Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

262. országos ülés 1898. m&rczius lfi-án, szerdán. 89 akkor sem, hogyha netalán e kísérletek jó eredménynyel kecsegtethetnének, a mivel pedig a .tapasztalatok után magunkat nem áltathatjuk. Ha valahol, épen hazánkban szükségünk van a keresztény evangéliumnak egyesítő összekötő erejére és kapcsára. És itt bátorkodom Dózsa Endre t. képviselőtársamnak erre vonatkozó, múltkori megjegyzésével röviden foglalkozni. A mint már beszédem kezdetén megjegyeztem, ö a magyar nemzeti jogállamot félti a keresztény evangélium kozmopolitaságától. A ki így beszél, az nem hatolt be a keresztény evangélium szellemébe. Hiszen a keresztény erkölcstan szerint a keresztény hit nem változtathatja meg az ember természetét, nem bírja azt megváltoztatni, csak nemesítőíeg hat arra. Már pedig a hazafiság érzelme és a hazaszeretet érzése szintén természetes dolog, épen azért a keresztény hit evangéliuma nem írthatja ki azt a keblekből, meg nem változtathatja, csak nemesítheti azokat. Van-e hát valami alkalmasabb akkor arra, hogy a mi hazánk soknyelvű és sokvallású polgárait a hazaszeretetben és trón iránti hűségben egyesítse, mint épen a keresztény evangélium ? Hiszen nemzetünk a múltban, mikor még a hitetlenség szelleme által még nem volt megrontva, a mikor e hazának majdnem minden polgára igenis az evangélium alapján állott, volt légyen az katholikus, vagy akármilyen felekezetű protestáns, a nemzetiségekkel együtt úgyszólván versenyzett a haza iránti szeretetben; hiszen a magyar történelem tanúsítja, hogy legnagyobb férfiaink, a kik nagyok voltak a hazaszeretetben, a törvényhozásban, úgy mint a vitézségben, egyszersmind jó keresztények is voltak és az evangélium alapján álltak. T. képviselőház! Ha lelépünk az evangélium alapjáról, ha eldobjuk az ennek alapját képező felebaráti szeretet törvényét, akkor szükségképen egy másik érzés fog felkelni a hazának különböző nyelvű polgárainak szívében, fel fog támadni a nemzetiségi érzés, ez pedig nem alkalmas arra, hogy összekösse a különböző vallású és nyelvű polgárokat, hanem igenis alkalmas arra, hogy azokat egymástól elválaszsza a hazának és a trónnak egyaránt kárára. Azért én Dózsa Endre t. képviselőtársammal szemben igenis azt állítom és vitatom, hogy a keresztény evangélium nemcsak a szocziális bajok orvoslására hanem magának a hazaszeretetnek ápolására, e haza különböző vallású és nyelvű polgárainak egyesítése érdekében is felette szükséges és kívánatos. T. képviselőház! Szükséges azonban az a keresztény evangélium még más szempontból is. Abból a szempontból is igen-igen szükséges, és ezzel áttérek a szerintem a magyar hazát, a keresztény magyar fajt még a szoczializmnsnál [ KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. is inkább fenyegető, nagyobb bajra: a zsidó elnyomásra. Hogy ezen elnyomás, szolgaság alul keresztény magyar fajunkat, vérünket megmenthessük, szükségünk van az evangéliumi alapra, a mit természetesen izraelita polgártársaink már vallási tanaiknál fogva is nem fogadnak el. Mindenesetre fognak azok csodálkozni, a kik azt hiszik, hogy én ezen kényes és fontos kérdést itt majd valami szenvedélyesen fogom tárgyalni, erre nincsen szükség, de nem is volna tanácsos'. Abban a helyzetben vagyok, hogy én ezen igen kényes kérdést rideg statisztikai adatok alapján fogom majd megvilágíthatni és bebizonyíthatni, hogy hazánkban igenis a keresztény magyar népnek és fajnak méltó oka van attól tartani, hogy a judaizmus által szolgaságba fog vettetni. (Zaj. Hattjtik! Halljuk!) Előre kell bocsájfanom, t. ház, azt, a mi különben köztudomású, hogy izraelita polgártársaink a liberális korszakot megelőzőleg is, a mikor még nem voltak reczipiálva s a mikor még a keresztény vallás volt Magyarországon uralkodó, még anyagi tekintetben is nemcsak elég jók de aránylag sokkal jobban állottak, mint hazánk más vallása polgárai. És mi történt a liberális uralomnak mindjárta kezdetén? Az, hogy a liberalizmus valósággal rászabadította az üzletekkel foglalkozó polgártársainkat a keresztény társadalomra. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Előttem szólott t. képviselőtársam már említette, hogy a liberalizmus felszabadította az ipart, a tőkét, behozta az általános váltóképességet és sok más egyéb oly intézményt, a mely mind arra szolgált, hogy rövid időn a mi izrae lita polgártársaink aránytalanul meggazdagodtak keresztény polgártársaink hátrányára és rovására. (Igaz! Űgij van! balfelől.) Ezt tagadni nem lehet, t. ház, és nem is fogja tagadni senki; hiszen köztudomású dolog, hogy ugy ugyanazon liberális kormányrendszer, tekintettel a keresztény elem nagymérvű, rohamos pusztulására, kénytelen volt azon liberális intézményeket módosítani, hogy a népet a végpusztulástól megmentse. (Igaz! Úgy van! halfelől.) Hanem hát csak olyan -liberális toldásfoldás volt biz az, mert ma is úgy állunk, hogy csak az nem uzsoráskodik, a kinek azt a lelkiismerete nem engedi, és csak az veszt rajta az uzsoráskodáson, a ki azt ügyetlenül va,|y épen elbizakodottan csinálja. Tehát a túlnyomóan uzsoráskodással foglalkozó izraelita polgártársainkkal szemben nincsen védelem a szegény keresztény népnek. Erre a liberális részről kétségkívül azt mondják: de hiszen azok az intézmények megvannak máshol is és mi csak nem vonhatjuk magunkra a művelt külföld megvetését, hogy mennyire hátra vagyunk! Nagyon jól | tudom, hogy a művelt külföldön is olyanféle 12