fejtettem ki nemcsak német, hanem magyar nyelven is. Ezeket egész röviden személyemre vonatkozólag voltam bátor felhozni. Talán megengedi a t. ház, hogy néhány megjegyzést tegyek a Werner Gyula képviselőtársam által előhozott más vádakra, mert szükséges, — nem teszem ok nélkül és meggondolás nélkül, — hogy bizonyos felfogások tisztáztassanak. (Halljuk!) A t. képviselő úr történelmi rekiiminácziókba bocsátkozott, bár jobb lenne erről nem szólani és erre a térre nem helyezkedni. Én nem akarok viszonzással élni, tudnék én is a történelemből egyet-mást felhozni, de hát ezzel mit nyerünk? De t. képviselő űr egyebek között hivatkozott a Thun Leó-féle korszakra és azt állította, hogy a szászok a Thunminiszteriumtól nem tudom mi mindent fogadtak el. A dolog úgy áll, hogy az úgynevezett protestáns pátens, melyet a magyarországi protestánsok tudvalevőleg el nem fogadtak, hanem a leghatározottabban visszautasítottak, a szászokra nézve soha érvényességgel nem birt, általuk szintén él nem fogadtatott. De azután történt az, hogy a szászok a Thun-féle minisztérium jóváhagyásával újra szervezték egész egyházi alkotmányukat és alkottak az 50-es évek végén oly egyházi alkotmányt, mely az irigylés méltó tárgya lehet és van is más protestáns felekezeteknél. A Bach-féle korszakban a szászok az ő KÉPVH. NÁPLá lö96—1901. XV. KÖTET. egyházuk részére nem fogadtak el mást, csak a következőt: Mikor alaposan és gyökeresen átváltoztatták egész egyházi alkotmányukat, oly változások is voltak elkertílhetlenííí szükségesek, a melyek nagy költséggel jártak és a melyeket az egyház nem volt képes fedezni. így a többek közt a szász szuperintendens, a szász püspök szókhelye a reformáczió óta Berethalom volt és ezt át kellett tenni Nagyszebenbe. Ezen ezélból az állandóan felszaporodott költségek fedezésére 16.000 forint állami dotáczió adatott, a mely jelenleg is érvényben van. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Levonatik a magyarokéból!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ez már túlmegy a személyes kérdés terén, legyen szíves befejezni. Meltzl Oszkár: Jól van; a személyes dolgokkal úgyis végeztem, tehát befejezhetem felszólalásomat. Lakatos Miklós jegyző : Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. ház! A lelkészi jövedelem kiegészítéséről Két törvényjavaslat tétetett a ház asztalára. Az egyikről hála Istennek már beszélni nem kell; nem is foglalatoskodnám vele, ha tegnapi felszólalásában az általam igen tisztelt gróf Csáky Albin képviselőtársam nem mondta volna azt, hogy a törvényben lefektetett elveket, a törvények intenczióját, annak keresztülvitelét egész terjedelmében helyesli és magáévá teszi. Foglalatoskodnom kell vele azért, mert abban a törvényben vannak igazán megcsontosodva, megjegeczeseclve és ki vannak domborodva azok az elvek, mely először tétetett a ház asztalára. Azokat az elveket megtaláljuk a Thun pátensében, azokat hirdette Thun is, midőn patentális egyházakat akart létesíteni, és bármilyen tisztelettel viseltetem is az igen tisztelt képviselő úr iránt, a ki ezt tegnap felhozta, kénytelen vagyok kimondani, hogy ő azt csak ahhoz nem értésénél fogva mondhatta, nincs érzéke a felekezeti dolgok iránt, mert hiszen ha ismerné a protestáns felekezeteknek hosszú századokon keresztül nagy, fáradságos munkával szerzett tradiczionális jogait, ha ismerné azokat az autonomikus jogokat, a melyekhez a protestáns felekezetek, különösen az ágostai hitfelekezet egész erejével, szívének egész melegévei ragaszkodik, nem mondotta volna ezt és nem említette volna semmi körülmények közt; mert az kétségtelen, hogy e törvénynek olyan keresztülvitelében, mint a hogy az az első törvényjavaslatban kontempláltatott, az autonómia megsértése igen nagy mértékben benfoglaltatott volna. És én két kérést intézek az igen tisztelt miniszter úrhoz. (Halljuk!) Az egyik az, hogyha ilyen törvényjavaslatot készíttet, kérdezze meg 14